Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
iÔO 'Az országgyűlés képviselőházának 95. Nem kell, nincs szükség rá, nem oly romlott még a magyar társadalom és ez a societas, hogy fokozni kellene a büntetések tételét. Pár ezekre határozott idejű fegyházbüntetésekkel gazemberért nem érdemes törvényt csinálni, eleget mérhet ki a bíró. Hiszen csak gondoljon a mélyen tisztelt minister ur arra, hogy a háború idején, amikor a visszaható erejű törvény megszületett, amikor egy paroxizmusban élt és forrongott a Ház és kimondotta: aki a hadsereget bántja, annak fejére halál, legyen polgár vagy katona, — elvileg milyen nagyszerűen hatott ez és a gyakorlatban mi lett belőle. Nézzék meg, mélyen tisztelt képviselő urak, mik történtek? Bizonyitások történnek a törvény rendes utján, polgári és katonai biróságok egyaránt revideálják az akkori szigorú álláspontokat és megállapítják, hogy sok-sok ember esett életével áldozatul a szigorúságnak. Ezért én azt mondom: a mai büntetési rendszer elegendő, csak a birákat kell képessé tenni az Ítélkezésre. A 80-as évek idején az is erősen harcba szólította a büntető jogászokat, amikor azt mondották: a nivóemelésének ott kell kezdődnie, hogy sok legyen az első fokon a kiváló és nagy biró. Akkor Szilágyi Dezső ezt azzal honorálta, hogy az első fokon meghagyta a birákat és táblabírói s curiai birói címmel és jeléggel kezdte felruházni az elsőfokon Ítélkező tanácsok tagjait. Nézzünk körül; a sok egyes biró törvényszéki bírói minőségben fiatalon 30—40 éves korban börtönbüntetéseket szab ki, egy évet csak ugy odadobva. Megengedem, jól átgondolja, de azért az az egy ember csak egy ember. A börtön kapuját megnyitni nem egy ember feladata, mélyen tisztelt igazságügyminister ur, igen tisztelt Képviselőház. Azután azt mondani, amit a mélyen t. előadó ur mondott, hogy: pihenés 2—3 vagy 5 nap, — bocsánatot kérek — kegyeskedjék csak megkérdezni olyanokat, — itt a Házban is megkérdezheti — akik 3 vagy 4 napot töltöttek államfogházban, a custodia honesta-ban, milyen borzalmas dolog, mikor rázárják az ajtót. (Váry Albert előadó: Nem mindenkinek!) Mindenki azt mondja, hogy megrázkódtató, és legyen is! A büntetés legyen megtorlóerő és nem kiíigurázása a jogtiszteletnek. En nagyon sajnálom, hogy ebben a novellában nem találom meg azokat a szakaszokat, amelyeket a visszavont javaslatban megtaláltam, a párbaj fokozottabb büntetéséről (Pesthy Pál igazságügyminister: 4. §!) nem találom meg ezt a nevelő hatást, ezt a szigorúságot intézményesen ugy, ahogy tervezte a mélyen t. minister ur a társadalom reformál ás ára. Nem sokára lehet hallani róla, hogy a lovagiaskodás mezébe öltözött elvetemültség milyen vádhoz juttatta az államhatalmat egy fiatalemberrel szemben. Nem tudni, igaz-e, nem-e, de a vád már ott van: a gyilkosságig ment a párbajtermeknek és lovagiaskodásoknak hőse. Majd meglátjuk, — hiszen különösen Meskó képviselőtársamnak azt a nézetét ismerem, hogy ezt a m'ítiilyt ki kell irtani (Meskó Zoltán: Ugy van!) es meg kell szabadítani tőle a társadalmat. Ez többet jelentene, mint ez az egész novella, amely mechanikai eszközökkel akar segíteni a birói restancián. Fel kell oldozni a béklyók alól a társadalmat a gazdasági törvények revideálásával, az adózás könnyítésével, a munkaalkalmak megteremtésével és a takarékossággal. A t előadó ur azt mondia, hosy ezek csaik ideiglenes intézkedések. A büntetőjogban és a büntető törvénykönyvben nincs helye ideiglenes intézkedésnek, mert akit ideiglenes intézkedés alaposé 