Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

~Az országgyűlés képviselőházának 101. ü gèk — a magas szellemi színvonalúak és a közepes szellemi színvonalúak — arról, hogy a kettő közül kinek lesz igaza. Ha elfogadjuk azt a javaslatot, amelyet a kormány tervi z, akkor az alacso nyabb szellemi színvonaluaknak lesz igazuk, azoknak, akik bedugták a fülüket a sok előadásra és magyarázatra, nem ugrottak be és nem jegyeztek ; viszont az u. n. magasabb szellemi szinvonaluak, akiknél már előkészített talajra talált a toborzó 'iszt agitációja, buknak, egymás után buknak, mennek tönkre, pusztulnak el mindt gazdasági egyedek és igen sokan fizikailag is» megszűnnek élni. Éidekes, hogy egy ilyen katonai utasítás minő erkölcsi obligót jelent az utókor számára. Például azt mondja (olvassa) : »Nem szabad azzal megelégednünk, hogy a legénység csak a nála meglevő pénzt, csak a nála megtakarított zsoldját jegyezze hadi kölcsönre. Ezzel nem szabid megelégednie a toborzó tisztnek, turném gondoskodnia kell, hogy az otthon elhelyezett megtakarításokat is jegyzésre forditsák.« Ki > eti tehát a hálót a fronton dolgozó toborzó tiszt arra a pénzösszegre is, amely a front mögött, otthon maradt asszonynál és gyermekeknél is van, és utasitja a toborzó tisztet, hogy legyen gondja arra, hogy a fronton levő harcos katona intézkedjék, hogy a front mögött, otthon levő asszony, vagy gyermekek a ládafiában levő megtakarított pénzüket is jegyezzék. (B. Podmaniczky Endre : Szabadságot adtak a katonáknak azért, hogy menjenek haza hadikölcsönt jegyezni !) Érdekes, — és nem tudom, hogy kisgazdaképviselőtársaim tudnak-e arról, (Simon András : Tudunk !) — hogy ezekben a katonai utasításokban minő nagy figyelem volt fordítva a földmi velő lakosságra. (Strausz István : A legnagyobb !) Azt mondja ez az utasítás (olvassa) : »Különösen súlyt kell helyeznünk arra, hogy a földmives osztályhoz tartozókban a hadikölesön iránti érdeklődés felkeltessék.« Nem tudta az ember, hogy miért van ez a nagy szerelem a földmives osztály iránt. Az utasításból azt is megtudjuk. Azt mondja ugyanis később az utasitás (olvassa) : »A földmiveléssel foglalkozó családok ugyanis a termények és a marha előnyös eladása révén igenis tekintélyes készpénz birtokába jutottak, amely most vagy kis kamatot hozó módon van gyümölcsfizőleg elhelyezve, vagy pedig még mindig odahaza hever gyümölcsözetlenül.« Rájöttünk tehát arra, hogy a katonai hatóságok miért pályáztak különösen a földmives osztályhoz tartozó katonáknak a hadikölcsönjegyzésére. Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos : Azért pályáztak, mert jelentéseket kaptak, hogy a jószágok — itt ugy van irva. hogy : »marha« — eladásából és a termények eladásából sejtettek otthon némi tartalékot és mivel sejtettek ilyen tartalékot, direkt nyomtatott utasitásokat adtak ki a toborzó tiszteknek arra, hogy rá kell feküdni a földmives osztályhoz tartozók hadikölesön jegyzésére. Ilyen és ehhez hasonló utasítások adattak ki a háború alatt a hadikölcsön-jeeyzés tekintetében. Az ilyen rendeletek azután azzal fejeződtek be, hogy mindezek dacára azonhan a toborzó tiszt- ek gondoskodnia kell arról, hogy minden egyes hadikölcsön-jegyzés önkéntes jegyzés legyen és nem szabad kényszeríteni és terrorizálni a hadikölcsönjegyzésre a katonákat. Ez már kész nevetség, kész hahota. Aki csak egy napig katona volt, tudja, mit jelent az, amikor a rendelet végén ott van, hogy arra azonban vi&yázni kell, hogy minden jegyzés önkéntes természetű legyen. lése 1927 december 7-én, szerdán. 