Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

284 Az országgyűlés képviselőházának hoz képest többször is tartható legyen ilyen ülés. Az ilyen zárt számok ugyanis túlságos bürokráciát teremthetnek. Hiszen épen az élet számára való neveio hatás elérése azt teszi szükségessé, hogy gyakran foglalkozzanak az illetővel, figyeljék meg szorgosan és ha azt tapasztalják, hogy hajlamos a javulásra és érett arra, hogy az életbe való kilépése megtörténhessék, az előadó javaslatára lehessen ülést tartani és lehessen őt megszabadítani a doiogházi őrizettől. Azt hiszem — és ezt legyen szabad a mélyen t. előadó ur figyelmébe ajánlanom — a letartóztatási intézetek vezetői sokszor tettek már jelentést arról és sokszor panaszkodtak, hegy magának a fogvatartásnak ténye, ha bizonyos határidőn túl történik, depressziv hatással van az illető lelkületére. Ezen alapszik a feltételes szabadlábrahelyezés intézménye. Épen ugy, mint a betegek gyógykezelésénél, ha elérkezett az az időpont, amikor már.kell a szabad levegő, amikor keü a szabad mozgás, akkor a túlzott óvatosság és ágyhoz kötés árt az egészségnek, az embernek a szabadságtól való megfosztása csak addig az ideig jótékony hatású, ameddig elérkezett az az időpont, amelynél az életbe való visszavezetés szükségessé válik. Ha ezt elmulasztjuk, abból káros hatások származnak. A visszaesés gyakoriságát kiváló jogtudósok épen ebben találják. Azt mondják, visszaesik az illető abba a lelkületbe, abba a gonoszabb elhatározási szférába, amely őt kitaszítja a társadalomból. A megjavulás lehetősége annak az időpontnak eltalálásában áll, amely időpontban ez a lehetőség kínálkozik. Épen ezért, mivel a felügyelő hatóságnak az a rendeltetése, hegy ezt észlelje, ne csak bürokratikus módon foglalkozzék félévenként vagy évenként tartott üléseken a letartóztatottakkal, hanem az előadónak, akit a méiyen t. minister ur — igen helyesen — a dologház vezetőjében talált meg, aki naponta látja és megfigyeli az illető egyént, legyen módja arra, hogy előterjesztést tehessen gyakoribb ülések tartására is, különösen az első időkben, amikor ezt az intézményt bevezeti a mélyen t. minister ur. Legyen mód arra, hogy necsak hosszabb időközökben, de valahányszor a szükség parancsolja, foglalkozzanak a társadalom számára megmentendő egyének pszichéjével. Azt hiszem, hogy ez a módositás, amelyet bátor voltam ajánlani, alkalmas ennek a célnak megvalósítására. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs szólásra feliratkozva. Elnök: Senki szólásra feliratkozva nem lévéu: kérdem, kiván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Pesthy Pál igazságügy min ister: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Gál Jenő igen tisztelt képviselőtársam felszólalásával szemben reá kell mutatnom arra, hogy ennek á 44. §-ban szervezeit felüsyeiő hatóságnak struktúrája és hivatása egészen más, mint a letartóztatási intézetek mellett rendszeresitett felügyelő hatóságoké. A 44. Vb an szervezett felügyelő hatóság tulajdonképen biróság, mert az elv az, hogy amint a 36. § szerint nem lehet dologházba beutalni senkit máskép, mint csak birói Ítélettel, s az onnan való kiszabadulás is csak birói határozat

4 al történnék. Ez a 44. §-ban megszervezett felügyelő hatóságok — ismétlem — tulájdonképen biróság, amely a feltételes sza102. ülése 1927 december 13-án, kedden. badlábrabocsátás kérdésében határoz. (Gál Jenő: Ha ügyész tagja lehet, akkor ügyvéd tagja is lehet.) Annak az ügyésznek a dologházba utaltra nézve sokkal több az ingerenciája, sokkal több az ismerete, mert a letartóztatási intézet felügyeletével közelebb áll a letartóztatotthoz, mint ugyanazon a székhelyen lakó bármely ügyvéd. Épen ezekből a szempontokból azt az indítványt, hogy ügyvéd is vétessék be a felügyelő hatóságba, elfogadni nem tudom. De nem tudom eifo^aűni egyelőre azt az indítványt sem, hogy az ülések megismétlése hat hónaponként 1örtén;ék és különösén azt nem tudom elfogadni, hogy ezek a felügyelő hatósági ülések incidentaiiter történjenek. Ha a felügyelő hatóság a letartóztatottra nézve ma kimond.a az,,, hogry nem tárta alkalmasnak arra, hogv feltételes szabadságra bocsátassék, nem tudok elképzelni olyan esetet, hogy az illető egy vagy ke,t hónap a.att a javulásnak olyan fokát mutassa, hogy ez alatt az idő alatt megérett legyen a szabadlábrahelyezésre. Épen ezért ragaszkodom az egy évi turnushoz. Megengedem, hogy a gyakorlati élet majd mást fog mutatni, — ebben a kérdésben én nem vitatkozom — azonban akkor is módunk lesz cselekedni abban az irányban, hogy ezek az időpontok megváltoztassanak. Nagyon örülnék annak, ha erre mód kínálkoznék, azonban eryelőre ragaszkodom az eredé i Javaslathoz és kérem, hogy az indítvány elvetésével a szakaszt eredeti szövegében méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határoza hozatal. A 44. § 2. bekezdésével szemben Gál Jenő képviselőtársunk módosítást terjesztett elő. Minthogy a szakasz többi bekezdését senki nem támadta meg, azokat elfogadottnak jelentem ki. Most pedig kérdem, méltóztatik-e a 44. § 2. bekezdését bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Gál Jenő képviselőtársunk módosításával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház 44. § 2. bekezdését a bizottság „szövegezésében fogadia el, Gál Jenő képviselőtársunk módosítását pedig elvetette. Következik a 45. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat 15. §-át, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvassa a 46. §-t). Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem nagy reményem van, hogy a mélyen t. minister ur a 46. §-nál is elfogadná indítványomat, pedig ennek célja — amint méltóztatott a mélyen t. minister ur felszólalásában elismerni — nem más, mint a gyakorlati élethez való közeledés. Az, hogy a mélyen t. minister ur azt mondja: »Lehet, hogy az élet majd másként igazolja ezeket a kérdéseket«, nagyon szomorú vigaszta'ás lesz akkor, ha egy csomó eme intézkedések foganatba nem vétele folytán elvész. Azért terjesztem elő ezeket a módosításokat, mert egyrészt megtaláltam gyökerüket külföldi intézményekben, másrészt a jogi irodalomban. A 46. §-nál azt mondja a javaslat, hogy a feltételes szabadlábrabocsátás tartama 5 év. öt évig tehát külön próbának vetik alá az illetőt, öt évig tart, amig az illető ezt az intézkedést megszenvedi. Ez túlsók idő, hamarább