Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-102
Az országgyűlés képviselőházának 1.02. ülése 1927 december 13-án, kedden. 289 pénz helyett a pengőnél kisebb névértékű váltópénzt vagy azt pótló papírpénzt kell érteni«. Indítványom rövid indokolása a következő. Az 1908 : XXXVI. te. 39. §-a és 41. §-ának 2. bekezdése a pénzhamisítást, illetőleg a hamis, vagy hamisított pénz csalárd használatát, amely rendszerint bűntett, vétséggé nyilvánította abban az esetben, ha a cselekmény tárgya a koronánál kisebb névértékű váltónénz, vagy azt pótló papírpénz. Mégis kivétel volt a felhívott törvényhelyeknél az az eset, ha a koronánál, vagy azt pótló papirpénznél kisebb pénz valamely külföldi állam pénzegysége volt. Igv az a helyzet állott elő, hogy a koronánál kisebb névértékű pénzegység — ha az idegen állam pénzegysége, például frank, lira, stb. — a mostani törvényes szabályozás megtartása esetén nagyobb védelemben részesül, mint a pengő, amely a magyar pénz számitási egysége Az 1925 : XXXV. tcikk 1. §-a kimondja ugyan, hogy a pengő számitási egység, ám de nem tartalmas intézkedést atekintetben, hogy az 1908 : XXXVI. te. 39^ §-a, illetőleg 41. <Mnak 2. bekezdése a pengőre is kiterjesztetik liven körülmények között, minthogy az 1925:XXXV. te. nem mon dia ki, hogy a pengő értékpénz, a pengő az eddigi törvényes rendelkezéseik szerint nincs védve sem mint számitási egység, sem mint értékpénz. A koronánál kisebb idegen számitási egység tehát védve van, a ma gyár számitási egység azonban, a pengő semmiféle büntetőjogi védelemben nem részesül, illetőleg ennek hamisítása csak vétség. Kívánatos tehát ennek az un szakasznak elfogadása, hogy minden félreértés elkerülhető legyen. Hiszen épen az utóbbi napokban kapott értesülésem szerint ilyen félreértés fogytán a kir. Ítélőtáblánál egy ügyben igen nagy nézeteltérés keletkezett: szó volt ugvanis egy ezüstpengŐ hamisításáról, és miután sem mint számitási. egységre, nem terjed ki az 19íi8:XX^" v I. te. 39., illetőleg 41. §-a. sem az 19^5; XXXV. tcikk nem mondja ki, hogy a pengő értékpénz és nem váltópénz, ilyen körülmények között legfeljebb csak törvénymagyarázat, analógia folytán juthatott volna esetleg a bíróság arra a következtetésre, hogy, mert számítási eg\ ség a pengő, olyan tekintet alá essék, mint a koronánál kisebb olyan külföldi pénz. amely számitási egysége annak a külföldi államnak. Hogy ez a félreértés el kerül tessék éshogy a koronánál kisebb külföldi számitási pénzegység ne részesüljön nagyobb büntetőjogi védelemben, mint a magyar számitási egység, a pengő, azért szükségesnek és indokoltnak tartom az általam indítványozott uj 51. § felvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur .iegvző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Ház! Már az általános vita során rámutattam arra, hogy az^ igen t. minister ur. akkor, amikor ezt a tárgyalás alatt levő javaslatot ideterjesztette, sok mindent kihagyott belőle- ami az úgynevezett ősjavaslatban benne volt % Sok mindent kihagyott belő^ a közvélemény és a sa^'tó egyetemleges és határozott állásfoglalása következtében; azt hiszem azonban, hogy önként hagyta M a7 ősjavaslatnak 80. §-át. Azért hiszem és állítom, hogy önként, mert É&m a sajtó-camna^ne sem az ősjavaslat ellen elhangzott agitáció során ennek a régi 80. §-nak a kihagyását senki nem követelte. Ez a régi 80. § módot adott a Curiának arra. hogy a koronaügyész meghallgatása után a gyorsított tanácsok által elitéi tekét feltételesen szabadlábra helyezhesse. Hogy elég leKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. VU. gyen téve azoknak az okoknak, amelyek szerintem ma is fennállanak s amelyek arra késztettek, vagy késztethették az igazságügyi kormányzatot, hogy annak idején ezt a rendelkezést felvegye, ajánlom a következő uj 5. §-nak a felvételét (olvassa): »A kir. Curia a koronaügyész szóbeli meghallgatása után. nem nyilvános tanácsülésben, indokolás nélkül hozott határozattal feltételesen szabadságra bocsáthatja a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása alatt álló azt az elitéltet, akit a kir. frróság a proletárdiktatúra összeomlása után kibocsátott gyorsitott bűnvádi eljárási szabályokszerint itéít el, ha a feltételes szabadságra bocsátást az összes körülmények figyelembe vételével méltányosnak tálába«. T. Ház! Ennek a régi 80. §-nak egyéb intézkedései is vannak, ezeket azonban én nem vettem fel indítványomba, mert azt gondolom, hoïy ezt^ a végrehajtási utasitásban is el lehet már intézni a ministerium részéről. Szükségesnek tartom ennek az uj szövegnek, ennek az uj rendelkezésnek a felvételét, ellentétben az előadó úrral és a minister úrral is. akik szer'nt ennek az uj rendelkezésnek ma már nincs jelentősége, azért nincs jelentősége, mert hiszen a gyorsitott tanácsok által elitélt politikai elitéltek nagyrésze már szabadon bocsáttatott. Ugyancsak az előadó ur árulta el valamikor, nem is olyan régen, hogy körülbelül 35—36 lehet azoknak a politikai elitélteknek a száma. akik e rendelkezés kapcsán számitásba jöhet? nek. Méltóztassanak tehát elismerni, hogy amig ilyen politikai elitéltek fogva vannak, mindaddig ennek a rendelkezésnek jelentősége megmarad; nem amig 30, vagy 36, hanem — amint rámutattam, — amig egy ilyen politikai elitélt fogva van, addig módot kell adni a Curiának arra, hogy ezt az elitéltet feltételesen szabadlábra helyezhesse. Hiszen nem kell nagyon hangsúlyozni, az ujrafelvételek során kihangsúlyozódott már eléggé az az igazság, hogy a gyorsitott tanácsok által börtönbe juttatott politikai elitéltek ártatlanok. Kihangsúlyozódott az ujrafelvételek során ez, különösen akkor, amikor az esetek 99%-ában a rendes biróságok megsemmisítették a gyorsitott tanácsok Ítéleteit. Ennek következtében, ennek a nyomása és szükségszerűsége következtében ajánlom én ennek a rendelkezéseknek felvételét. És még egyet, t. Ház! A minister urnák nem voltak bensőséges szavai a javaslat tárgyalása során az amnesztia kérdésével kapcsolatosan. Hogy az amnesztiát, az általános politikai amnesztiát veszedelmesnek tartja, ebben a tekintetben lehetnek különböző felfogások, de nem lehetnek eltérő vélemények abban a tekintetben, hogy sokkal veszedelmesebb az a könyörtelenség és meg nem értés, amelylyel a kormány az amnesztia kérdésével szemben viseltetik, mint amilyen veszedelmes volna — szerinte — az általános politikai amnesztia. Az a beállítás sem szerencsés, amellyel az amnesztia kérdését a minister ur a legutóbbi ülés alkalmával is kezelte. Azt mondotta, hogy a biróságok tehermentesítését csak alternativ rendelkezésekkel tudta volna végrehajtani: vagy az általános amnesztiával, vagy pedig a javaslatban is már megszavazott jogorvoslatok korlátozásával. T. minister ur, én nagyon kérem, ne méltóztassék az amnesztiát ilyen méltatlan alternatívába belehelyezni. Tudom, hogy nagyon könnyű a helyzete az igen t. minister urnák e 4*
