Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-97
• Àz országgyűlés képviselőházának 97, és amelyet az 1920. évi XLVII. te. is kimondott, amely szintén alkotórésze ezen ideiglenes közjogi rendnek. Ebből önként következik, hogy minden olyan kijelentés, amely nem Ottó főhereegről, hanem Ottó királyról beszél, ellentétben áll ezzel a törvényes helyzettel (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) és a magam részéről nemcsak, hogy nem helyeselhetem ezt, hanem több izben kifogás tárgyává is tettem és ha szükséges erélyesebb eszközökkel is élek. (Élénk helyeslés és taüs.) A t. képviselő ur első kérdése igy szól (olvassa): »Tekintettel a mind erősebben és élesebben jelentkezőjelenségekre, gondolkodott-e a kormány arrnl, hogy a főhatalom kérdésének puccsszerű vagy erőszakos rendezése megakadályoztassák ?« Válaszom erre is igen rövid. Én azt hiszem, hogy senki, aki a magyar belpolitikai életben az erőviszonyokat csak egy kicsit is mérlegelni tudja, nem fogja azt mondani, hogy az emiitett ünnepély a jelenlegi helyzet puccsszerű megváltoztatását tervezné, vagy alkalom volna arra, hogy ezt a helyzetet puccsszerűen megváltoztassa. Ne fessük az ördögöt a falra. Ezek olyan dolgok, amelyek évről-évre visszatérnek és vissza fognak térni, mert hiszen pártok vannak, egyének vannak, akik a közjogi kérdésekben legitimista állásponton vannak. Természetszerűleg vissza fognak térni, de nem jelentik azt a veszélyt, amelyet a t. képviselő ur itt a falra fest, hogy puccsszerű megváltoztatások terveztetnének. Én azt hiszem, ez olyan túlzás, amellyel hadakoznom a mai helyzetben igazán felesleges. T. képviselőtársamnak megnyugtatására azonban mégis azt mondom, hogy nem tanácsolnám senkinek, — és itt nem azokra az urakra célzok, akik az ünnepélyen jelen voltak, mert róluk fel sem tételezem — mondom nem tanácsolom senkinek, hogy puccsszerűen vagy erőszakkal próbálja megváltoztatni a fennálló ideiglenes közjogi rendet. (Esztergályos János: Szól ez Gömbös Gyulának is?!) Mindenkinek szól. önöknek is, ha köztársaságot akarnának csinálni. Ez mindenkinek egyformán szól. Aki erre törekednék, az természetszerűleg szemben találná magát nem a kormánynak, hanem az államnak teljes erejével, amely felett természetszerűleg a mostani viszonyok között a kormány rendelkezik. Ez a veszély nézetem szerint egyáltalán nem forog fenn, mert ismétlem : nem Iátok olyan mozgalmakat vagy olyan agitációt, mely ezt tervezné. A 2. kérdés így szól (olvassa) : »Minő intézkedésekkel kivánja a kormány a nemzet szuverenitásának védelme érdekében elkerülni és megakadályozni az ilyen irányú mozgalmakat ?« T. Képviselőház ! Én épen a mondottakból kifolyólag semmiféle rendkivüli intézkedés szükségét fennforogni nem látom. Rendelkezésére áll a kormánynak az állam teljes fegyveres ereje és hatalma, úgyhogy ezzel szemben minden kísérlet eleve is halálra volna Ítélve. Ami már most a harmadik kérdést illeti, hogy miért nem gondoskodik a kormány alkotmányunkban a nemzet szuverenitásának végleges kiépítéséről, erre is röviden kívánok válaszolni, Méltóztatnak tudni, hogy ideiglenes közjogi rendben élünk, amely addig tart, amíg a lehetőség meg nem nyilik arra, hogy ugvancsak az 1920. évi XLVII, t.-c. ben kifejezett az az álláspont, hogy az ország ma is fentartja a királyságot mint alkotmányformát, effektive is kifejezésre .íuttatható és megvalósitható lesz. Ennek ideje azonban nézetem szerint még nem érkezett el. De ezt a kérdést mi, legalább is az a párt, amelynek élén állni bátor vagyuk, nem tartjuk aktuálisnak. (Élénk éljenzés és taps a jobbotdalon és a középen.) Felfogásunk szerint ezt a kérdést mindaddig ülése 1927 november 30-án, szerdán. 