Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Az országgyűlés képviselőházának Fitz Arthur jegyző (olvassa a 2. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 3. §-iJ Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A 3. § az előadó ur által feldicsért szakasz, amely a pénzbüntetésnek a magyar büntetőtörvénykezési rendszerbe való hatályosabb bevonulását jelenti. Én azt gondolom, mélyen tisztelt Képviselőház, hogy itt, a részletes vitánál legalább azokat . az enyhítéseket kellene keresztülvinnünk, amelyekkel ezt a radikális módszert, amely t a pénzbüntetésnek ilyen szigorú bevonulását jelenti a magyar Ítélkezésbe, valamiképen megállítsuk azonsa vészterhes utján, amelyet az én igénytelen nézetem szerint befutni fog. T. Képviselőház! Én meg merném kockáztatni azt az állítást, hogy ezt a pénzbüntetési rendszert, ezt a szakaszt öngyilkos szakasznak fogják elkeresztelni nemsokára, mert meg méltóztatnak látni, hogy olyan szörnyűséges vagyoni romlások fognak keletkezni az ilyen pénzbüntetések kiszabása nyomán, az úgynevezett gazdag embereknek olyan pénzügyi bírságokkal és büntetésekkel való sujtása fog bekövetkezni, hogy itt a vagyoni összeomlások elől az emberek a halálba fognak menekülni, miután az ilyen büntetés azért súlyos, mert ez nemcsak a tettest éri, hanem éri annak a családját és hozzátartozóit is. A mélyen tisztelt előadó ur, aki olyan nagyszerűen emlékezett meg azokról a humanitárius gondolatokról, amelyek átlengik a külföldi törvényhozásokat, sehol sem fog találni olyan intézkedéseket, amelyeknek alapján ugy szabják ki a pénzbüntetést, hogy az nemcsak a tettest, hanem a hozzátartozóit is sújtja. Mivel pedig itt semmi korlátozás nincs, a későbbiekben majd rátérek annak kimutatására, hogy az a fogalom, hogy vagyontalanság, ma sokkal egészségesebben él a jogszolgáltató tényezők köztudatában, mint ahogyan e törvény szerint fog élni. Ha a mélyen tisztelt előadó ur a nyomorúságot annyiszor emlegeti és emlegeti azt a gazdasági dezoláltságot, amelyben ma élünk, akkor honnan veszi azt a gondolatot és azt az érvelést, hog> ez a szakasz humanitárius gondolkozást rejt magában? Mit jelentett eddig a magyar törvénykezésben pénzbüntetés mint mellékbüntetés 1 ? Azt jelentette, hogy azoknál is, akiknél a bíró ugy találta helyesnek, hogy a törvény alapján pénzbüntetést szabjon ki, szabad mérlegelés alapján ugy szabta ki a pénzbüntetést, hogy figyelembe vette az illető vagyoni viszonyait. Én tehát nem tudom megérteni, miért méltóztatnak azt mondani, hogy most valami nagy haladást tettünk ezen a téren. Szerintem ezzel egy nagy visszafejlődést csinálunk. Felfokozzuk a mellékbüntetésnek jelentőségét; mert azt az egy napi fogházat az illető elviseli, de ha valaki 5000 pengőnyi pénzbüntetést kap, azt mégis csak nehezebben viseli el; és itt a részletfizetés sem jelent kedvezményt semmilyen irányban, mert részletekben sem tudnak megfizetni ilyen összegeket. Ennélfogva a törvényjavaslat 3. §-a helyett következő módosítást ajánlanám a tisztelt Háznak elfogadásra (olvassa): »Ha a vádlottnak saját és házastársa, valamint törvényes kiskorú gyermekeinek ellátására szükséges jövedelmet meghaladó vagyona van, szabadságvesztés büntetés mellett pénzbüntetést kell megállapítani, a vagyon elleni bűncselekmények minden esetében. Egyéb bűncselekmények fenforgása esetén mellékbüntetésként pénzbüntetés csak akkor alkalmazható, ha a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. 