Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1927 december 13-án, kedden. 285 lehetne a megjavulást kint is, bent is konstatálni. Ez az 5 esztendő ráadás a büntetésre, mert hogy valaki 5 esztendeig

1 legyen feltételes szabadlábon, amikor már a biró által rászabott külön szabadságvesztés-büntetést elszenvedte, hogy még 5 évig legyen stigmatizálva, megkülönböztetve, nem méltóztatik-e gondolni, hogy ez súlyosabb, mint maca a szabadságvesztésbüntetés? Nem méltóztatik-e gondolni, hogy mivel a határok mégis nehezen vonhatók meg, nem szükséges ilyen hosszú idő, hiszen két esztendő is teljesen elegendő arra, hogy mindent meg tudjunk az illetőre nézve, meg tudjuk, javul-e vagy nem javul? A szabadságvesztésbüntetés után két évig tartó ilyen állapot elegendő arra, hogy ez megállapittassék. De van itt még egy másik intézkedés is, amelyet szükségesnek tartok külön birálni. Ez az intézkedés: a feltételes szabadságra bocsátottnak újra a dologházba való visszavitele, vagyis ahogy a bekezdés mondja: Ha ellenben erkölcstelen, iszákos vagy munkakerülő é'etmódot folytat, vagy a felügyeleti szabályokat más módon súlyosan megszegi, az a biróság, amelv odautalta, visszautalhatja. Engedelmet kérek, mi az, hogy »a felügyeleti szabályokat megszegi«? Ez azt jelenti, hogyha nem keresi kedvét a felügyelő hatóságnak, akkor könnyen visszautalhatják. Méftóztatnak, különösen a kis helyeken, ismerni a társadalmi bajokat amelyek a hivatalos hatalom gyakorlása körül bizonyos önkényeskedés felé hajló hatalomkezelésben mutatkoznak, s a »majd megmutatom én« alakjában szoktak előfordulni. Ilyen laza szövegezést tehát nem tartanék célszerűnek. Ha már a t. minister ur a taxativ felsorolás mellett van, maradjon meg »az erkölcstelen, iszákos vagy munkakerülő életmód« eseteinek felsorolásánál, ezek teljesen elegendők, hiszen ezek azok a szempontok, amelyek mellett a dologházba való bejuttatást eszközölni kivan ja. A visszajuttatást is ekként kellene előirni és nem volna szabad megengedni hogy a felüe-yelpti hatosán- meghagyhasson bizonyos intézkedéseket, például, hogy az illetőnek x óráig otthon kell lennie s ha ezt elmulasztja (Esztergályos János: Mint ahogy csinálják az internálást ma is!) már akkor kész vissza vele. (Esztergályos János: Ugy van!) Ez olyasmi, mint a régi szoldateszkánál a káplári önkényuralom, amely arra vigyázott, hogyha valaki egy percet késett, akkor a tórinspekciós — mint ahogyan hivták — a szigorú büntetések és az Einzelnarest si'b. következtek. (Esztergályos János: Lásd Endre László kerületét! Tucatszámra vannak internálva ott még ma is emberek!) Ez a mai igazságszolgáltatási szellemmel nem egyeztethető össze. Hiszen mindig azt mondjuk, hogy a súlyos intézkedéseken akarunk javítani. (F. Szabó Géza: Endre Lászlónak nincs is kerülte! Járása van! A kénviselő nrnak van kerülete! — Esztergálvos János: Maid lesz kerülete, ha még nincs! Egészen biztos! Egységespárti!) De ebben az esetben is. ha a törvénviavaslatnak ezt az intézkedését meH^rtiuk egv korrektivumot ajánlanék, s azt hiszem, hogy ez a 'korrektivum kiegvenlitő hatással vo%a megvalósítható. Én azt javasolnám, hogy azoknak a ténveknek megállapításához, amelvek alapján a feltételes szabadságra való bocsátást meg kell szüntetni, birói tárgvalást kelljen tartani. A mélyem tisztelt minister ur nagy súlyt helyez arra, hogy a birói megállapítások alapján rendeltessék