Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1927 november 25-én, pénteken. 101 András: Ebben igaza van!) Itt a skolasztikában elvesszen maga az anyagi igazság 1 ? Hiszen már valósággal furcsaságszámba megy a josrkérdés és a ténykérdés közötti megkülönböztetés. Ki tudja ezt megmondani? Ez csak tudálékoskotudományban, mert nincsen szigorú elválasztó határvonal ténvkérdés és jogkérdés között. (Simon András: Igaza van!) Ezért az o^yan igazságszolgáltatás, amely ezt^ kimerevíti és amely megengedi a lehetőséget arra, hogv a homoiusion és a homousion vitáia kerekedjék felül, eredményezi, hogy az irodalmi és az elméleti vitatkozások közben elpusztuljon a vádlott exisztenciája, ha a maga igazát akarja érvényesíteni. Ha a védő, vagy bárki ott szót akar emelni, azt mondják: ezt a törvény nem engedi meg, mert ez csak hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok. Ezen segíteni kell, ugy, amint ezen már másutt segíteni próbáltak. Tessék jól megnézni azt a hollandi javaslatot és megnézni a hozzánk közelálló olasz felfogást. Ezek szigorúak, de nem zárnak el senkit attól, hogy inditványt tehessenek. Ha nedig már ott tartunk, hogy belejátszik e kérdésbe az a kérdés, amelyet azi ügvvédi zárt létszám hangoztatásával próbál behozni az igazságügyminister ur, kérdem, nem lehetne-e azt a bifurkáló intézménvt létrehozni, hogy ott a felsőbíróság előtt külön képesített ügyvéd szerepelhessék ugy, amint azt a barrister teszi, vagy ahogyan megvan a franciáknál az avocat és a avoué közötti megkülönböztetés. Nem lehetne-e a nívót emelni azzal, hogy aki odajárul a felsőbíróság elé, annak legyen meg erre a készsége és azt a jogvitát, amelyet a védő ott invokál, mindenki tisztelettel hallgassa. Hogv érezzék és tudíák, hogy az élő jog nem a törvény holt betűiből születik, hanem az eleven Ítéletből, amely az életet szabályozza és érezze mindenki, hogv ezekkel az intézkedésekkel itt nem lehet segíteni, mert a gyakorlati élet előnyomulása termeli ki azt az igazságot, amely az egésznek és az individumnak szabályozásában áll. Nézze meg csak a t. Képvise T őház, hofy mindennap hogy termeli ki az élet a maga furcsaságait. A tegnapi lapokból olvastam már, hogv egv magasrangu rendőrtisztviselőt attrapáltak, hogy elfogadott pénzeket és azt olvasom, hogy segítséget nvuitott a hatóság ahhoz, hogy leleplezhessék. Ilyen dolog modern jogrendszerben elő nem fordulhat. Nem tudom, hibás-e az illető, vagy nem, de a hatóság as:ent provocateur segítségét nem veheti igénybe, (Ugy van! Ugn van a szélsőbaloldolon) mert holnap már tömegmozgalmakkal szembon fogjuk meglátni ezeket a lehetőségeket. (Ugy van! Ugy van! a szélső 1 ) alól dalon.) Itt megkülönböztetést kell tenni és én legelsősorban azt csuknám le, aki köztisztviselőt ilyen szemérmetlen módon megközelít, mert ez nem tanú az én szememben, hanem elsősorban részese a megvesztegetésnek. (Förster Elek: Ebben igaza van!) A köztisztviselői érdeknek, annak a magas érdeknek, amely e kar megtisztelésében nyilvánul, nem szabad tápot adni az országban azzal, hogy példát statuálunk, virtust csinálunk abból, hogy egy rendőrtisztvi^előt is letartóztatunk és lecsukunk. (Pako+s József: Hány gazember szaladgál szabadon!) Nem erre van szükség, ezt senki nem kívánja. Nézze meg az a t. igazságüsryminister, vajúdnak azon: vájjon az illető szabadlábon védekezhessék-e? Sem ezt az urat személyében nem ismerem, sem az ügyét nem ismerem, de fellázad bennem az igazságérzés: hát ott tartunk, hogy egy maKÉPVISELÜHÁZI FAPLÓ. VII. gasrangu, nyugdíjképes köztisztviselőt addig, mig el nem Ítélték, nem lehet szadablábon hagyni védekezni, mig X. Y. vagyonbukott ember odamegy, letesz 50.000 pengőt és akkor szabadon éli világát. Ez nem igazság, nen^ lehet ezt a jogfosztást tenni a jogegyenlőség jegyében. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Őrizetben tartani! Micsoda fogalom ez, mióta magyarázzuk igy az őrizetbentartás fogalmát? Ezt ki kell irtani. Ma az a helyzet, hogy aki valamely bűncselekménnyel gyanusitva van, beidézik és a rendőrség azt mondja: ezennel őrizetbe veszem. Hol van erre törvény? Sehol. Legyen ott a rendőrség épületében a soros királyi ügyész, mint ahogy Nyugat-Európa minden országában ott van, legyen ott a vizsgálóbíró is és törvénytudásával és felelősségével döntsön afelett, le kel-e tartóztatni az illetőt, vagy sem. De két-négy napig, sőt visszakérve is őrizetben tartani embereket, majd azt mondani, hogy holnap határozunk afelett, lesz-e letartóztatás vagy sem: ez ki figura zása annak a szentségnek, amely az egyéni szabadság védelmére kodifikálva van, amelyet a törvényhozás bölcsesége nem ugy alkotott meg, hogy kit kell letartóztatni, hanem, hogy kit nem kell letartóztatni. Aki^ igazolja, hogy lakása és foglalkozása van, az élhessen a szabadlábon való védekezés jogával, ha nem fenyeget az a veszedelem, hogy újra elköveti a büntetendő cselekményt. Nem kell a családokat kitenni szomoruság-nak és nyomorúságnak időnek előtte. Érje a büntetés nyomon gyors igazságszolgáltatással a bűnt. de előzetes büntetéssel, előzetes szabadságvesztéssel csakkifejpzett veszedplem idején sújthassák a polgárt. Köztisztviselőt pedig nem szükséges nyomban ugy megbélyegezni, hogy a szabadságától fosztják meg. Ezek csak azok a szenzációk, amelyek izgatják a közvéleményt, amelyekkel kikezdik azt a tekintélytiszteletet is, amelyre szüksége van ennek az országnak, s azt a nresztizst, amely a közhatóságnak kijár, még ha egy-egy tagja eltévelyedett is. Hol van az erkölcsi tökély, melyik ország az a világon, ahol nem fordulnának elő ilyen visszaélések és hibák? Ezért nem szabad a pars pro totó elvét alkalmazni. Nagyon kérem a tisztelt minister urat, kegyeskedjék ügyészeinek azt az utasítást mee-adni. hogy jól nézzék meg, — Kozma Sándor szemével nézzék meor, — amit tesznek, mert arra sem volt még nélda, ami mostanság már gyakran előfordul, hogy sajtó utján elkövetett bűncselekményeknél fogságba vetnek embereket. (Fakots József: Láncra verve visznek ujságirókat!) Ezek szorulnak reformra. Arra van szükség, hogy e tekintetben álljon itt tisztán az az elv, amelyet vádelvnek neveznek, amely nem a favor defensionis elve, hanem az az elv, amely az igazságszolgáltatást a törvény alapjára helyezi. Beszélni kell a csatlakozás intézményéről is, amelynek annyi időt szentelt a tisztelt előadó ur. Csatlakozás! Én inkább csalatkozásnak nevezném, mert hiszen a vádlottnak. — aki azt hiszi, hogyha a biró meghozta itéle'tét. ő már köteles azt elszenvedni, — fogalma sincs arról, hogy mi következik ezután. Mert a jogban és a jogéletben nagyon sok olyan elfogadott axióma van, amely beévődött a köztudatba és mégsem igazság. Nézzük csak! Ugyebár szállóige az. hogy azt mondják: a törvény nemtudásával senki sem mentheti magát, a törvényt mindenkinek tudnia kell! Én mégis kérdezem, törvényhozó uraktól kérdezem: vájjon honnan tudja a magyar perifériákon szántóvető ember eat a sok törvényt, amely mos15
