Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

270 Az országgyűlés képviselőházának 101 ministerre sem lehet rábizonyítani, hogy kiállt volna a dobogóra és izgatta volna a hadikölesönkárosultakat. Ellenben mindegyik méltó helyen, megfele ő formában, kellő indokok és érvek felsorakoztatásával bizonyította, hogy a jelenlegi pénzügy m in ister ur állláspontia teljesen tarthatatlan és hogy igenis a hadikölcsön-kérdést meg lehet oldani az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül. Én a mai interpellációmat a honvédelmi miniszter úrhoz intézem. A honvédelmi minister ur ma sincs itt, háromszor egymásután következetesen nem jött el interpellációmat meghallgatni. Jól teszi, igaza van a honvédelmi minister urnák, hogy nem jön el. Utóvégreő nem tud kivetkőzni abból, hogy katona volt, már pedig, ha az én interpellációmra nyilatkoznia kellene, nem tehetne mást. minthogy kerülgetné a kérdést, mint macska a forró kását ; egyenes katonai jelleménél fogva inkább nem jön el, nem nyilatkozik, mintsem hogy ideálljon és szánalmas vergődéssel^ próbáljon ellentmondani annak a jogos követe esnek, hogy fel kell tárni a képviselőház összes tagjai előtt azt. hogy a háború idején a császári és királyi badseregfőparancsnokság és a m. kir. honvédelmi miniszter milyen rendelkezéseket adtak ki a hadikölcsönjegyzés tekintetében. Nekem a kezemben van egy ilyen honvédelmi miniszteri rendelet (Strausz István : Halljuk !) direkt ut isitás, tehát katonai Vorschrift, katonai előirás formájában, és abba bizonyos jelszavak dobattak be. Azt mondja ez a utasitás (olvassa): «Minden magyar, aki hazáját szereti, becsületbeli kötelességének fogja tartani, hogy a harctéren küzdők emberfeletti munkáját péazfeleslegének felajánlásával támogassa és ezáltal a háború győzedelmes befejezését elősegitse.» Ez volt az egyik jelszó. A másik jelszó volt (olvassa): »Világosítsunk fel mindenkit, hogy a hadikölcsönkötvények előnyös kamatozásuk mellett a legnagyobb biztonságot nyuitják valamennyi értékpapír felett.« Aharmadik jelszó volt (olvassa): »Magyarázzuk meg, hogy a hadi kölcsön kamatai nem vándorolnak aranyban a külföldre, az ország nem lesz a külföldnek adósa és az állam nem jut a külfölddel szemben függő helyzetbe. A háború az országot nem teszi szegényebbé, hanem gazdagabbá és a háború befejezése után hazánk gazdasági téren is szilárdabb lesz. mint valaha volt.« További jelszó volt (olvassa): »Tulajdonképen mindenki önmagának ad akkor, amikor hadikölcsönkötvényeket jegyez.« És jelszó volt az, hogy (olvassa): »Az eredmény csak akkor lesz tökéletes, ha nem marad a honvédségnek és népfölkelésnek egyetlenegy tagja sem, aki legalább egy 50 koronás hadikölcsön-címletet ne jegyzett volna « Ezt az 50 koronás számjegyet azért olvastam fel, mert amidőn most a törvényhozás előtt egy olyan javaslat van, amely 10.000 koronás jegyzéseken alul nern akar tudni semmiről, akkor jellemző, hogy a hadrakelt sereg tagjait és a mrgöttes országrészben levő katonákat és azok hozzátartozóit miképen vonták bele a hadikölcsönjegyzésbe s milyen jelszavakat hangoztattak velük szemben, hogyan csábították, csalogatták őket hadikölcsönjegyzésre, azután miként terrorizálták őket hadi kölcsön jegyzésre még akkor is, ha vagyoni viszonyaik szerint hadikölcsönt tulajdonképen jegyezni nem is tudtak volna, vagy legalább is nem lettek volna erre kötelezhetők. Érdekes, hegy ezek a katonai utasitások hogyan bírálták el az ország akkori helyzetét. Érdekes, hogy ez a katonai utasitás, amely a kezemben van, azzal kezdi, hogy (olvassa) ; »Magyarországon a lakosság legnagyobb része még csak látásból sem ismeri az értékpapírokat.