271 Az idő előrehaladottsága folytán még csak azt akarom megjegyezni, hogy ezenkívül kiterjesztették ezt a kényszert a tisztek magánv gyón ára, belekényszeritették a tiszteket abba, hogy a házassági óvadékaikat kicseréljék, íákényszeritették az apákat arra, hogy gyermekeikért letett kauciót kicseréljék. Mindenütt, ahol elérhettek valami összeget, amelyik katonai vonatkozású, szinte lefoglalták a hadi kölcsön-jegyzés céljaira, úgyhogy amikor nekünk most döntenünk kell a hadikölesön kérdésben, erről a kérdésről nekünk beszélnünk kell. Az én interpellációm azt célozza, hogy arra kérem az igen t. honvédelmi minister urat, hogy az összes katonai rendelkezéseket, amelyek a hadikölcsön-jegyzésre kiadattak, akár a császári és királyi hadsereg főparancsnoksága, akár a honvédelmi minister ur által, a minister ur a Ház elé terjessze, hogy meglegyen az útja és a módja annak, hogy mindenki lelkiismerete szerint dönthessen majd ebben a kérdésben. Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Z ltán jegyző (olvassa) : »Interpelláció a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz a hódmezővásárhelyi kerületi munkásbiztositó pénztár visszaállítása tárgyában. Hajlandó-e a népjóléti minister ur a hódmezővásárhelyi kerületi munkásbiztositó pénztár székhelyét a munkás és a munkáltató érdekeltségek kívánságára visszaállítani ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre : T. Képviselőház ! A népjóléti és munkaügyi minister ur törvényes felhatalmazással november 4-én kelt rendeletével szabályozta, illetve megállapította a kerületi munkásbiztositó pénztárak számát, területét és székhelyeit. Ebből a rendeletből azt látjuk, hogy az eddigi 36 kerületi pénztárral szemben a jövőben csak 22 kerületi pénztár fentartását tartja a minister ur szükségesnek, mig a hiányzó 14 kerületi pénztárt átalakítja kirendeltséggé, ugy, amint a beteg ég- és baleseti kötelező biztositásról szóló törvény ezt a mélyen t. minister urnák megengedi. Súlyosabb kifogásom ez ellen a rendelet ellen nem lenne, mert ha átnézem azokat a városokat, amelyekben korábban kerületi munkásbiztositó pénztárak voltak, akkor azt látom, hogy ezeknek a városoknak jelentékeny részében olyan kicsiny volt a kerületi munkásbiztositó pénztár taglétszáma, hogy azokon a helyeken kerületi pénztárt fentartani alig volt érdemes, különösen nem abban a vonatkozásban, ahogy az uj törvény a kerületi pénztár székhelyét és azok megalkotását előírja. Ebből a rendeletből azonban azt is látom, hogy két törvényhatósági joggal felruházott városban, ahol korábban kerületi munkásbiztositó pénztár volt, a kerületi pénztárt megszüntetik és ezeket is kirendeltségekké alakítják át. Ez a helyzet áll elő Kecskemétre és Hódmezővásárhelyre nézve. Kecskemétre vonatkozólag nem kívánom a kirendeltség kérdését ezúttal szóvátenni, ellenben igenis szóvá kell tennem azt Hódmezővásárhelyre vonatkozólag, még pedig azért, mert speciális fekvésénél fogva Hódmezővásárhely külön elbírálást és elbánást igényel. Aki valaha járt Hódmezővásárhelyen, az nemcsak azt tapasztalhatta és észlelhette, hogy itt egy nagy fejlődésnek és iparosodásnak induló nagy alföldi városról van szó. hanem azt is láthatta, hogy ennek a szerencsétlen helyen fekvő városnak más városokkal való összeköttetése azért, mert a Tiszán nincsen.

hid, amely a közlekedést 41»