165 nem tartjuk aktuálisnak, amig külpolitikai helyzetünk nem olyan, hogy teljesen szabadon tudunk e kérdés fölött dönteni. Mert tegyük fel, ha mi egy megoldást erőszakolnánk, amely, mondjuk, eltérő a legitimista felfogástól : hiszi-e a t. képviselőtársam, hogy nem fognak akkor hivatkozni arra, hogy a nemzet egy olyan külpolitikai presszió alatt állott, amely a maga szabadságának kifejtését lehetetlenné tette, és ennek folytán nem ismernék el ezt a megoldást megfelőlnek ; vagy fordítva, vagy másképen csinálnánk, a legitimista álláspontnak megfelelő megoldást keresnénk, akkor a másik oldal teljes joggall ugyanezt mondaná. (Ugy van! j°bbfelől.) T. képviselőház ? Ebből kifolyólag már belpolitikai szempontból sem tartom megérettnek a kérdést, lehetetlennek tartom, hogy ezzel a kérdéssel, mint aktuális kérdéssel, foglalkozzunk. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) Minden olyan előkészítő cselekmény, îimilyen a t képviselőtársam sürget, — amely lehet helyes, vagy helyetelen, — praejudiciurnot teremt; és ugy tüntetné fel a kormányt, mint amely el van most már szánva, hogy ezt a kérdést megoldás elé, praktikus megoldás elé viszi, ami szintén nem volna kívánatos, mert olyan izgalmi anyagot dobna be a mai helyzetbe, a politikai szituációba, (Ugy van ! jobbfelől.), amellyel megküzdeni nézetem szerint — dacára az előrehaladott konszolidációnak — a magyar közvélemény nem volna képes. (Ugy van ! jobbfelől.) Én kérem tehát a t. képviselőtársamat, vegye tudomásul azt, hogy mi vál 1 ozatlanul állunk azon törvények alapján, amelyek meghozattak és ezeknek megfelelő respektusát kell követelnünk minden tényezőtől (Helyeslés jobbfelöl) ; hogy momentán a kérdést nem tartjuk megérettnek arra, hogy praktikus megoldás elé vigyük és nincs szándékomban, legalább belátható időben, ebben a tekintetben előkészítő lépéseket tenni. Kérem a válaszomnak tudomásul vételét. (Élénk helyeslés és taps a jobb és baloldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Képviselőház ! A ministereinök urnák, ugylátszik, a mai napon az a szokása, hogy bennünket, ellenzékieket, akik bizony igen kevés számban vagyunk és igazán vesszőfutásra vagyunk Ítélve, megtréfáljon. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk! br. Podmaniczky Endre : Halljuk: Minket is érdekel !) Errenézve bátorkodom a ministerelnök urnák megjegyezni, hogy én legjobb meggyőződésemből, azzal tíz önzetlenséggel, önzetlen érzéssel, amellyel ennek a kérdésnek becsületes megoldásához ragaszkodom, terjesztettem elő ezt az interpellációt és pedig arról is tájékoztatom a ministerelnök urat, és ne méltóztassék esetleg a jó vicc és jó tréfa kedvéért bennünket figurázni, — hogy én ebben a kérdésben, ministerelnök ur, soha ebben a házban még nem beszéltem. Én szóvá tettem egyszer Albrecht főhercegnek a TESZ elnökségét, de én erről a kérdésről a parlament előtt még nem beszéltem. Ez tehát nem egy évente megjelenő interpellációs anyag (Bróüi Ernő: Az sem szégyen!) és nem vagyok oka, hogy az Ottó születésnapja alkalmával olyan kijelentések történnek, amelyek egyfelől a fennálló alkotmányos renddel össze nem egyeztethetők, másfelől pedig a nemzetet sértik. Abból a szempontból, amelyet a ministerelnök ur az én kérdéseimre hangoztatott, miután én a kormány álláspontját kívántam tudni, válaszát tudomásul veszem, de azt, hogy a ministerelnök ur azokra a megjegyzésekre nézve, amelyek a nemzetet mélyen sértették és megalázták, nyi-
