Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
'Az országgyűlés képviselőházának *S. ülése 1927 június 22-én, szerdán. 29 domásul venni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan a viszonválasz jogával élni! Lukács György: Nem! Elnök: Felteszem tehát a kérdést, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Élénk éljenzés és taps.) Következik Haller István képviselő ur interpellációja a honvédelmi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. honvédelmi minister úrhoz: 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a ni. kir. honvédség tiszti és altiszti karának jelentékeny része a vonatkozó törvényéinek és rendeleteknek meg nem felelően, állássukhoz méltatlan helyiségekben laknak, s hogy ez a lealázó helyzet fegyelmi és erkölcsi szempontból fenn nem tarthatói! 2. Szándékozik-e a minister ur a hadsereg kötelekébe tartozó tisztek és altisztek lakásÍnségén tiszti lakások építésével, a laktanyáknak eredeti rendeltetésük visszaadása által sürgősen segíteni 1 ? Az interpelláció indokolását f. hó 22-én, szerden előszóval kívánom előterjeszteni. Haller István s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Haller István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Érzem annak nehézségét, hogy most egy ilyen nagyjelentőségű, parlamenti esemény után . a figyelmet ráirányítsam interpellációm, tárgyára, de tekintettel arra, hogy ez az utolsó lehetősége annak, hogy erre a kérdésre a t. Ház figyelmét felhívjam, annak ellenére, hogy tudomásom szerint a minister ur sincs itthon, mert nem volt tudomása interpellációmról és igy ezért választ ma nem adhat, mégis kénytelen vagyok röviden megindokolni interpellációmat abban a reményben, hogy a minister urnák igy még alkalmat adok arra, hogy holnap vagy holnapután ebben a kérdésben a maga felfogásáról tájékoztassa a t. Házat. A trianoni békeszerződés, amely iránt kétségkívül nem lelkesedünk, számunkra csak egy nagyon kicsiny zsoldoshadsereg fentartását engedélyezte. Sajnos, országunk gazdasági helyzete még azt sem engedi meg, hogy ezt a létszámot (teljesen kitöltsük, hiszen a trianoni paktumban engedélyezett hadseregnek is csak körülbelül 60%-át vagyunk képesek tényleg fegyver alatt tartani. Annak ellenére, hogy jelentéktelen! kisszámú hadsereget kell ellátnunk és különösen a kis hadseregnek megfelelő kicsiny tiszti és altiszti létszámnak lakásáról kell gondoskodnunk, mégis az a helyzet, hogy nem vagyunk képesek sem a tisztikart, sem az altiszteket ama szabályoknak megfelelő lakásokhoz juttatni, amelyek erre vonatkozólag törvénykönyvünkben és rendeflertíeinkben foglaltatnak. Mi lehet ennek az oka! Tény az, hogy mi annakidején, különösen Budapesten, békebeli létszámnak megfelelően építettük ki kaszárnyáinkat, alapjábanvéve tehát kellene lenni a katonaság számára és a tiszti és altiszti lakások számára megfelelő helyiségeknek is. Hogy még sincs hely, annak oka a következő: A kaszárnyák nagyobbrészt jóformán el lettek vonva eredeti rendeltetésüktől, igy a József főherceg-laktanya ma állami pénzverde, Károly főherceg-laktanya gyermek javítóintézet, a Nádor-laktanya Hadtörténelmi Múzeum, a Nádasdy-laktanyát az államrendőrség tartja elfoglalva, a Pálfíy-laktanyát lovasrendőrség foglalta el, a Szapáry-laktanya térképészeti intézet, a Falk Miksa-uteai laktanyában különböző állami intézmények vannak, részben pedig romokban hever és igy lakhatatlan, az Albrecht-laktanyában menekültek vannak betelepítve, a Károly király-laktanyában van a. Horthy-kollégium, a Mária Terézia-laktanyában az államrendőrség van és azonkívül szükséglakások vannak benne, a Gróf Hadik-laktanyában állami hivatalok vannak elhelyezve, a Ferenc ' József-laktanyában egész trakturt foglalnak el a szükséglakások ,a Conti-utcai laktanyában fogház van és az államrendőrség is lefoglalva tart jelentékeny számú lakást. Ennek következménye az, hogy mi sem tisztjeinket, se maitisztjeinket megfelelő lakásokban elhelyezni nem tudjuk. A helyzet ma az, hogy körülbelül 600 tiszt és még jóval több altiszt lakik rangjához, társadalmi állásához méltatlan lakásokban, amelyeket kaszárnyákból alakították át. A laktanyákban Rabitzfalakkal csináltak tisztilakásokat, amelyek egészségtelenek, levegőtlenek, amelyek tehát egyáltalán nem felelhetnek meg annak a társadalmi állásnak, amelyet betölt a tisztikar, amelyre nekünk kétségkívül féltő gonddal kell vigyáznunk. [(Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, nem szükséges a t. Képviselőháznak külön magyaráznom, hogy az a tiszt, aki ilyen méltatlan körülmények között lakik és ezt a legénység és az altisztek látják, megfelelő fegyelmet nem tud fentartani s tekintélye nem olyan, amilyennek lennie kellene s igy ennek az egész hadseregre nézve bizonyos demoralizáló hatása van. De nem lehet felemelő hatása arra tisztre sem, aki azt látja, hogy a kicsiny létszám ellenére sem képes a magyar állam őt ugy ellátni lakással, mint ahogy el volt látva békében, hogy hiábavaló a törvény, hiábavalók a rendeletek, mégis a legméltatlanabb helyzetben laknak és sem gyermekeik nevelésére, sem gyermekekik erkölcsének megőrzésére nem tehetik meg mindazt, ami egyébként egy családapának kötelessége volna. A legképtelenebb helyzetek alakulnak ki ebből. Lovagias ügyek keletkeznek, stb. Hiszen jóformán minden a mások szemeláttára történik, még a családi élet intimitásai is, úgyszólván mások szemei előtt folynak le. Természetszerű, hogy ez annak a tisztnek sem az önérzetét nem emeli, sem ambícióját nem fokozhatja és főkép azt a tekintélyt, amellyel rendelkeznie kell alantasai előtt, egyáltalán nem képes ilyen körülmények között megtartani. Nem akarok felsorolni krasszeseteket arról, hogy hogyan laknak, főként az altisztek. A napilapok foglalkoztak ezzel a kérdéssel, igy a Nemzeti Újság és tudtommal más lapok is. A Pesti Naplóban is nemrégiben megjelent egy vezércikk, de választókerületemből is felhívták az én figyelmemet arra, hogy az altisztek elhelyezése még inkább kritikán alul van, mint a tiszteké. Megírták pl., hogy a Ferenc József lovassági laktanyában zaboskamarákban és nyergeskamarákban nős,- gyermekes tisztek és altisztek laknak 2X3 méteres szobákban és egy altiszt lakik 3 gyermekkel 3X4 méteres szobában, nem is egy altiszt lakik ott családjával, hanem két altiszt több gyermekkel ilyen szűk odúban, amelyben két tűzhely van, ahol két családnak kell főzni, ami természetesen képtelen és lehetetlen helyzet. Vannak azonban egyes fogsági cellák is átalakítva lakásokká,