Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Àz országgyűlés hépvisetöházánah előző büntetlenség: esetén^ mindenki számára biztosíttatik a részletfizetési kedvezmény. Ezt teljesen igazságtalannak tartom és pedig azért, mert abban az esetben, amikor az az elitélt azt a pénzbüntetést meg tudja fizetni, per abszolútum nem látom annak indokát, hogy erre részletfizetési kedvezményt kapjon. De ennek nézetem szbr.nt üünieiojogi elvi akadálya, illetve büntetőjog-filozófiai elvi akadálya is van, nevezetesen, ha ezt az indítványt elfogadom, akkor az az egyénesiiés, amire törekszem, illuzóriussá vá ik a részletfizetés által; ha ugyanis súlyosabban akarok valakit pénzbüntetéssel sújtani, ezt enyhéboé téve, illuzóriussá teszem azt az egész célt, hogy az illető egyéniséget mérlegelve, őt súlyosabban akarom büntetni. Ezek azok az elvi akadályok, amelyek szempontjából az inditványt el nem fogadhatom, és kérem a javaslat eredeti szövegének elfogadását! (Helyeslés sobb felöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A 13. §-nál az első és az utolsó bekezdéssel szemben Gál Jenő képviselő ur elleninditványt adott be. A szavazást bekezdésenkint fogom feltenni. Pesthy Pál igazságügy minister: Bocsánatot kérek, szabad szólanom 1 ? Nem tudom, a képviselő ur a 3. bekezdésre vonatkozólag is terjesztett elő indítványt 1 ? Elnök: Az utolsó bekezdésre nézve a következőket indítványozta (oít ássa): »A pénzbüntetés az elitélt ha. yaiékábói be nem har'tható«. (Gál Jenő: Ennek indokolását külön szeretném elmondani.) A házszabályok szerint ezt már nem engedhetem meg, bármennyire óhajtanám is, miután a vitát erre nézve már bezártam. Pesthy Pál igazságügy minister: Akkor, bocsánatot kérek eyypár szót szeretnék mondnni. Akkor ugy tekintem, mintha ezt az inditványt elő méltóztatott volna terjesz eni és indokolni méltóztatott; volna. Nevezetesen az indítvány ugy szól, hogy (olvassa): »A pénzbüntetés az elitélt hagyatékából be nem ha,tha.ó«. Ez volna az indítvány azzal a szövegezéssel szemben, amelyet a 3. bekezdés tartalmaz. Csak arra akarok rámuta ni, hogy ez a szöveg, amely itt a 13. § 3. bekezdésében foglaltatik, tul a _; donképen nem más, mint a büntetőtörvénykönyv 53. §-ában lefektetett jogszabály megismétlése. Ennek fentartása indokolt volt eddig, indokolt ma is ezért kérem az erre vonatkozó indítványnak elutasítását is! Elnök: A szakaszt bekezdésenkint fogom feltenni szavazásra. Az első bekezdésre vonatkozólag elleninditványt tett Gál Jenő képviselő ur. Ha az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, akkor Gál Jenő képviselő ur indítványa elesik. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 13. § első bekezdését eredeti szövegezésben fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik ) Többség. A Ház Gál Jenő képviselő ur indítványával szemben az első bekezdést a bizottság által proponált szövegben fosradta el. A második bekezdést nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. A harmadik bekezdéssel szemben szintén elleninditványt tett Gál Jenő képviselő ur. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szemben Gál Jenő képviselő ur indítványával, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a harmadik bekezdést eredeti szövegezésében fogadta el, Gál Jenő képviselő ur indítványa tehát elesik. KÉPVISELŐHÁZI FAPL0. VU. 100. ülése 1Ô27 december 6-án, kedden. 23a Következik a 14. §. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Berki Gyula jegyző (olvassa a 14—26. S-okát, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 27. §-t). — Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A második fejezetnek ez az első érdemleges szakasza szakítás a főtárgyalás menetének eddigi rendszerével. A törvényjavasatnak ez a szakasza azt tartalmazza, hogyha a vádlott beismerő vallomást tesz és ezt megerősítik a főtárgyalás egyéb adatai, akkor nem kell a tárgyalásról jegyzőkönyvet felvenni és az Ítéletben is csak igen fogyatékosan kell azokat a körülményeket felemlíteni, amelyekre az Ítélet marasztaló, vagy feimentő része alapítva van. Aki ezt igy kívánja megrögzíteni, az — nem akarok mast mondani — kétségkívül kissé labilisán fogja fel a főtárgyaiásnak azt a súiyát, amelyre egy Ítéletet alapítanak. Mi az, hogy a vádlott beismerésben van? Az, hogy a vádlott beismerésben van, a legnehezebb fogalmak egyike, mert hiszen annak a beismerésnek nem az a módja, hogy amikor az elnök, vagy a biró a vádlottat az altalános keretesben megkérdezi, hogy elismeri-e bűnösségét, a vád ott azt mondja, igen. Ez csak a laikus közönség előtt beismerés. A bekmtrésnek olyan részletes előadásnak kell lennie, amely a tettre, annak körülményeire, a beszámításra vonatkozólag minden oiyan adatot keli hogy tartalmazzon, amelyből a b.rói Ítélet keletkezzék, amely a birói ítélet épületének fundamentumát képezi. Hol legyen mindez megrögzítve, ha nem egy jegyzőkönyvben? Én azt mondom, hogy százszor inkább mellőzném ezt ott, ahol kontradiktorius eljárás van és a felek felszólalásának kivonatát megtalálják a jegyzőkönyvben, vagy azokban a feljegyzésekben, amelyekben a felek a maguk előterjesztéseit megteszik. De semmiesetre sem járulhatnék hozzá ahhoz, hogy épen ott mellőztessék a jegyzőkönyv felvétele, ahol az itéiet forrása a vádlott beismerő vaJomása. Például csak azt említem fel, hogy valakit beismerése alapján elitélnek, talán halálra is Ítélnek, s aztán évtizedek múlva jön egy ujrafelvétel, az arra jogosított folyamodik és tisztázni kivánja valakinek az emlékét, vagy valaki magára vállal egy bűntényt azért, hogy mást k.méijen. Ezt nemes elhatározással teszi, de semmi nyoma sincs mindannak, hogy a vádlott annak idején mként adta elő a tényeket, hanem egyszerűen csak feljegyzés van róla azért, hogy a bíróságot megkíméljük a munkától. Amint az általános vitánál bátor voltam mondani, az érdemleges eljárás során, az érdemleges munkálkodástól nem kívánom megkímélni a bíróságot. Ezen a módon ne takarékoskodjunk és ne egyszerűsítsünk. Ha már nem tartunk ott, hogy a bűnügyi főtárgyalásoknak a jegyzőkönyve hivatalból gyorsírással jegyeztessék, — nem terhelné meg a budgetet olyan nagyon, ha ez elhatároztatnék, — de ott, ahol valakinek a sorsa felett döntenek, és ahol ilyen konkurráló jogkérdések uralják a matériát, ott az igazsáügyminister ur a maga javaslatának 27. §-ában azt kivánja, hogy ne is legyen jegyzőkönyv, ott nem kell csak pár szó? Hogyan lesz megörökítve az a nagy közjogi kérdés, amelyet minden büntető per magában foglal? Minden büntető itéiet egy darab közjog az állam életében. E felett nem lehet ilyen könnyelműen napirendre térni és nem lehet azért, hogy takarékoskodjunk, a jegyzőkönyvet mellőzni.
