Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

164 Az országgyűlés hépviseloházának 97. ülése 19%7 november 30-án, szerdán. év múlva elérkezik az országlás átvételének ideje (Strausz István: Azt nem mondta!) —'• itt van, tessék megnézni — és e hatalom átvételének ideje esetleg lángtengeren keresztül is történik, (Nagy zaj a szélsőjobboldalon.) ezt a felelős kormány nem hagyhatja szó nélkül. (Szabó Sándor: Az ő házuk is égni fog, ha lángtenger lesz ! — Zaj a jobboldalon. Elnök csenget. — Szabó Sándor : A más házának a tüzénél ne örüljön senki !) Ha mindezek igy vannak, az a tiszteletteljes kérésem a magyar kormányhoz, méltóztassék figyelembe venni, hogy vannak a magyar alkotmánynak olyan pontiai, amelyek ideiglenesen vannak rendezve. Viszont nincs a magyar alkotmányban rendelkezés arra, hugy nemzeti önállóságunkkal és függetlenségünkkel kapcsolatos, hogy a magyar államfő más államnak uralkodója ne legyen. Pedig ebben a tekintetben nekünk már keserves tapasztalataink voltak. Nincs rendezve az államfő joga. Széleskörű jogköre van. Különben is alkotmányjogi rendelkezéseink csak ideiglenes intézkedések. Már pedig én azt hiszem, a képviselőház egyetemének épugy, mint a nemzetnek az óhajtása is az, hogy ezek a kérdések a kellő időben elrendeztessenek olymódon, hogy a nemzetnek szuverenitása teljes mértékben biztosittassék. (Helyeslés a baloldalon.) Ezekben kérem a magyar kormány intézkedését.. Méltóztassék itt megengedni, hogy még egy megjegyzésemet megvilágítsam. Zichy gróf álláspontjával szemben azt állapitom meg, ha van király, az a király ide Ausztria császárjának a jogán jöhet csak. Tehát nem áll az a megállapításuk, hogy épen szeparálni akarják a két hatalmat, mert a mi törvényeinkben, hiába mosolyog ezen Homonnay képvi elő ur, ez a feltétele. Nem is gondolom arról az ifjú emberről, hogy családjának hagyományait megszegje és nem látok errenézve semmi nyilatkozatot, ellenben látom az osztrák legitimistáknak abban az irányban való működését, {ügy van ! Ugy van ! a szélsőbal°ldalon.) Méltóztassék megengedni ezután, hogy Zichy János gróf ur beszédének még három pontjával foglalkozzam. Azt mondta a gróf úr. hogy ez a nemzet a háború során nem tartott ki, nem hozta meg a végső á dozatot. (Jánossy Gábor : Erején felül áldozott !) Errenézve az a megállapításom, ha mi Kossuth Lajos utján haladtunk volna, ha Kossuth Lajosnak fizikai léte 30 évvel hátrább tolódott volna, ma nem állanánk a világ szerencsétlenjei között. Egy nagyhatalmi hóbortért feláldoztuk mindenünket (Taps a balközépen és a szélsőjobboldalon) s amikor ez a hóbort megbukott, az összes adósságot velünk fizettették meg. (Ugy van ! a baloldalon.) Az én város imból a 39. gyalogezred egészült ki. Ezt a gyalogezredet elvitték a doberdói sikra. Tessék megnézni a hajdúsági falvakban a hősök emlékszobrait, az embereknek ezrei és ezrei vannak ott az elesettek között. (Ugy van! Ugy van! a jobb Adaton.) József főherceg becsületbeli kötelességének tartotta, hogy felszólaljon azért az emberpazarlásért, sőt maga a volt király is szót emelt miatta és mégsem sikerült. Hát nem hozták meg az áldozatot ? Mert amilyen jelenséget én most felhozok, ugyanaz a jelenség volt észlelhető az ország minden részében, (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és baloldalon. ~- líassay Károly : Azt mondja a gróf ur, kiskorúak vagyunk, ugy is elzavarják az egész társaságot ! — Egy hang a balközépen: »A nemzet vezekeljen!«) Azt mondta a gróf ur, hogy mi megbűnhődünk. Mi nem megbűnhődtünk, mi megszenvedtünk, megszenvedtünk a 400 esztendei országlásért és a mi szenvedéseink tovább nem mehetnek. Egyáltalában ugy érzem, hogy a hazáért van a király és nem a királyért van a haza. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső jobboldalon.) Végső megjegyzése a gróf urnák az volt, hogy majd, amikor a király is nagykorú lesz, a nemzet is nagykorú lesz. (Gúnyos derültség a jobboldalon, ha királya trónra lép.) Olyan szolsal« Ikü törvényhozó ellen, akik Rákóczi Ferencet megnótázták ... (Szabó Sándor: Különbek voltak, mint a Zicb.v-grófok ! Még azok is különbek voltak !) lehet beszélni, mert a nemzeti géniusz ellen vétettek, de ez a magyar nemzet nem kiskorú, 400 éven keresztül járja a martiromságot, mert egyfelől védte itt a kereszténységet, a műveletlen népek hordáival és áradatával szemben (Ugy van! Ugy van!), másfelől védelmeznie kellett és igy harcban állott saját uralkodó családjával szemben a közszabadságért és a függetlenségért. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében terjesztem elő interpellációmat. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur kérdéseire egész röviden felelhetek. Évekkel ezelőtt 1920-ban vagy 21-ben gróf Apponyi Albert intézett hozzám egy interpellációt abban a tekintetben, hogy milyen agitációt hajlandó a kormány tűrni a restauráció érdekében, amire én azt feleltem, hogy természetesen mindéu olyan agitációt, mely a meghozott 1920. évi XLV1I. te. megváltoztatását tűzi ki célul, a kormány nem fog akadályozni, de olyan agitációt, amely nem ezt, tehát az állapotoknak nem alkotmányos utón való megváltoztatást, hanem erőszakkal vagy puccsszerüleg való megváltoztatását tűzi ki célul, igenis, nem fog tűrni a kormány és ezzel szembe fog szállni. Én azt hiszem, hogy ez felel meg a törvényes állapotnak. (Pey

