Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

14 Az országgyűlés 'képviselőházának ugyanis nem kvadrál a meggyőződéssel, én pedig egészen más meggyőződésen vagyok. Hiszen a tachométerrel lehet konstatálni, hogy mennyi gázt fogyasztott az autó, A villamos áram mennyiségét is lehet géppel kontrollálni, így fizetjük a vizdíjat is; az autótaxin, fel van szerelve a tachométer, konstatálni lehet tehát, hogy mennyi gázt fogyasztott az autó. A minister ur erre azt mondja, hogy hát kétféle benzin van és visszaélések lehetnek. Visszaélések mindenütt lehetnek és én bátran hirdetem is, hogy mindenütt vannak, akár magasabb, akár alacsonyabb körökben. A viszszaéléseket büntetheti a minister ur drákói szigorral, de miért nem adja meg a lehetőségét annak, hogy igazságosan adózzunk, ugy, ahogy aza a benzinfogyasztás maga után vonja. Azonkivül igen nagy különbség van a benzinben nálunk és Amerikában. Nálunk a benzin 42 fillérbe kerül, Amerikában a gazolin 20 fillérbe, tehát több, mint 100%-kai többe kerül nálunk a benzin. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ha nálunk is lesz petróleum, akkor itt is olcsóbb lesz.) Nem az teszi drágává minister ur, hanem tessék a vámot és kincstári részesedést venni, a fuvar tudniillik olyan minimális, hogy ezzel a drágaság összefüggésbe nem hozható. Méltóztatik látni, hogy San-Franciskóban, ahonnan rendszerint Newyorkba jön a benzin gyorsvonaton öt és fél napon át, a különbség csak 3 cent. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Kaliforniában olajat használnak!) Mi nem vagyunk kénytelenek Kaliforniába menni, mi megkapjuk azt Lengyelországból vagy Oroszországból sokkal olcsóbban, méltóztassék azonban nálunk és Amerikában megnézni a benzin-árakat, és akkor meg méltóztatik látni, hogy nálunk őrült módon drága. Épen ezért egy inditványt is adok be, amely igy szól olvassa): »E törvény öt év után automatice megszűnik«. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt az inditványt bárki elfogadhatja, mert hiszen, ha nem akarják, hogy ez a törvény megszűnjék, ezt egy ujabb törvény utján a jövőre is ki lehet terjeszteni. Én azonban azt hiszem, hogy öt év alatt anynyira ki fog alakulni egy eljárás, amelynél a jobb kontroll lehetséges, hogy maga a ministerium kívánni fogja a törvény megszüntetését. Kérésem az volna, — ebben azonban inditványt nem teszek — hogy méltóztassék azokat az autókat, amelyek jóléti intézményekhez tartoznak, amelyeket jóléti intézmények tartanak fenn, mint például a Vöröskereszt, kórházak, mentők, vagy pedig, amelyek az idegenforgalomhoz szükségesek ... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister; Azt már nem! A.mentőket és tűzoltókat lehet, de már az idegenforgalmat nem! — Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Az üzlet!) Ezt szükségesnek tartom. Miért adóztassuk meg azokat az autókat, amelyek az idegeneket itt a fővárosban körülviszik (Mándy Sámuel: Az üzleti vállakózás!) és az üzleti forgalmat növelik. Miért ne segitsük az idegenforgalmat abban, hogy azok az autók, amelyeket ezek itt használnak, az autóadótól mentesek legyenek. (Zaj a jobboldalon. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azt már nem! — Helyeslés a jobboldalon.) Mondom, nem inditvány formájában hozom ezt elő, hanem kérem a t. kereskedelemügyi minister urat, tegye lehetővé, hogy ezek az intézmények, amelyeknek Magyarországra nézve részint karitativ jelentőségük van, részint pedig, amelyeknek itteni szereplése határozottan 92. ülése 1927 november 22-én, kedden. érdekében áll az országnak, mentesüljenek ez alól az adó alól. Mindezeknél az indokoknál fogva, amelyeket elmondottam, ismétlem pártom nevében, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gáspárdy Elemér! • Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én ezt a most szőnyegen forgó törvényjavaslatot igen üdvösnek és a cell' elérése szempontjából alkalmasnak tekintem, sőt tovább megyek, Sándor Pál igen t. képviselő úrral szemben ki merem jelenteni, hogy előttem ez a törvényjavaslat még rokonszenves is. Nagy szó ez egy magyar embertől, aki valójában minden adótól irtózik. (Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Meggondoltad'?) de ebben az esetben másképen kelll ezt megítélni, mintha valami általános adóról volna szó. Rokonszenves ez az adój avaslat azért, mert a nép széles rétegeit, a kevésbé tehetős polgárságot nem érinti, de rokonszenves azért is, mert alkalmas arra, hogy azt a rendkívül nagy ellenszenvet, amely a falusi nép körében az automobilizmussal szemben fennáll, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) némikép megenyhítse. Hiszen eddig a falu népe nem látott mást az autóban mint portkeverő, lovat vadító gépet, amely őt munkájában minduntalan zavarta, gátolta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezentúl legalább mindig abban a tudatban íesz, hogy az autómobilizmusból neki is van valami haszna, mert jobb utakat fog kapni. De maguk az autótulajdonosok sem panaszkodhatnak, mert az adó nem olyan nagy összeg, amelyet meg nem fizethetnének és ők is megkapják érte az ellenértéket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen automobilizmusról egyáltalán csak akkor beszélhetünk, ha megfelelő utak áWanak rendelkezésükre. Ök is jobb utat fognak tehát kapni, ami azt fogja eredményezni, hogy az autófentartási költségeik csekélyebbekké válnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Beismerem azonban azt, hogy az adó alapjául szolgáló számítás nem minden tekintetben igazságos. Nem igazságos azért, mert nem helyes alapból indul ki. Minthogy azonban jelenleg megfelelő kilométermutatóval nem rendelkezünk, kénytelenek vagyunk elfogadni ezt az B adóalapot is. Igen kérném azonban a mélyen t. minister urat — mert ezt a törvényjavaslatot általában csak ideiglenes jellegűnek tekintem — vegye bele azt a határozmanyt, hogy amennyiben megfelelő kilométermutatot fognak feltalálni, ez esetben ne a súly es ne az adólóerő szerint adóztassa meg az autókat, hanem a megfelelő kilométermennyiseg szerint. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Amint ilyen van, rögtön áttérünk! — Helyeslés a jobboldalon.) Egyáltalában a magam részéről ezt a torvényjavaslatot teljesen ideiglenes érvényűnek tekintem, mert ugy gondolom, hogy az automobilizmus, amely olyan széles távlatokat nyithat meg előttünk, amelyek még a legélénkebb fantáziát is kigúnyolják, egységesen volna szabályozandó, mégpedig az uj közúti törvényben, mert az autók az utakkal épen olyan szoros összefüggésben állanak, mint a yasuti mozdony és más a vágányokon közlekedő járművek. Nem siettetem én az uj közúti törvényt, amely már több, mint 28 esztendő óta vajúdik, mert azt akarom, hogy az automobilizmus fontos és nagy kérdései précizen szabá-