225 cselekmény elkövetése folytán az elitélt anyagi kártérítési felelőssége is megállapítást nyer az Ítéletben. w Ha a büntetőbíróság a kár összegét a büntető ítéletben számszerűleg" is meghatározza, a pénzbüntetés nem haladhatja meg a kárösszeg 5%-át. Ha a kárösszeg kérdésében a sértett polgári útra utasittatik, a büntetőbíróság ítéletében a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés összegszerűségét mellőzi s csak azt mondja ki, hogy a polgári bíróság által megállapítandó kártérítési összeg mely százaléka a pénzbüntetés az 5%-os legmagasabb értékhatár keretén belül. Nincs helye a pénzbüntetés kiszabásának sajtó utján elkövetett bűncselekmények megállapítása esetén«. Emellett a 3. § 3. bekezdésének törlését kérem. Ez a javaslat elsősorban azon az indokon alapszik, hogy az igazságügyi bizottság javaslatával szemben esry korlátot kívánnék felállítani. Meg kell találni valamelyes cinozuráját annak, hogy a vagyonosság kérdésében, ennek mérlegelésében a biró ne legyen teljesen magára hagyva. Azt nagyon könnyű leirni, hogy »ha megfelelő vagyona, vagy jövedelme van«. Eddig, ha valaki odaállt a bíró elé és azt mondotta: vagyontalan vagyok, ennek hitelt adtak, mégnedig azért, mert arra az esetre, amikor valaki olyan értelemben vagyonos, hogy a köztudatban is, mint vagyonos él, nem szükséges külön bizonyíték. Mi fog most történni? Az, amit az előadó ur is volt szíves felemlíteni, hogy a biró majd kutat; csakhogy nagyon neh^z megjelölni azokat a forrásokat, amelyekből a biró kutatni fog. Méltóztatik ugyanis látni, hogy itt bizonyos rosszakarat is lehetséges, amelyet a mai társadalom jellemzéséül méltóztatott felemliteni, és ez a gonosz indulat, ez az irigykedés, az a fokozott ellenségeskedés, amely fennáll a társadalom egves osztályai és egyénei között, majd érvényesülni fog uerv, hogy a szomszédok jelentkezni fognak, különösen kisebb helyeken, hogy ennek ennyi és ennyi megtakarított pénze van, tessék ezt felkutatni, a másik meg azt fogja mondani, hogy kérrem, ennek ennyi és ennyi részvénye van, tessék ezeket felkutatni. Azt méltóztatik mondani, hogy ez a javaslat egyszerűsítést jelent, de nem is mé'tóztatik elképzelni, hogy mennyi munkát, mennyi utánjárást fog igényelni az, ha a biró ezekre a körülményekre súlvt fog helyezni, hogy fognak elhúzódni a perek akkor, ha a biró mindezpket a vagyoni viszonyokat ki akaria kutatni. Mert ha a biró meg akarja érteni a törvény inteneióiát, ha ezt ki akarja olvasni, ha nagv súlyt helyez arra. amit a törvény egyes helyein mond, akkor lelkiismeretes munkát kell végeznie a célból, hogy hatálvosan szabhassa ki a pénzbüntetést, olyan mértében, amelyet megérezzen a bűnös, amely visszatartsa a bűnöst a további bűntény elkövetésétől. A biró tehát a pénzbüntetés kérdésében nem fog könnyelműen dönteni; mivel pedig a bűnper adatai sohasem szolgálnak elegendő adattal valakinek a vagyoni viszonyaira, ennek kikutatására párhuzamos bizonyítás is lesz. Az általam javasolt szöveg azért helyesebb, mert a vagyon elleni bűncselekményeken kivül. ott. ahol ugyancsak pénzbüntetést óhajt megállapítani, felállítok egv tételt, amellyel azt mondom: aki vagyoni elégtételre és kártérítésre köteleztetik, — ott tehát, ahol a büntetőitélet vagyoni elégtételül állapit meg kártérítési összeget — ott kisérje a pénzbüntetés az Ítéletet, de másutt nem. Hogy egy példát hozzak fel, ha egy gazdag ember autójával 35
