Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-101
266 'Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1Ù27 december 7-én, szerdán. szél, melyet Nagyváradon azok a román elvakult diákok elvetettek, majd nem a vihart termi-e meg 1 ? Értsék meg azok, akik ma is Genfben a népek sorsa felett akarnak dönteni, s ugy érzik, hogy ők erre nézve hivatottak, értsék meg, hogy nem jó lesz sokáig a kétségbeesés örvénye szélén tartani egy nemzetet, mert èz a nemzet azután akarata ellenére másokat is maga után ragad az örvény szélére. (Ugy van! a jobboldalon!) A nagyváradi eset azonban csak egy fulmináns kirobbanása a helyzetnek. A népszövetség ennek világánál lássa meg és lássa be, hogy a békeszerződésnek revíziójának immár elérkezett a huszonnegyedik órája, (Igaz! Ugy van! Éljenzés és tavs a jobboldalon és a közéven.) Értsék meg, hogy nem lehet állandósítani, permanenssé tenni az ebből folyó veszedelmet Európa keletén. Addig is, mig erre nézve a belátás a népek^ tanácskozótermébe bevonul, tiltakozunk érzésünk minden erejével a trianoni békeszerződésnek ilyen megszegése ellen, (Igaz! Uay van! a jobboldalon.) tiltakozunk az ellen, hogy ott a magyar kisebbségek és általában a kisebbségek számára biztosított jogokat akár csellel, furfanggal, akár erőszakkal elkobozzák. Az a népszövetség, amely garantálta ezt a kegyetlen, igazságtalan békét, garantálja kötelességszeriileg a kisebbségek jogát is. Igen tisztelt Képviselőház! Be kell látniok, hogy a trianoni béke állandó gyuanyag és meg kell állapítaniuk igazság szerint azt, hogy e körül a gyuanyag körül nem mi járunk a gyutaccsal, hanem azok járnak, akiknek épen a békeszerződés pontjai kedvezményeket biztosítanak. Azonban óva intem és kérem a népszövetséget, hogy immár vessen véget ennek a helyzetnek, mert határa van a türelemnek és a keserűségnek. Jaj annak, ha a keserűség elkeseredéssé válik. Ha ennek az elkeseredésnek szikrája abba a gyuanyagba belecsap, akkor nem tudom, hogy vájjon ők hogyan állanak a jövő és a népek ítélőszéke előtt. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Én abban a reményben, hogy a népek szövetségét a jobb belátás épen ebből az esetből kifolyólag gondolkodóba fogrja ejteni, hogy a jobb belátásuk el fog következni s abban a reményben, hogy nekünk — ba szükség lesz rá — lesz módunk és alkalmunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, az elnök ur napirendi javaslatát elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Rassay Károly! (Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a napirendi kérdést ke J té válasszam; ketté válasszam a tulaMonképeni napirendi kérdés anyagára és azokra a komoly aggodalmakra vonatkozólag, amelyeket tisztelt képviselőtársaim előadtak. Az elnök ur napirendi indítványát nem tudom elfogadni, mégpedig azért nem, mert én azt hiszem, hoey a parlament, ha a maga komolyságára súlyt helyez, nem folytathatja tovább azt a tárgyalási metódust, hoíry hetekre, kéthetekre. esetleg hónapokra megszakítja a maga tárgyalásait. Csak a tegnapi napon történt, hogy a tisztelt igazságügyminister ur beterjesztett egy javaslatot, amellyel u^ra prolongálni kívánja a törvényhozás kötelességét a valorizációs felfüggesztett perekre vonatkozólag. Nyáron elhatározta a t. Ház, hogy a valorizációs pereket felfüggeszti ez év végéig. A tisztelt igazsáerügyminister ur most v^ra benvujtott egy javaslatot, amely ezt a felfüggesztést továbbra is fenn fogja tartani teljes bizonytalan időkig. (Zaj.) Hallottam olyan kijelentést az igen tisztelt belügyminister ur részéről, hogy esetleg egyszakaszos törvényjavaslattal a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok mandátumát meg kell hosszabbítani, mert 1928 december 31-éig a Ház esetleg nem lesz abban a helyzetben, hogy letárgyalja a fővárosi törvénynek a kormány által tervezett revízióját. Én a parlament komolysága érdekében kívánom, hogy ezzel a metódussal végre a Ház hagyjon fel. A Ház négy hónapig vakáción volt, azután összejött, rövid idő múlva újra kétheti szabadságra ment azután megint szabadságot vett igénybe.^ Ez a véé-letekig így nem mehet. Ha mi súlyt helyezünk a parlamentnek és abban a mi munkásságunk komolyságára, nekünk nem szabad tovább folyni engednünk ezt a metódust. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát az elnök ur napirendi indítványával szemben azt inditványozom, hogy a Ház az elnök ur által proponált napirenddel pénteken tartson ülést. Tárgyaljuk le azokat a feladatokat, amelyek elvégzésére végre ideküldettünk a nemzettől. Ami a másik^ kérdést illeti, (Halljuk! Halljuk!) ehhez vajmi Jke_v.es hozzátenni valóm van azok után, amiket t. képviselőtársaim elmondottak. Azt hiszem, ebben a kérdésben most nem nekem kellett vo!na felszólalnom, mert hiszen a baloldalról elhangzott felszólalás híven tolmácsolta mindazt az érzést, amely bennünket ebben a kérdésben eltölt s én sokkal helyesebbnek tartottam volna, h a a korma nyttámogató másik párt részéről szólalt srolna fel valamelyik képviselőtársam, hogy ezzel a külsőségekel is dokumentáljuk a kétségkívül meglévő egyhangúságot. T. Ház! Az események megítélésében még árnyalati különbség sem lehet közöttünk. Elitéljük ezeket az eseményeket érzelmi okokból es elitéljük a jog alapján állva, mint a kisebbségek súlyos sérelmét. Mert incidensek lehetnek minden állam életében, akciók is indulhatnak, ha azonban ezek az incidensek és ezek az akciók kifejezetten azzal a tendenciával érvényesülnek, hogy egy bizonyos felekezet ellen, vagy egy bizonyos kisebbség, nemzetiség ellen irányuljanak, akkor kétségkívül súlyos megsértését tartalmazzák annak a jogelvnek, amelynek alapján reánk kényszeritették a jelenlegi állami, nemzeti helyzetet. (Ugy van.[ balfelől.) Ezek alaoján nekünk tényleg kifejezést kell adnunk annak, hogy ezek az események nemcsak az emberi esse s 1 érzését sértik meg. hanem azokat a minimális jogokat is, amelyeket még meghagytak a kisebbségeknek(Igaz! Ugy van!) Megsértik nemcsak a konkrét incidensben, amely ilyen atrocitásokban és ilyen terrorisztikus eseményekben nyilvánul meg, hanem annak a lelki légkörnek teremtésével is, amely terrorísztikusan akadályr»77a meg. hogy az elszakított területeken élő kisebbségek a maguk teljes kisebbségi jogaiban éljék kulturális és nemzetiségi életüket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én azonban azt hiszem, hogy a Háznak egy lépéssel tovább kell mennie, mert végre ezt a felfogásunkat nem kell dokumentálnunk a világ előtt. Ez természetes dolog s a visszhang is. amely ebben a Házban kelt. magától értetődő következmény, Nekünk azonban to-
