Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

'Az országgyűlés 'képviselőházának Wl. ülése 1927 december 7-én, szerdán. 269 zottan megállapítsa m, (Helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Ami Rassay t. képviselőtársam konkrét kiváiisásfát illeti, amely egyébként több oldalról is felhangzott, hogy t, i. találjon módot a kormány arra, hogy a ministerelnök urat Genfben a kellő módon informálja a magyar parlament felfogásáról, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) nagyon szivesen kötelezem magamat arra, hogy még a mai nap folyamán érintkezésbe lépek ismét, mert már érintkezésben voltam a ministerelnök úrral, és konkrét formában fogom tolmácsolni a Háznak ezt a hangulatát, véleményét, nézetét a ministerelnök ur előtt. (Élénk helyeslés a jobboldaton.) T. Képviselőház ! Most már nem mint a kormánynak felelős tagja, hanem mint magyar ember kérem, hogy legyen szabad nekem mint magyar embernek és magyar képviselőnek szintén néhány szóval hangsúlyoznom azt. hogy szivvel és lélekkel azonositom magamat azokkal az érzésekkel, azzal a felháborodással, amely mind a négy különböző pártállásu képviselőtársunknak felszólalásából csendült ki a kétségbeesésnek muzsikájával. T. Ház ! Itt tulajdonképen arról van szó, hogy a magyar nemzeti közvélemény egy sikoltással ft lel azokra a szörnyűségekre (Ugy van! Ügy van!), amelyek történnek magyar emberek ellen egy más állam területén A magyar parlamentnek nincs módja arra, és a magyar kormány teljesen fegyvertelen — közvetlen fegyvereket értve — abban az irányban, hogy egy más áilam belső ügyeibe beleavatkozzék ; még a bírálattól is tartózkodom ebben az irányban. De amikor népszövetségi paktummal, békepaktummal garantált kisebbségi jogok súlyos megsértéséről van szó, — ha veri tikáltatnak a hirek, amelyek eddig elhangzottak — akkor azt hiszem, hogy nekem, mint magyar embernek és magyar képviselőnek valóban nem lehet más feladatom, minthogy magam is hozzájáruljak ahhoz a felháborodáshoz és erkölcsi értelemben vett méltatlankodáshoz, ame y feltámad minden becsületesen gondolkodó és érző ember lelkében, akkor, amikor azt kell Iái nia, hogy bármely állam területén védtelen embereket kitalált ürügyek hatása alatt próbálnak életükben és vagyoni biztonságukban bántani. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán.) Én arra kérem a t. Házat, méltóztassék bölcs higgadtsággal megvárni a további hireket, amelyeket verifikálni iparkodunk majd, és ha szükszükséges lesz, a t. Háznak rendelkezésére fogjuk azokat bocsátani abból a célból, hogy a magyar nemzet közvéleménye különösen Genf felé foglalkozni tudjon azokkal az atrocitásokkal, melyeknek egyelőre csak a hire ver. Egyébként pedig annak a reményemnek adok kifejezést, — most már ismét a magyar kormány nevében" — hogy talán azok a fórumok, amelyek tényleg igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a nemzetek között a békeszerződés hátrányos mivolta révén nehézzé vált békés viszonyokat konszolidálják, megteremtsék, jogos érdekeket megvédelmezzenek, hogy — ismétlem — ezek a fórumok fel fognak figyelni az ilyen eseményekre, és jól lehet feifigyélésüktől nem várok és nem várhatunk túlságosan nagy eredményeket, (Igaz ! Ugy van!) eredmény nekünk az is, ha legalább felkél az európai közvéleményben a rideg politizálás helyett az erkölcsi értelemben vett humanizmusnak és megértésnek szelleme. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : Minthogy az elnöki napirendi indítvánnyal szemben a házszabályok 196. §-a 4. bekezdésének megfelelő elleninditvány nem adatott KÉPVISELŐHÁZI NAPIA VII. be, ennélfogva az elnöki napirendi indítványt jelentem ki elfogadottnak. Jelentem a t. Háznak, hogy a folyó évi december hó 1-én tett elnöki bejelentésnek megfelelően a folyó hó 13-iki ülésnapon a napirend tárgyalására szánt idő utolsó fél órájában megtörténik az összeférhetlenségi ítélő bizottság 12 rendes és 3 póttagjának kisorsolása. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláció Szilágyi Lajos képviselő urnák a honvédelmi minister úrhoz intézett interpellációja. Kérem a íegyző urat, szíveskedjék az első interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : »Interpelláció a háború alatt a hadi kölcsön jegyzetére kiadott katonai rendelkezések és az azokból folyó erkölcsi kötelezettségek tárgyában a m. kir. honvédelmi minister úrhoz. Az interpelláció szövege : Mivel a hadikölcsönkötvények kérdésében a törvényhozásnak legközelebbi jövőben határoznia kell, hajlandó-e az igen t. honvédelmi minister ur a cs. és kir. hadseregfőparancsnokságnak, valamint a magyar honvédelmi ministernek e tárgyban kiadott öszszes rendelkezéseit a törvénvhiízás előtt feltárni s ezáltal módot nyújtani arra, hogy a törvényhozás tagjai ebben az egész állami életünk jövendő sorsára kiható kérdésben lelkiismeretük szerint dönthessenek 1 — Szilágyi Lajos s. k.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : T. Képviselőház ! Ugyanazon hangulatnak a hatása alatt, mely megcsendült az összes szónokok ajkáról, én egy másik kérdést, egy belső kérdést, egy belső politikai kérdést óhaitok néhány szóval a Ház elé hozni. Mindnyájan tudjuk, hogy a belügyminister ur az elmúlt napokhan a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat megbeszélt se végett egybehívta Magyarország volt belügyministereit és tanácskozott a volt belügyministerekkel abban a tekintetben, hogy birálatuk alá bocsátotta tervezetét. Ez a körülmény s ez az esemény jut eszembe akkor, amikor a hadikölcsön-kérdésröt van szó. Én már ismételten kértem a pénzügy minister urat arra, hogy h.vja össze Magyarország volt pénzügyministereit egy konferenciára és hallgassa meg, s kérdezze meg őket, vájjon igaz-e, alapos-e az ő aggodalma a tekintetben, hogy a hadikölcsönkérdést megoldani az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül nem lehet, igen,vagy nem ? Őszinte sajnálatomra a pénzügymin ister ur nem követi kollégájának, a belügyminister ti nak pé dáját, nem kíváncsi a volt pénzügyministerek véleményére nem hajlandó a volt pénzügyministereket összehívni, s velük a zöld asztalhoz leülni, az ő érveiket meghallgatni a tekintetben, hogy a hadikölcsönkérdés megoldása semmi, de semmi veszélyt nem jelent az államháztartás egyensúlyára, mihelyt egyszer valami olyan megoldást választ a törvényhozás bölcsessége, mely az öt volt pénzügyminister véleménye szerint elfogadható Helyes dolog, hogy a kormány őrzi az államháztartás egyensúlyát, kötelessége is őrizni, de ugyanettől a törekvéstől van áthatva az a volt öt pénzügyminister is, akinek lelkiismeretességét, hazafiasságát s pénzügyi szaktudását mindenesetre tartom külön-külön is, de az ötét együttvéve mindenesetre olyan súlyúnak, mint amilyen súllyal bir Bud János pénzügyminister ur pénzügyi szaktudása, vagy véleménye. Utóvégre nem lehet ráfogni erre a volt öt pénzügyminiszterre azt, bogy felforgató tendenciával nyilatkoznak ebben a kérdésben, nem lehet rájuk fogni azt, hogy demagógok. Egyetlenegy volt pénzügy41