Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-101
Az országgyűlés képviselőházának 101. méltóztassanak feljönni a ministeriumba s erről saját szemükkel meggyőződni. A másik kérdés a honosítási ügyek kérdése. A honosítási ü ryeket az 1879. évi L. t.-c. rendezi. Itt a belügyministernek kizárólagos discretLonális jogáról van szó. Van azután visszahonosítási ügy, ez részben diszkrecionális, részben a törvény által szabályozott kérdés, amelyet a törvény rendelkezései és intézkedései alapján intéznek el, de ez is túlnyomó nagyrészben diszkrecionális ügy. Magyarországon, de minden más országban is a honosítás és visszahonositás diszkrecionális ügy a maga természeténél fogva. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Itt van azután még az állampolgársági bizonyítványok kiadása. Aki igazolja állampolgárságát annak kiadatik a bizonyítvány. Ez nem gyakorlat, ez kötelezettsége a belügyministernek és itt nem vagyunk tekintettel sem fajra, sem felekezetre, sem foglalkozásra, hanem aki igazolja állampolgárságát, az megkapja az állampolgársági bizonyítványt. Aki igazolja 24 óra alatt, megkapja 24 órán belül, aki pedig nem tudja igazolni, mindaddig, amig nem tudja igazolni, nem kapja meg állampolgársági bizonyítványát- Erről maguk a t. képviselő urak sukkal több bizonyítékot tudnak szolgáltatni, mint az ellenkezőjéről az interpelláló képviselő ur. A képviselő urak is ehget járnak fel a ministeriumba ezekben az ügyekben és akárhányszor megkapták az állampo.gársági bizonyítványt, ha minden tekintetben igazolva volt az a tényállás, amely a bizonyítvány kiállításához szükséges. Itt nem gyakorlatról, hanem a törvény végrehajtásáról van szó. Ebben a tekintetben senkivel szemben nem járunk el megkülönböztetetten. Aki igazolja, annak a bizonyítványt kiadjuk, aki pedig nem igazolja, mindaddig, amig nem igazolja, annak nem állítjuk ki a bizonyítványt. Az igen t. képviselő ur felhozott egypár esetet. (Hallmk ! Halljuk !j Én nagyon meg volnék elégedve, ha csak ennyi volna Fel kell hogy tételezzem, hogy feltétlenül töob ihen krassz esetnek kell lennie, mert van körülbelül 40.000 visszahonosítási akta. Megígértem a Házban, hogy ezeket az ügyeket ebben az évben feldől IÍ ózta torn. Ha ebben az évben nem is, de februárban, vagy márciusban fel lesz dolgozva mind a 40.000 darab. Azt hiszem, hogy igéretemet ezzel a lehetőségig beváltom, mert eddig tényleg külön szobában voltak ezek a darabok elhelyezve és csak azok vétettek elő, amelyek iránt érdeklődtek. Ezt én lehetetlen helyzetnek tartottam és elhatároztam, hogy ezeket az ügyeket mind feldolgoztatom. Külön appara.us van erre a célra beállítva, sőt az anyagi áldozatot sem kíméltük, mert a pénzügyminister ur volt szíves nekem erre a célra megfelelő összeget rendelkezésemre bocsátani Az ügyek folyamatban vannak, és ha nem tudjuk a folyó év végéig ezeket az ügyeket mind elintézni, az annak a következménye, hogy, amint méltóztatnak látni ezekből az üyekből is, ezek a legkomplikáltabb és legnehezebb ügyek. Itt nem lehet sémát és szisztémát felállítani, mert — mint már nem egyszer jelentettem volt ki — minden egyes esetet külön kell elbírálni. Amely üggyel hozzám fordulnak, azzal az üggyel személyes n foglalkozom, de viszont lehetetlen, hogy mind a 40.000 üggyel magam foglalkozzam, mert ebhez egy ember nem elegendő. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben jóindulatomnak, jószándékomnak, pártatlanságomnak, szociális és humánus érzésemnek nem egyszer adtam tanújelét az ügyek elintézésénél. Hogy ezután is lesznek ügyek, amelyek nem minden tekintetben intéztetnek el, az ilyen nagy tömegnél előfordul, mert nem szentelhetnek minütése 1927 december 7-én, szerdán. 