el a dologházba való utalás. Bocsánatot kérek, akkor a visszautalás még inkább kell, hogy birói mérlegelés alá kerüljön. (Pesthy Pál igazságügy min ister: Benne van!) Csak az van benne, hogy az a biróság utalja vissza. De én ehhez tárgyalást kivonok, és pedig azért, hogy ne bürokratikus módon utalja vissza, hanem ha az ügyet a biróság elé terjesztik, akkor ebben a kérdésben tárgyalást kelljen tartani, amelyre a védőt is •• meg kelljen idézni. Ez az én javaslatom Méltóztassanak tehát (kiegészíteni ezt a szakaszt azzal, hogy igen az a biróság utalja vissza, de csak tárgyalás alapján, hogy < kontradiktórius vita támadhasson a felett, vájjon kelle-e vagy nem visszautalni. A birói határozat ezen kontradiktórius vita alapján történjék, s ha az illetőnek nincs védője, akkor ilyen esetben védőt kelljen rendelni. Parancsoló módon mondja ki ezt a törvény. Nagyon kérem mélyen tesztelt igazságügyminister urat, ha már a többi javaslatoktól, amelyek az anyag teljesebbé tételét szolgálják elzárkózik, legalább ettől ne méltóztassék elzárkózni, mert ha igy történik, a biróság minden bizalom mellett is elvéthet és elnézhet dolgokat. Miért ne legyen meg ez^ a kontroll? Ez nem szaporítja a biróság munkáját különösképen, ez csak beleillik ebbe a programúiba amellyel a novella által a biróságot tehermentesíteni kivánjuk. Nagyon kérem épen ezért az igen tisztelt igazságügyminister urat méltóztassék megszívlelni ezt a módosítást és méltóztassék belátni, hogy nem lehet egyszerűen embereket kiszolgáltatni, nem lehet különösen a felügvelő közegek önkényének kitenni embereket. Ezek nem is teljes műveltségű egyéniségek. Ott előfordulhat a fél műveltség ádáz következménye, a rancure, a beáruláss olyan módoknak bevitele, amelyek emberek életsorsa fe'ett való döntést involválnak. Ha valaki a dologházba újra visszakerül, ez^ annyit jelent, hoa:y többé a társadalom egészséges tagja nem lehet. Ne pusztítsuk az emberanyagot! Nem vagyunk olyan sokan! Meg kell becsülm azt a lehetőséget, amellyel visszavezethetünk értékeket a társadalomba. Épen ezért kivánom, hogy tárgyalás tartassák e tekintetben. Legalább egyszer még legyen itt szava az elitéltnek s a védőjének, hogy necsak bürokratikus homályban intézzék ezeket a kérdéseket, hanem ha valaki felett úgyszólván örökre pálcát törnek, lehessen az illetőnek még egyszer megragadni az alkalmat, hogy birái előtt saját érdekében szót emelhessen. Az átmeneti időszakban ugyanis keveset járhat a vádlott birája elé. Legalább ezen uj intézkedéseknél mutassa meg* a mélyen t. minister ur, hogy nem zárkózik el a közvetlenség és a szóbeliség elől, azzal, hogy iy fontos kérdésben a vádlott és védője meghaPgatható legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Kénviselőház! Télies mértékben aláirom azt a helyes, okos és következetes jogászi indokolást, mely az előttem szóló igen t. képviselőtársam felszólalását jellemezte. Mint egyszerű laikus ebben az esetben is felemelkedem arra a magaslatra, amelyről mint ember nézem azokat az embertársaimat, akik bűnbe estek, s nem tudom helyeselni azt a kíméletlen és kegyetlen szigorúságot, amely ennek a III. fejezetnek minden szakaszában megnyilvánul. Azt a látszatot kelti a szakasz minden sora és minden betűje, mintha szántszándékkal, mesterségesen el akarták volna tüntetni az igazságügyministerium törvénytervezői a felsőbbrendű embert ebben a vitában,