1927 november 25-én, pénteken. ján elpusztítanak és börtönbe vetnek, annak nem vigasz az, hogy egy vagy két esztendő múlva a kedvezőbb statisztika kedvéért ez már nem lesz életben. Mindenkinek a maga jussa és a, maga baja! Épen ezért azt mondom, hogy ezeket a szempontokat nem lehet szem elől téveszteni. Nem lehet visszafejlődést teremteni, nem lehet a mai gazdasági világban olyan pénzbüntetésekkel dolgozni, amelyek megrendítik emberek exisztenciáját, és nem kell a bírót oly helyzetbe juttatni, hogy kénytelen legyen turkálni valakinek magánjogi viszonyai között. Honnan tudja meg? Erre nézve a novella nem ad utasítást, csak azt mondja: vagyoni viszony aiùoz képest. Egyet már láttam, t. iképviseiohaz. Nem tudom, nem kerülte-e el az Önök ügyeimét, már egy lépest láttam etekimetben, igaz, hogy nem a nüntecőnoveua kereteöen, Hanem az adózás tárgyában kibocsátott rendeletben, amelyet a pénzugyminister ur adott ki néhány hét előtt 90 omaion keresztül a hivatalos lapban. Ott már megvan, hogy ezentúl az adózás tekintetében nem az önön vallomása és nem az állampolgári becsületszó alatt adott vallomás lesz az, amely ezt megállapítja, hanem az adókivető inegnívja az önök szomszédját és kihallgatja, mennyi lehet az önök vagyona. Eskü alatt köteles vallomást it enni és szakértőket rendelnek ki és kutatják a magánéletnek ezt a vonatkozását. (Förster Elek: Most is igy van!) Bocsánatot kérek, most nmcs igy, mert fellebbvitelnél önök mehetnek a feiszólamlási bizottsághoz, és ott tárgyalást tartanak önökkel, bizonyítékaikat odaadhatják. Most ugy van, hogy ez a jog, ezentúl ez egy szűrőn megy keresztül és csak akkor juthat oda, ha a tanács ez!t ugy találja jónak. Egészen hasonló ez ahhoz, mint ahogy itt van ebben a büntetőnoveliában, amelynek legsúlyosabb része a pénzbüntetéseken kivül a fellebbezési jog korlátozása. Erről külön kell beszélnem. Nem olyan egyszerű a dolog, amely felett oly könnyedén napirendre lehetne térni. Nem is tudják mélyet t. képviselő urak, hogy milyen elevenbe vág ez és hogy azalatt a cím alatt, hogy ne legyen a f else bíróságnak annyi dolga, milyen jogfosztás történik. Tessék elképzelni, az egyes bkó elitéi egy évi börtönre valakit, azután fellebbezésre keiül a sor. Ott ngy találja a tanács, hogy helyben kell hagyni ezt az ítéletet, nem is tüz ki tárgyalást hivatalból, csak tanácsülésen tárgyalják le a kérdést. (Váry Albert előadó: Nem lehet!) Bocsánatot kérek, ezt kérni kell. A fellebbviteli főtárgyalás tartásához előterjesztést kell adni a feleknek olyan esetben, amikor a tanács ugy találja ,hogy az Ítélet helybenhagyása várható. Ez esetben kérni kell, mert máskép nem tűznek ki tárgyalást. De akár kitűznek, akár nem, egészen mindegy, mert ha helybenhagyják, nincs tovább. Bocsánatot kérek, méltóztassék megmondani nekem a mélyen t. előadó urnák, hogy hol talál erre példát. Mutasson egy büntetőtörvényt, nem bánom, ha a hottentottáknál, de mutasson bárhol, amely szerint két egybehangzó ítélet ellen nincs jogorvoslatnak helye. (Váry Albert előadó: A harmadfokú a kivétel!) Bocsánatot kérek, nem kell kivétel. Szabály legyen, hogy biró elé járulhasson az ember. Ugyanígy teljesen elhibázott a mai rendszerben is, hogy a 33. § életbelépése óta azt hallja az ember a Cur ián; tessék megállani, ezt csak hivatalból lehet kutatni. Ezek falláciák, ezek a jogban eddig ismeretlen fogalmak voltak. Hogy hogy hivatalból? Hát ne legyen joga az elitéítnek felhívni a biró figyelmét arra: uram, ártatlan vagyok ezért és ezért? (Simon