er Károly : Akkor miért büntetik a köztársasági propagandát ?) Azért kérem, mert erre külön törvény van, amely ezt tiltja. Hiszen az 1920. évi XL

VII. te, amely a detronizációt kimondotta, egyuttarmegállapitotta expressis verbis azt is, hogy Magyarország királyság marad (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és ezt az államformát fenntartja. Nem töröltük el tehát azt a törvényt, amely a köztársasági propagandát tiltja. (Kabók Lajos : Alkotmányos utón lehet?) Igen, és a t. képviselő urak agitációt folytathatnak abban az irányban, hogy ez a törvény megváltoztattassák, de amig ez a törvény fennáll, addig a öztársaság érdekében agitációt kifejteni a kormány nem enged. (Derültség.) A kormánynak nagyon egyszerű ebből a szempontból a helyzete. (Derültség a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház ! Tovább folytatom. Minden évben előfordult ilyenkor ősszel, hogy egy ünnepély tartatott a legitimista érzelmű férfiak részéről Ottó főherceg név- vagy születésnapja alkalmának megölésére, (Györki Imre : Mi az, hogy Ottó főherceg?) Kérem ez egy titulus, amely Ottó főhercegnek ma is dukál, mert az ausztriai ház tagja. Ahogy beszélünk József főhercegről, Albrecht főhercegről — ezt a kifejezést a képviselő urak is használják — ép ugy beszélhetünk nyugodtan Ottó főhercegről is. (Ugy van! Ugy van!) Mondom, minden évben megismétlődik ez az ünnepély és minden évben követni szokta ezt egy interpelláció, amelyet rendesen az én t. képviselőtársam mond el. (Derültség. — Hegymegi-Kiss Pál : En még nem mondtam interpellációt?) Erre az interpellációra mindig le szoktam szögezni azt, hogy a kormány változhatlanul áll azon az állásponton, amelyet az ideiglenes közjogi rend teremtett reánk nézve