Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés képviselőházának alatt egy két kilométernyi utat. Ez a két kilométernyi ut 46 millió dollárba került. Magánosok csinálták s ugy számitják, hogy három év alatt megkapják az egész ut költségeit. 3-20 dollárt fizet minden egyes autó. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Amerikában most a

; következő gigantikus tervet eszelték ki; szintén magánosok, nem az állam. Kanadától kezdve utat épitenek ÉszakAmerikán, Mexikón s Dél-Amerikán keresztül egészen a Cap Horn-ig. Örült nagy ut, amely ugy fizetődik ki. hogy minden 15—20 kilométernyire felállitanak egy autóműhelyt, felállitanak hoteleket, felállitanak gazolintartályokat. Megjegyzem, hogy ezen az utón az Összes keresztező utak nem szintben mennek keresztül, hanem ez alatt az autóút alatt fognak menni. Az előttem szólott t. képviselő ur már beszélt az olasz és svájci utakról, ahol fizetni kell azért, hogy azt az utat használhassa valaki. Elsőrangú utak ezek, szintén magánosok birtokában. Miért ne tehetnők meg mi is ezt? Ha adunk szubvenciókat... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nálam még nem jelentkezett senki sem, aki utat akart volna épiteni! Szívesen lehetne tárgyalni róla! NeT kern ez ellen nincs kifogásom!) Beszélni fogunk arról is, minister ur. Mondom, ha mi adunk szubvenciókat — és fogunk adni szubvenciókat, mert most is tárgyalnak egymillió pengő szubvencióról a hajózási vállalatok számára; most nem fogok erről beszélni... (Fábián Béla: Egy kis szubvencióért nem kell a szomszédba menni! — Wolff Károly: A strádakat is magánérdekeltség épitette!) Miért nem adunk erre engedélyt magánérdekeltségnek, amelyeknek azután joguk legyen az autóktól és a kocsiktól ilyen vámot szedni az ut érdekében? Olaszországban és Svájcban igy van. Miért ne tudnók ezt mi is megcsinálni? Ha szükséges, akkor szubvencionáljunk bizonyos időre. Miért ne tudnók mi is megcsinálni azt, amit mások; hát ostobábbak vagyunk mi, mint mások, nem tehetjük meg ugyanazt? (Halász Móric: Tessék összehozni a részvénytársaságot! — Jánossy Gábor: Amerika és csonka Magyarország, nem jó analógia!) Egy érdekes dolgot fogok elmondani. Négy ur leké- sett a Newyorkból San-Franciskóba menő vonatról, amely öt és félnapos ut. Hirtelen vettek a közelben egy Fordot és amikor megérkeztek San-Franciskóba, otthagyták az ut szélén. Persze, ott nincsenek olyan adók, mint nálunk. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy nincsenek!) Olyan autóadók nincsenek, mint nálunk. Azután gondoljunk arra, hogy mennyibe kerül a benzin ott és mennyibe kerül nálunk. Ott nem luxus az autó. Az igaz, hogy nálunk sem luxus, mert már a konflist és fiakkert helyettesit!, hiszen legfeljebb csak egy pár konflisunk és fiakkerünk van. Ki jár önök közül ma már konflisban? Azt hiszem, senki, mert inkább gyalog fog menni. Ez tehát, mint mondom, nem luxus, Amerikában pedig távol vannak attól, hogy az autót luxusnak tai tsák. Hogy egy közbeszólásra feleljek, elmondom, hogy San-Franciskóban a munkásoknak legtöbbje autón jár. Ott megvannak az úgynevezett Drive Yourself Company-k, a hajtsd magadat társaságok. Ezek kiadnak kocsikat minden kaució nélkül egy fél vagy egy egész napra igen olcsó árban. Kaliforniában minden harmadik embernek van autója. Tessék csak Ù2. ülése 1Ù27 'november 22-én, kedden. 13 elképzelni, hogy mivé válik az autóadó, ha majd nálunk is egy kissé megjavulnak a viszonyok; milyen bevételek lesznek ebből elsősorban az állam részére, és a népesség rovására. Nézzük csak meg, hogy milyen teher van az autókon. Itt van először a benzin-vám, a fogyasztásiadó, a kincstári részesedés, az olajvám, a gumivám, most pedig jön majd az autóvám. Azonkivül van még biztositás, a betegsegélyezési és baleseti illeték, itt van még a forgalmiadó, a luxusadó és most jön az útadó. (Petrovácz Gyula: Kórházi adó!) Igen, ez is van még, tessék csak kisegíteni. Itt van tehát az adóknak egész tömege. Méltóztatnak látni, hogy milyen nagy különbség van ezen a téren a mi viszonyaink és a külföld között. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Németországban is van forgalmiadó, megvan ez az adó is! — Fábián Béla: De hány százalék ott a forgalmiadó!— Jánossy Gábor: Halljuk! Igen érdekes! — Fábián Béla: Nem kell sokat óhajtani, rögtön előterjeszti a javaslatot! — Halász Móric: Kár volt leszállítani a forgalmiadót; ha megmaradt volna, lehetne valorizálni!) Mi, az ellenzék, azon az álláspontan vagyunk, hogy semmiféle uj adót a nép rovására többé nem szavazunk meg. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Bármilyen adóval jön is a kormány, rá fogunk mutatni arra, hogy a nép nem képes ezt elviselni. (Simon András: Egyelőre nem a népet fogja ez terhelni!) A képviselő ur nem méltóztatott itt lenni, amikor épen azt magyaráztam, hogy minden adó a népet terheli, mert ezt is bekalkulálják az árakba. Most már nem akarom megismételni magamat. (Rothenstein Mór: Ha itt lett volna, akkor sem értette volna meg! — Zaj és derültség a .jobboldalon.) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat rendreutasítom. (Simon András: Közbeszólás előtt kellett volna kimennie!) Sándor Pál: Az előttem szólott képviselő ur már elmondotta, hogy milyen igazságtalan a lóerő utáni adóztatás, bár ez más országokban is megvan. Ez a legnagyobb igazságtalanság, mert nem lehetséges az, hogy én, aki talán nem megyek az országúton annyit, mint aki az országút mellett lakik, ugyanolyan, vagy magasabb adót fizessek, mert esetleg az én autómnak nagyobb a lóereje, mint másénak. Ez határozott igazságtalanság. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Téged nem sajnállak! — Derültség.) Hála Istennek magam tudtam gondoskodni arról, hogy elkerülhessem azt a legborzasztóbb dolgot, hogy valaki megsajnáljon. Teljes életemben csak az lesz a legfőbb gondom, hogy akármire is Jegyek inkább utalva ebben az életben, mint élő emberekre. Mondom tehát, 'hogy nagy különbség van a között, aki sokszor és a között, aki kevesebbszer használja az országutat. Igazságtalan dolog az, hogy aki az országutat nem használja, ugyanannyit, vagy esetleg többet fizessen, mint aki használja. Mint az előttem szólott képviselő ur mondotta, az egyedüli biztos és igazságos mérő az volna, hogy benzinfogyasztás után adózzunk. (Helyeslés.) Hogy pedig hol van itt a nehézség, azt én mindamellett hogy a kereskedelemügyi minister ur felvilágosításokat adott, — s én mondhatom, hogy a kereskedelemügyi minister ur előttem, jóllehet nem foglal helyet a pártomban, szimpatikus és őt becsületes ministernek tartom (Derültség) — nem tudom megérteni és erre vonatkozó érveit nem fogadhatom el. A szimpátia