« Miközben tehát tudják, hogy a lakosság annyira hátra van maradva, hogy még látásból sem ismeri az ér tels- ' ülése 1927 december 7-én, szerdán. papírokat, ugyanakkor kiadnak könyvben egy katonai rendeletet, amely utasít és kényszerit a hadikö csőn jegyzésre. A másik ilyen őszinte szó, hogy (olvassa): »Nnlunk még ma is sokan vannak, akik a megtakarított tőke gyümölcsöztetésérol csak a legkezdetlegesebb fogalmakkal bírnak és a legprimitívebb tőkegyümölcsözteti si módtól is idegenkednek.« Itt van egy másik őszinte szó, amikor visszaél a tájékozatlansággal, a műveletlenséggel és tudatlansággal, és azt ismeri, konstatálja ugyan, hogy ugy van. de mégis arra épít. T- Képviselőház ! A háború alatt a hadrakelt sereg főparancsnoksága és a honvédelmi minister »toborzó szolgálat«-nak nevezte azt a szolgálatot, amikor a katonákat biztatták és ugratták a hadikölcsönjegyzésre, és^ kimondották, hogy ez a munka, ez a mesterség, amikor valakit rábeszélnek arra, hogy hadikölcsönt jegyezzen, ez a munka egyenlő a katonai szolgálattal, ezzel a szóval, hogy : »szolgálat«, németül : »Dienst«, »allerhö hster Dienst« ; ezzel egyenrangú munka az. ha valakit hadikölcsönjegyzésre biztatnak, vagy beugratnak. S hadikölcsönjegyzés céljaira minden csaoattestnél kijelöltek egy tisztet, akit »toborzó tiszt«-nek neveztek el, és annak a szolgálatát az állam létérdekét előmozdító szolgálatnak minősítették. S érdekes volt, hogy a szó szoros értelmében milyen há ót vetettek ki a katonákra, a katonák hozzátartozóira a hadi kölcsön jegyes tekintetében. Pl., ahogyan ez az utasitás megmondja, miként kellett a toborzó tiszieket kiválogatni, ezt érdekes megrögzíteni (B. Podmaniczky Endre: Hadikölcsönjegyzés céljából szabadságra kü dték a katonákat!) Azt mondja (olvassa): »E szolgálatra legalkalmasabbak lesznek a pénzügy képzett és agilis szakemberei, akik szakistmreiken felül megfelelő előadó képességgel is rendelkeznek, a legénység lelkületét és érzelmi világát ismerik és az eléjük tornyosuló akadályokat tapintattal, simán és nehézség nélkül tudják eltávolítani.« A mi honvédelmi kormányunk tehát keresett — magyarul mondva — jó svádáju, megfelelő előadó képességű tiszteket, akik tudtak beszélni a legénység nyelvén, a baka nyelvén, a huszár nyelvén és rá tudták őket beszélni arra, hogy hadikölcsönt jegyezzenek és akik nem riadtak meg mindjárt attól, ha a baka, a huszár, vagy a tüzér vonakodott hadikölcsönt jegyezni. Ellenben ez az utasitás rendkívül szigorú határozmányokat tartalmaz. Megparancsolja, hogy (olvassa) : »Minden alkalom és minden eszköz felhasználandó a hadikölcsönjegyzésre.« És azt is megmondta, hogy minden előadás után, amely búzd it hadikölcsönjegyzésre, a katonákat nyomban jegyeztetni kell, tehát megfogni őket, t eszelni nekik rogyásig, s mikor aztán jó sokat beszéltek nekik, nyomban aláíratni velük, nehogy meggondolják és nehogy valaki lebeszélje őket. Azt mondja tehát az utasitás, hogy minden előadással kapcsola ban azonnal jegyeztetni is kell. Azután ez a katonai utasitás osztályozza Magyarország lakosságát rétege< szerint. Megmondja, hogy aki müveit és tudja, hogy mi az a hadi kölcsön, annál már a toborzó tiszt megfelelő talajra talál, mert annak megvan a szellemi színvonala ahhoz, hogy bevegye azokat a maszlagokat, amelyeket a toborzó tiszt neki mond. Ellenben azt mondja (olvassa) : »Azoknál azonban, akik szellemi színvonaluknál fogva mit sem értenek a pénz gyümölcsöztető elhelyezéséhez, sőt sokkszor még a takarékbetét irányában is bizalmatlanok, igen beható és alapos rábeszélés utján érhető el eredmény«. (Farkas István: Egypár pof on nal !) A szellemi szinvonal lesajnálását jelenti az a megjegyzés, hogy : »aki nem érti meg, mi az a hadikölcsön.« H.át, most gondolkozhatnak ezek a különböző rété-