Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-100

232 J.Z országgyűlés képviselőházának közé számit, pedig igen gyakran a cifra nyo­morúság hordozása az, ami ezeket jellemzi. Épen ezért mély tisztelettel kérném a mé­lyen t. Házat, méltóztassék ezt a szakaszt eb­ben a kiegészítő fogalmazásban elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügy minister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! Én ugy gondolom, hogy a képviselő ur által előterjesztett indítvány nem logikai következ­ménye a 3. §-hoz beterjesztett indítványának. Nevezetesen ugy értem ezt, hogy az igen t. képviselő ur nem azt indítványozza, hogy a mellékbüntetés kiszabásának jogi alapját a vagyon képezze, hanem, hogy a 3. § alapján alkalmazható mellékbüntetés kiszabhatásának alapfeltételét képezze abból a szempontból, hogy a bíró lát-e vagyont vagy nem. Êzek a kritériumok abból a célból állíttatnak a bíró elé, hogy a biró ezeknek figyelembevételével állapítsa meg azt, hogy van-e olyan vagyon, jövedelem, vagy kereset, amely kereset a bün­tetés kiszabásának alapját képezheti. (Gál Jenő: A mértékét! Nagy különbség!) Helyesen van, képviselő ur! ïgy egymást megértve, tisztelettel van szerencsém bejelenteni a t. Képviselőháznak, hogy én ebhez az indítványhoz nem járulha­tok hozzá. Nem járulhatok hozzá azért, mert ez taxativ felsorolása a vagyontalanság ese­teinek. Ma ezek a taxativ felsorolások, — hi­szen tüzetesen nem foglalkoztam vele, — ta­lán kimerítik a vagyontalanság megállapitá-, sának alapjait, amint azonban az elmúlt idők és a folyó idők mutatják, annak megállapí­tása, hogy mi a vagyon ma, mi volt a vagyon tegnap és mi lesz a vagyon holnap, ilyen mó­don törvényben nem fixirozható, mert az élet állapítja meg azt, hogy ki tekinthető ma va­gyonosnak és ki tekinthető holnap vagy hol­napután vagyonosnak. Én ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak arra akarok rámutatni, hogy a biróságok munkájának nagy részét manapság annak a kérdésnek elbírálása és megállapítása meriti ki, hogy vájjon átmentette-e valaki a vagyo­nát, van-e vagyona, reális-e ez a vagyon, vagy nem reális. Én e gyakorlat után is egyébként is teljesen megnyugtató módon látom elhelye­zettnek a bíróság kezében azt a kérdést, hogy vájjon valakinek van-e vagyona, vagy nincs. Ezekből a szempontokból az emiitett taxativ felsorolásokat veszélyeseknek tartom. Ezek az indokok azok, amelyek alapján én ezt az indítványt magamévá nem tehetem és kérem a t. Házat, hogy a javaslat eredeti szö­vegét méltóztassék elfogadni! (Helyeslés jobb­felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 6. §-szal szemben áll Gál Jenő képviselő ur elleninditványa. Amennyiben el méltóztatnak fogadni az eredeti szöveget, ugy Gál Jenő kép­viselő ur indítványa elesik. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e a 6. § eredeti szövegét elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Ké­rem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 6. §-t eredeti szövegében fogadta el és igy Gál Jenő képvi­selő ur indítványa elesik. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni! Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 7—12. 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtat­nak. Olvassa a 13. §-t). — Gál Jenő! Elnök: Gál Jenő képviselő urat illeti a szó! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz a pénzbüntetés kirovását szabályozza és itt azt a kitételt tartalmazza, hogy a biróság ennek a pénzbüntetésnek megfizetésére halasztást en­gedélyezhet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én azt óhajtanám, hogy ez bizonyos vál­tozásnak vetessék alá. Ha például valaki bün­tetlen előéletű, először szabnak ki reá pénz­büntetést, akkor ilyen gazdasági teljesítésnél ez ne egy kedvezmény legyen, hanem egy jog. Büntetlen előéletű embernek a szabadságvesz­tésbüntetésre is adnak mindig halasztást első­izben, két hónapot vagy többet. A pénzbünte­tés tekintetében ezt az avancement-t szeret­ném törvénybe iktattatni, hogy az, aki ínég nem volt büntetve, legalább részletfizetési ked­vezményt, vagy halasztást feltétlenül igénybe­vehessen. És pedig ezt akképen szabályoznám, hogyha például a büntetés 500 pengőt nem ha­lad meg, akor ezt hat hónap alatt fizethesse, az 500 pengőn felüli összeget pedig egy év alatt havi egyenlő részletekben törleszthesse. Itt ki lehet kötni a részletfizetési kedvez­mény elvesztését arra az esetre, ha az illető nem tartaná be a részleteket. Ugy gondolom, hogy a mélyen t. minister ur át fogja érezni ennek a módositásnak gazdasági jelentőségét, amely először is a biróságot igen sok munká­tól kiméli meg; nem kell soha külön végzést hozni, nem kell e végzés elleni felfolyamodá­sokkal foglalkozni. Ha ezt a t. minister ur, il­letve a t. Ház elfogadja, nem származik belőle semmi hátrány, viszont azt a kíméletet gya­korolja legalább, amelyet ezekben a súlyos, gazdaságilag válságos időkben minden gazda­sági teljesítéssel szemben gyakorolni kell. Hi­szen a moratóriumok világát éljük. Méltózta­tik emlékezni, hogy törvényes intézkedéseket kellett hozni minden teljesítési lehetetlenséggel szemben. Ezek a jelenségek még most is rajta ülnek a gazdasági életen, még mindig min­denki a maga nagy háborús terheit, egyéb nagy gazdasági hátrányait szenvedi. Épen ezért, ha valaki a törvénnyel ugy kerül össze­ütközésbe, hogy a biró belátása őt pénzbünte­téssel sújtja, akkor legalább azt a lehetőséget biztosítsuk számára a törvényben, hogy a pénzbüntetést részletekben törleszthesse, vagy a teljesítésre halasztást kaphasson. Én nagyon jól tudom, hogy az igen t. mi­nister urnák az a felfogása, hogy a biróság ilyen esetben majd mindig méltányos lesz. De a biróságot is meg kell kimélni az ilyen ad­minisztratív teendőktől; ezzel a minister ur az eljárást egyszerűsíti. Az állam a pénzbüntetést feltétlenül megkapja, az befolyik, csak részle­tekben. Azt hiszem, ettől a méltányossági kí­vánságtól nem fog elzárkózni a mélyen t. mi­nister ur. Ajánlom ezt elfogadásda. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, akkor a vitát be­zárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Képviselőház! Hiszen, ha csupán arról lenne szó, hogy a bírósági kezelés szempontjából se­gítsünk ezen a kérdésen, ugy készséggel hozzá­járulnék az inditványhoz, ebben az indítvány­ban azonban bizonyos elvi állásfoglalás is van. Nevezetesen az az elvi állásfoglalás van benne. amely azután az én igazságérzetemmel és a törvényjavaslatnak a pénzbüntetésre vonat­kozó rendelkezéseinek célzatával nem egyezik meg: az az elvi állásfoglalás van benne, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom