Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
232 J.Z országgyűlés képviselőházának közé számit, pedig igen gyakran a cifra nyomorúság hordozása az, ami ezeket jellemzi. Épen ezért mély tisztelettel kérném a mélyen t. Házat, méltóztassék ezt a szakaszt ebben a kiegészítő fogalmazásban elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügy minister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! Én ugy gondolom, hogy a képviselő ur által előterjesztett indítvány nem logikai következménye a 3. §-hoz beterjesztett indítványának. Nevezetesen ugy értem ezt, hogy az igen t. képviselő ur nem azt indítványozza, hogy a mellékbüntetés kiszabásának jogi alapját a vagyon képezze, hanem, hogy a 3. § alapján alkalmazható mellékbüntetés kiszabhatásának alapfeltételét képezze abból a szempontból, hogy a bíró lát-e vagyont vagy nem. Êzek a kritériumok abból a célból állíttatnak a bíró elé, hogy a biró ezeknek figyelembevételével állapítsa meg azt, hogy van-e olyan vagyon, jövedelem, vagy kereset, amely kereset a büntetés kiszabásának alapját képezheti. (Gál Jenő: A mértékét! Nagy különbség!) Helyesen van, képviselő ur! ïgy egymást megértve, tisztelettel van szerencsém bejelenteni a t. Képviselőháznak, hogy én ebhez az indítványhoz nem járulhatok hozzá. Nem járulhatok hozzá azért, mert ez taxativ felsorolása a vagyontalanság eseteinek. Ma ezek a taxativ felsorolások, — hiszen tüzetesen nem foglalkoztam vele, — talán kimerítik a vagyontalanság megállapitá-, sának alapjait, amint azonban az elmúlt idők és a folyó idők mutatják, annak megállapítása, hogy mi a vagyon ma, mi volt a vagyon tegnap és mi lesz a vagyon holnap, ilyen módon törvényben nem fixirozható, mert az élet állapítja meg azt, hogy ki tekinthető ma vagyonosnak és ki tekinthető holnap vagy holnapután vagyonosnak. Én ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak arra akarok rámutatni, hogy a biróságok munkájának nagy részét manapság annak a kérdésnek elbírálása és megállapítása meriti ki, hogy vájjon átmentette-e valaki a vagyonát, van-e vagyona, reális-e ez a vagyon, vagy nem reális. Én e gyakorlat után is egyébként is teljesen megnyugtató módon látom elhelyezettnek a bíróság kezében azt a kérdést, hogy vájjon valakinek van-e vagyona, vagy nincs. Ezekből a szempontokból az emiitett taxativ felsorolásokat veszélyeseknek tartom. Ezek az indokok azok, amelyek alapján én ezt az indítványt magamévá nem tehetem és kérem a t. Házat, hogy a javaslat eredeti szövegét méltóztassék elfogadni! (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. §-szal szemben áll Gál Jenő képviselő ur elleninditványa. Amennyiben el méltóztatnak fogadni az eredeti szöveget, ugy Gál Jenő képviselő ur indítványa elesik. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e a 6. § eredeti szövegét elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 6. §-t eredeti szövegében fogadta el és igy Gál Jenő képviselő ur indítványa elesik. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni! Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 7—12. 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 13. §-t). — Gál Jenő! Elnök: Gál Jenő képviselő urat illeti a szó! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz a pénzbüntetés kirovását szabályozza és itt azt a kitételt tartalmazza, hogy a biróság ennek a pénzbüntetésnek megfizetésére halasztást engedélyezhet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én azt óhajtanám, hogy ez bizonyos változásnak vetessék alá. Ha például valaki büntetlen előéletű, először szabnak ki reá pénzbüntetést, akkor ilyen gazdasági teljesítésnél ez ne egy kedvezmény legyen, hanem egy jog. Büntetlen előéletű embernek a szabadságvesztésbüntetésre is adnak mindig halasztást elsőizben, két hónapot vagy többet. A pénzbüntetés tekintetében ezt az avancement-t szeretném törvénybe iktattatni, hogy az, aki ínég nem volt büntetve, legalább részletfizetési kedvezményt, vagy halasztást feltétlenül igénybevehessen. És pedig ezt akképen szabályoznám, hogyha például a büntetés 500 pengőt nem halad meg, akor ezt hat hónap alatt fizethesse, az 500 pengőn felüli összeget pedig egy év alatt havi egyenlő részletekben törleszthesse. Itt ki lehet kötni a részletfizetési kedvezmény elvesztését arra az esetre, ha az illető nem tartaná be a részleteket. Ugy gondolom, hogy a mélyen t. minister ur át fogja érezni ennek a módositásnak gazdasági jelentőségét, amely először is a biróságot igen sok munkától kiméli meg; nem kell soha külön végzést hozni, nem kell e végzés elleni felfolyamodásokkal foglalkozni. Ha ezt a t. minister ur, illetve a t. Ház elfogadja, nem származik belőle semmi hátrány, viszont azt a kíméletet gyakorolja legalább, amelyet ezekben a súlyos, gazdaságilag válságos időkben minden gazdasági teljesítéssel szemben gyakorolni kell. Hiszen a moratóriumok világát éljük. Méltóztatik emlékezni, hogy törvényes intézkedéseket kellett hozni minden teljesítési lehetetlenséggel szemben. Ezek a jelenségek még most is rajta ülnek a gazdasági életen, még mindig mindenki a maga nagy háborús terheit, egyéb nagy gazdasági hátrányait szenvedi. Épen ezért, ha valaki a törvénnyel ugy kerül összeütközésbe, hogy a biró belátása őt pénzbüntetéssel sújtja, akkor legalább azt a lehetőséget biztosítsuk számára a törvényben, hogy a pénzbüntetést részletekben törleszthesse, vagy a teljesítésre halasztást kaphasson. Én nagyon jól tudom, hogy az igen t. minister urnák az a felfogása, hogy a biróság ilyen esetben majd mindig méltányos lesz. De a biróságot is meg kell kimélni az ilyen adminisztratív teendőktől; ezzel a minister ur az eljárást egyszerűsíti. Az állam a pénzbüntetést feltétlenül megkapja, az befolyik, csak részletekben. Azt hiszem, ettől a méltányossági kívánságtól nem fog elzárkózni a mélyen t. minister ur. Ajánlom ezt elfogadásda. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, akkor a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Képviselőház! Hiszen, ha csupán arról lenne szó, hogy a bírósági kezelés szempontjából segítsünk ezen a kérdésen, ugy készséggel hozzájárulnék az inditványhoz, ebben az indítványban azonban bizonyos elvi állásfoglalás is van. Nevezetesen az az elvi állásfoglalás van benne. amely azután az én igazságérzetemmel és a törvényjavaslatnak a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezéseinek célzatával nem egyezik meg: az az elvi állásfoglalás van benne, hogy