Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Àz országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. 231 Jenő képviselő ur módositó indítványával. (Nem!) A Ház nem fogadta el az ereded szöveget, ennélfogva Grál Jenő képviselő ur módosító indítványát szembehelyezem Györki képviselő ur törlést tartalmazó indítványával és kérdem, méitóztatik-e Gál Jenő képviselő ur módositó indítványát elfogadni, szemben a törlést tartalmazó szöveggel í (Igen!) Tehát Gál Jenő képviselő ur módositó indítványa fogadtatott el, Györki képviselő ur törlésre vonatkozó indítványa pedig elvettetett. A 4. § további részét szembeállítom Gál Jenő képviselő ur indítványának további részével, épen ugy, mint Györki képviselő urnák törlésre vonatkozó indítványával. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 4. § további részét eredeti szövegében elfogadni, szemben a benyújtott indítványokkal? (Igen!) Ennélfogva a Ház a 4. § további részét eredeti szövegében fogadta el. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa az 5. §4). — Györki Imre! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Kivan még valaki szólni! (JS/em!) Ha szólni senki sem kíván, a szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelemem ki. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a 6. §-t). — Gál Jenő! Elnök: Gál Jenő képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! E szakasz foglalkozik azzal a megkülönböztetéssel, ameLy az individualizációnak azt a mértékét kívánja megvalósítani, amelyet az igazságügyminister ur egész pénzbüntetési reformja intenciónál. Ez a megkülönböztetés azonban túlságosan határozatlan és pedig azért, mert, mint ez a törvényhely mondja (olvassa): »A pénzbüntetést ugy kell megállapítani, hogy a kiszabott pénzbüntetés a különböző vagyoni és kereseti viszonyok között élő különböző egyénekre nézve egyenlő súlyú cselekménnyel szemben vagyoni és kereseti viszonyaihoz arányítva egyenlő súlyú vagyoni hátrányt jelentsen«. Ezt már az előbb elmondottaknál fogva is igen nehéz keresztül vinni. A pénzbüntetésnek eddigi rendszere az volt, hogy voltak vagyontalanok, akikkel szemben a pénzbüntetés vagy a költség behajthatatlannak nyilváníttatott és a vagyontalanságot a törvénynek a bűnügyi költségek viselésére vonatkozó rendelkező része jelzi. Ebből a törvényből teljesen hiányzik az a megkülönböztetés, hogy kit kell vagyonosnak és kit kell vagyontalannak tekinteni. Úgyszólván mindenkit vagyonosnak kell tekinteni a novella szerint. Ili csak vagyonos, kevésbé vagyonos és inkább vagyonos megkülönböztetések találhatók. Az az utalás, amellyel a törvényjavaslat azt célozza, hegy az individualizáció olyképen történjék, hogy a gazdagabb embert a biró jobban sújtsa, a kevésbé gazdagot pedig mérsékeltebben, mégis kihagyja azt a nagy kategóriát, amellyel szemben ilyen pénzbünteíé: megállapításának egyáltalában ne legyen helye. Épen azért ide egy beszúrást óhajtanék és pedig egy külön fogalmazást arról, .hosy a pénzbüntetés kiszabásának szempontjából a vagyontalanokat lehetőleg enyhébb elbánásban kelljen részesíteni. Ezért összeállítottam, hogy a mi társadalmi és vagyonjogi viszonyaink között kik azok, akik leginkább rászolgálnak arra, hogy már ab ovo, abba a kategóriába Boroztassanak, amelynél a biró feladatkörében mellőzhető annak a kutatása, hogy kinek milyen vagyona van és a pénzbüntetést milyen mértékben kell kiszabni. Ezt annyival is inkább helyesnek kell elfogadnom, mert a törvényjavaslat mindenütt, ahol a helyettesítő pénzbüntetésről szóló kitételei vannak, nem mulasztja el sehol azt a kitételt alkalmazni, hogy »súlyos pénzbüntetés«.. Ezt mindig kü^ön kiemeli, a birót egyenesen utasítja, s ilyen magyarázati rendelkezésekkel fűzi Össze a törvény nomenklatúráját. Ezt magában is hibáztatni kívánom, mert hiszen a törvény sohasem arravaló, hogy exemplikativ kitételeivel egyúttal a birót külön kitanítsa. Erre lehet végrehajtási rendelet, erre lehet kommentár, de magában a törvényben már megmondani, hogy tuiajdonképen mit és hogyan kivan alkalmaztatni, ezt az interpretációt magába a törvénybe belefoglalni helytelennek tartom. Sokkal helyesebb tehát, ha egy taxácio történik a tekintetben, kit kell vagyontalannak tekinteni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Épen azért volnék bátor a mélyen t. Képviselőháznak javasolni, hogy kegyeskedjék e szakaszba felvenni a következőket (olvassa): »A pénzbüntetés kiszabásának szempontjából vagyontalannak kell tekinteni: 1, akinek sem ingatlan, sem adóalapként kimutatott oly ingó vagyona nincs, amely után évi 1000 pengő egyenesadót fizetne. % Aki közhivatali állást tölt be, vagy oly magánhivatalnok,'akinek saját vagy családja fentartásához szükséges alkalmazotti járandóságán kívül egyéb jövedelme nincs. 3. A gyári, ipari, kereskedelmi és gazdasági munkások. 4. Aki rokkant, vagy oly tartós betegségben szenved, hogy létfentartásának eszközeit fogyatékosan képes megszerezni. 5. Aki ellen jogerős birói Ítélet alapján 100 pengő vagy ezt meghaladó összeg erejéig kielégítési végrehajtás foganatosíttatott, vagy akinek vagyonára zárlat rendeltetett el. 6. A nyugdíjasok. 7. Akinek vagyona oly állami, vagy városi kötvényekben, vagy oly értékpapírokban van elhelyezve, amelyeknek kamatszolgálata a valorizáció be nem. kövétkezhetése miatt szünetel«. T. Ház! Az egyes taxációkat külön, különösebb mértékben nem kívánom méltatni, legyen szabad azonban kiemelnem a következőket. Ha azt mondom, hogy vagyontalannak kell tekinteni például azt, akinek egy garmada olyan értékpapírja van, amely értékpapír kamatszolgálata az állam valorizációs képtelensége miatt szünetel, akkor egyúttal megadtam a bírónak azt a lehetőséget, hogy itt tovább ne kutasson és állapítsa meg a vagyontalanságot olyankor, amikor az állam nem tud a saját polgárával szemben tartozásának eleget tenni. Ha valakinek vagyona hadikölcsönkötvényben fekszik, vagy olyan városi kötvényekben, amelyek békében óriási vagyont képviseltek, ma pedig a koldusbotot jelentik, akkor már nem lehet azt mondani, hogy az értékpapirtulajdonos, tehát kutattassék a vagyona. Nem lehet, például azt, akinek ingatlan vagyona van és az után valami nagy adót is űzet, vagyonosnak beállítani, mert ha például ki tudja mutatni, hogy a bekebelezett terhek és tartozások oly súlyosak, hogy felemésztik a vagyon átlagát, akkor ő ugyacsak a vagyontalanság bélyegét kénytelen hordani. A közeiéiben azonban a közönséges felfogás szerint, akinek háza vagy földje van, az már a vagyonosabb emberek