275 den ügynek annyi időt, amennyit az az illető ügy maga megérdemel, mert hiszen túl kell esnünk a nagy tömeaen, amennyiben folyton ujak és u ; ak jönnek. A hátralékot kellett feldolgozni és most ujabb és ujabb esetek is jönnek. Nekem diszkrecionális jogom ezt a kérdést elintézni, és ezzel a diszkrecionális joggal én élek is. Mindenkit, akit nem tartok arra alkalmasnak, hogy magyar állampolgár legyen, még akkor is, ha megszállott területről való, nem fogom visszavenni a magyar állampolgárok kötelékébe. Méltóztassanak elhinni, hogy nem egyszerű dolog ezeket a kérdéseket elintézni. Ehhez igen sok humánus és szociális érzés szükséges. A t. képviselő ur is felhozott ilyen esetet. Én nem eggyel foglalkoztam, hanem több olyan krassz esettel, amikor a gyermek, az apa és az anya is más-más állampolgár. Van, akit lehet visszahonositani, van, akit nem lehet visszahonositani ; van, akit ki kell utasiiani és van, akit nem lehet kiutasiani. Azokat az ügyeket, amelyek hozzám kerülnek, a legbenatóbban veszem tárgyalás alá és a leghumánusabb és legszociálisabb érzékkel intézem el, de csak akkor, ha az állam szempontjából elintéz he tőnek tartom Ha az állam szempontjából nem tartom szükségesnek valakinek a visszahonositását, akkor mindenre való tekintet nélkül nem honosi'om vissza. Ezt is méltóztassanak tudomásul venni. Azért adatott a belügyministernek ez a diszkrecionális jog, hogy ezzel a joggal éljen és én élek is vele, mert szerintem nem helyes álláspont az, hogy mindenkinek, aki vissza akar jönni ebbe az országba, örülni kell és tárt karokkal kell fogadni. Ha becsülete* és tis tességes ember, akkor tárt karokkal fogmk fogadni, de ha csak bármilyen szempontból is kifogás alá esik, nem fogjuk visszafogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) A munkásokat külön elbánás alá vesszük, mert vannak bizonyos vonatkozások, amelyek folytán különös elbánás alá kell vennünk. Méltóztatnak felpanaszolni a munkanélküliséget is. Mi igenis, tekintettel vagyunk erre is, mert lehet, hogy valaki csak azért akar idejönni, hogy a munkanélküliek és munkátlanok számát szaporítsa. (Farkas István : Nem erről van szó ! Itt született apja, anyja !) Ha állampolgársági bizonyítvány kiállításáról van szó, megkapja, ebben a tekintetben én is kötelezve vagyok, deavisszahonositásra már nem vagyok köteles. Figyelembe vesszük az állami szempontokat, a rendészeti szempontokat és a munkásság helyzetének a szempontjait és mindenütt, ahol az állam érdekeinek és a helybeli munkások érdekeinek megvédése kívánja, ezt is figyelembe vesszük. Épen azért vagyunk szigorúak a külföldi munkásokkai szemben is és csak azokat tűrjük meg ebben az országban, akikre feltétlenül szükség van és olyan munkásokat honosítunk vissza, akikre szükség lehet. Mert ha minden munkást visszabonositanék akkor a helybeli munkásoknak venném el a kenyerét, ez pedig ennek az országnak nem érdeke és különösen nem szociális érdek. Ezekre a szempontokra vagyok mindig figyelemmel, ezeket a szempontokat fogom a jövőben is figyelembe venni, örü ök, hogy a t. képviseld ur alkalmat adott arra, hogy ezekben a kérdésekben még egyszer nyilatkozhattam, nyilatkoztam is. Ugyanígy nyilatkoztam előző felszólalásaimban is. Azt hiszem, hogy az ezekben előadottakat tudomásul méltóztatnak venni s ezek alapján kérem, méltóztassanak az interpellációra adott válaszomat is tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre : T. Képviselőház ! A minister ur az imént olyan kijelentést tett, hogy az optáns-
