Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

166 Az országgyűlés képviselöházá,nak 97* ülése 1927 november 30-án, szerdán. latkozni nem méltóztatott, azt sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a ministerelnök urnák Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja. A képviselő ur az elnökség utján kéri a Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy interpellációját a következő interpellációs napra halaszthassa el. (Hozzájárulunk !) Ekként mondom ki a határozatot. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációm. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni ! (Zaj.) Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni ! (Felkiáltások : Hozzájárulunk az elhalasztáshoz !) Csendet kérek, képviselő urak ! Berki Gyula jegyző (olvassa) : »Interpelláció a belügyminister úrhoz Békéssy Imre osztrák állampolgár magyar állampolgárságának megszerzése tárgyában. Kérdezem a belügyminister úrtól, hogy milyen különösen méltánylandó indokok alapján adta meg a belügyministerium Békéssy Imrének soron kivül a magyar állampolgárságot 1 Igaz-e, hogy Békéssy Imre 1923-ban az osztrák állampolgárságot megszerezte és ennek előfeltételéül a magyar állam kötelékéből elbocsáttatott ? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások jobbfelől : Hozzájárulunk V Csendet kérek képviselő urak ! Peyer Károly : T. Ház ! Pár percig kívánom a t. Ház türelmét igénybe venni egy olyan ügyben, amely az utóbbi hetekben a sajtóban már eléggé tárgyaitatott Nem kivánok eunek a kérdésnek minden részletére kitérni, mert amint emiitettem, a kérdés a napilapokban eléggé ismertetett, még pedig hangsúlyoznom kell, hogy tíz alkalommal pártkülönbség nélkül, egyertelmüleg foglalt a sajtó állást egy olyan egyénnek a magyar állampolgársági, illetve visszatérési ügyében, amelyet a magam részéről én is szükségesnek tartok itt szóvá tenni és megkérdezem a belügyminister urat, miféle közérdek az, amely ebben az esetben a minister intézkedéseit ilyen tággá tette. Békéssy Imréről van szó, aki az utóbbi években Bécsben meglehetősen nagy szerepet játszott. Ezzel a működésével én itt a Házat nem kívánom foglalkoztatni, hiszen ez a működés is eléggé közismert azok előtt, akiknek a bécsi gazdasági élettel valamelyes nexusuk van : azok tudják, hogy mint három lap kiadótulajdonosa a bécsi gazdasági éietben elég nagy tevékenységet fejtett hi, amely tevékenységnek eredményes munkálkodását épen most tárgyalja a bécsi biróság, ahol különböző zsarolási pereket tárgyalnak ellene és ahol nem tudom egyéb volt dolgairól fognak majd ítéletet mondani s az eddig e hangzott tanúvallomások és az eddig lefolytatott bizonyitás is azt igazolja, hogy neki minden oka megvolt arra, hogy Bécsből minél gyorsabban eltávozzék. Hiszen már a háború alatt is szerepet játszott Magyarországon, de szerepet játszott a háború alatt is, és abban az időben Magyarországon is eljárás volt ellene. Amint azt az egyik Budapesten megjelenő napilap megirja : eljárás folyt ellene 1916-ban zsarolás miatt, ugyanabban az évben árdrágítás miatt, ugyanabban az évben csalás miatt, ugyanabban az évben csalás és árdrágítás miatt, ugyancsak egy másik ügyben csalás miatt, ugyancsak egy másik ügvben csalás és zsarolás miatt ; 1917-ben csalás miatt, egy másik ügyben lázadás, felségsértés, lopás és zsarolás miatt, egy másik ügyben 19z0-ban kommunista bűncselekményekért. Hát, ugy látszik, ez szép virágcsokor, amelybe mindenféle beletartozik, amelyben minden bűncselekmény megtalálható. A háború alatt ezek miatt a bűncselekmények miatt folyt ellene eljárás, és azért, mert önkéntes társait denunciálta, megfosztották tiszti rangjától és ugy volt, hogy ki kell mennie a frontra katonai szolgálatot teljesíteni ; ez alól ugy bujt ki, hogy egy szép napon cilinderrel a fején jt-Ient meg a kaszárnyában és ezért bolondnak nyilváníttatott és magas összeköttetései révén így sikerült a katonai frontszolgálat alól kimenekülnie. Érdekes, hogy ezt az esetet most a budapesti napilapok megírják. Más ember, természetesen, ilyen esetben sajtópert indit>ma az illető lapok ellen, ő a sajtóper helyett inkább a kényelmesebb helyreigazitási nyilatkozatokhoz folyamodik. A lapuknak állitásaikat természetesen a sajtótörvény rendelkezése szerint nyomban bizonyítaniuk kell és amennyiben a bizonyitás anyaga nem áll az illető hírlapírók rendelkezésére, a helyreigazító nyilatkozatokat kénytelenek leközölni, amely helyreigazító nyilatkozatok természetesen csak az ő állításait tartalmazzák, de magára az érdemre nem mennek át és nem teszik lehetővé a bizonyitás teljes lefolytatását és az ügynek tényleg törvény szerinti tisztázását. Ez is egy különleges módja a becsület-reparálásnak, amelyet ez alkalommal itt látunk. A kommün alatt is szerepet játszott, szerepet játszott a kommün után is. A kommün alatt a »Munka« című lapnak volt a főszerkesztője és a szakírók egyik ülésén igen hatásos beszédet tartott amellett, miért kell a szakíróknak a szovjet mellé állni. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a kommün bukása után nyomban táviratot ne küldjön a budapesti főkapitányságnak, amelyben a következőket sürgönyözte : »A fehér gárdát megalakítottam, kérlelhetetlenül üldözöm a menekülő vörösöket « Természetesen ez nem mentesítette őt az üldözés alól, egy darabig le volt tartóztatva, később hamis útlevéllel megszökött Magyarországról és Bécsben telepedett le, ahol valamilyen módon megszerezte magának az osztrák állampolgárságot. Az osztrák állampolgárság megszerzése nem volt számára puszta formalitás. Az ő kijelentése szerint ug\anis — valószinünek tartom, hogy a miniszter urnák is ez az álláspontja — az 187.^. évi törvény értelmében a magyar állampolgárságot soha el nem veszítette, tehát nem is kellett ujrá a magyar állampolgárságot megszereznie, anuak dacára, hogy iy2iS-ban az osztrák állampolgárságot is megszerezte. Ezzel izemben legyen szabad arra hivatkoznom, hogy ez az ur Bécsben egy esküdtbirósági tárgyalás alkalmával a tárgyalási jegyzőkönyv szerint — s ez megjelent a lapokban is — azt mondotta, hogy én idehaza érzem magamat s boldog vagyok, hogy osztrák állampolgár lehetek, az én anyám osztrák nő, én is Ausztriában nevelkedtem és már az anyatejjel szívtam magamba az osztrák kultúrát. Elmondotta továbbá, hogy őt a fehér terror vérszomja üldözte el az országból és örül annak, hogy Ausztriában menedéket talál. Ezzel a kijelentésével önmaga döntötte el, hogy milyen állampolgárnak tekinti magát. De itt legyen szabad rámutatnom arra a gy korlatra, ami a háború óta kifejlődött. \ háború előtt egyik állam sem vette olyan szigorúan, hogy a régi állam az illető állampolgárt elbocsátotta-e állampolgári kötelékéből, hanem a legtöbb esetben ettől eltekintettek és nagyon kevés ember volt, aki erre súlyt helyezett. Csak az utóbbi időkben, talán az utóbbi két esz-