Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

30 r Az országgyűlés képviselőházának laknak altisztek vaspléhesablaku cellákban és pedig olyan helyiségek közelében, hogy az ott való tartózkodás egyenesen a közegészség­ügybe ütközik. Szóval kétségtelen, hogy az a kevés tiszti létszám is, amellyel rendelkezünk, sincs a la­kások szempontjából ugy ellátva, mint ahogy azt megkövetelhetné (Jj gy vanlXJgy vaw! a jobb­oldalon.) és ahogy mi arra kötelezve volnánk azzal a hadsereggel szemben, amelyet épen azért kell, hogy nagyon értékeljünk és kell, hogy szemünk fényét alkossa, mert kicsi, mert egy kerethadsereg, amelyre szükségünk van és amelynek minden egyes emberére feltétlenül súlyosabb feladat vár, mint várt annakidején a nagy hadseregre. Ennek a hadseregnek iga­zán meg kell adnunk mindent, ami emberileg lehetséges. (Ugy van jobbfelől.) Ha a főváros ezidöszerint mindent elkövet arra, hogy a maga szintén nehéz gazdasági viszonyai között kölcsönpénzből is megépít­tesse a tisztviselői számára a lakásokat és eze­ket ugy építteti meg, hogy azok teljesen mo­dern felszelésüek, minden modern komforttal el vannak látva, — sőt még azokat a lakásokat is, amelyek munkáslakókat várnak, felszereli lehetőleg mindazokkal a higiénikus követel­ményekkel, melyeket egy lakás nem nélkülöz­het, — akkor az országgyűlés és a kormány nem nézheti el tovább azt, hogy a mi tiszti­karunk ilyen méltatlanul legyen lakás szem­pontjából ellátva. Mi volna a teendői Véleményem szerint hiába vennők vissza ezeket a kaszárnyákat és hiába adnók vissza eredeti rendeltetésüknek, ezekben megfelelő tiszti és altiszti lakásokat létesiteni nem lehet. Ezek arra a célra voltak épitve, hogy a katonákat lássák el és azokat hiába is próbáljuk átalakítani, mert azokból modern tiszti és altiszti lakásokat csinálni so­hasem lesz lehetséges. Nincs más mód tehát, mint hogy a honvédelmi ministerium minden : erejével azon legyen, hogy a tiszti lakáskér­dést épitéssel oldja meg. Azt hiszem, hogy amikor a tisztikarról és az altiszti karról van szó, akkor az a körül­mény, hogy ezeknek fix lakbérük, állandó al- ! kalmazásuk van, olyan hitelfedezet, amelynek kombinációba vétele mellett, ha az állam a maga részéről is hozzájárul még valamivel ennek az építkezésnek az előmozdításához, a ; privát tőke is fog vállalkozni arra, hogy meg­felelő tiszti lakásokat építsen, amelyekben az­után a tisztikar ragjához és hivatásához mél­tóan helyezkedhetik el. (Farkas Elemér: Drága a magántőke!) Én tehát arra kérem a honvédelmi minis­ter urat, hogy legyen szives minden erővel odahatni, hogy a kormányt nyerje meg a ] tiszti lakások épitésére, ezeknek a nyomorú­ságos állapotoknak megszüntetésére, hogy j ugy a tisztikar, mint az altisztek a nekik tör- [ vényekben biztositott lakásokhoz hozzájuthas- \ sanak. Ez érdeke a magyar középosztálynak, ) amelynek szociális helyzetén fog ez újra egy lépéssel segiteni; de érdeke elsősorban a nem­l! zeti hadseregnek, amely kell, hogy megelége- jj dett tisztikarral rendelkezzék. Ennek követkéz- : tében az egész országnak érdeke az, hogy mindazt a méltatlan helyzetet és lealázó álla- ! pótot, amelyben a magyar hadsereg tisztikara van, ha áldozatokba kerül is, megszüntessük. Ezeket voltam bátor elmondani s remélem, hogy a honvédelmi minister ur tudomásul j fogja venni ezt az interpellációt és arra még mostani ülésezésünk ideje alatt meg fogja adni a megnyugtató választ. (Helyeslés.) 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvé­delmi minister urnák. Következik Paikots József képviselő ur in­terpellációja. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa): »Interpel­láció a vallás- és közoktatásügyi minister úr­hoz az iskolai szünidő meghosszabbítása tár­gyában. Van-e tudomása a kultuszminister urnák arról, hogy az orvosok, szülők és pedagógusok mozgalmat inditottak egészségügyi és peda­gógiai szempontból a nyári iskolai szünidőnek meghosiszabbitása érdekében? Van-e tudomása arról, hogy a népegészség­ügyi minisztériumban az érdekeltek küldött­ségei jártok el ez irányú kérelmükkel és Dréhr államtitkár ur Ígéretet tett arra nézve, hogy megkeresi a kultuszminisztériumot az indokolt kérelem teljesitése céljából? Mi az oka annak, hogy ,a minister ur mere­ven elzárkózik a minden oldalról megnyilat­kozó jogos és indokolt kívánságok teljesitése elől? — Pakots József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Pakots József: T. Ház! Interpellációmat akkor irtani be, amikor még a t. kultuszminis­ter urnák álláspontja rendkivül merev volt eb­ben a kérdésben. Álláspontjának megváltozá­sát nem kivánom annak tulajdonítani, hogy in­terpellációt jegyeztem be a Ház interpellációs könyvébe. Mindenesetre nagyon örvendek an­nak, hogy részlegesen legalább némi ered­ménye mutatkozik annak a mozgalomnak, amely az iskolai szünidő meghosszabbítására vonatkozik. Mégis szükségesnek tartom ennek az ügy­nek kapcsán elmondani azt, hogy évek óta a szülőknek egész sorozatos küldöttsége kilin­cselt a kultuszminisztériumban és egyéb testü­leteknél, amelyek közegészségügyi szempontból foglalkoznak a kérdéssel, azt kérvén, hogy gyenge gyermekeiket, az iskolai növendékeket olyan időben bocsássák szabadságra, amikor még kihasználhatják a szabadságidőt a maga terjedelmében annyira, hogy a gyermekek, akik itt a fővárosnak nem egészen egészséges leve­gőjét hosszú hónapokon keresztül az iskolapad­ban ülve szivják és egészségügyi ártalmakkal küszködve, fáradtan bevégzik iskolaévüket, el­mehessenek egészségüket visszaszerezni. A szülőknek ez a jogos kivánsága már az ankéteknek is tárgya volt és az Ország-os Köz­egészségügyi Tanács elnöke, Gerlóczy Zsig­mond egyetemi ta,nár szakvéleményt is adott le ebben a kérdésben. Statisztikák állapítják meg, hogy milyen hallatlan nagyarányú az iskolai növendékek között a fertőző betegségek terje­dése. Megállapítást nyert az is, hogyha a nyári vakációt kellő módon használják ki az iskolai növendékek, mennyire csökken ez a statisztika és mennyire megjavul a gyermekek egészsége. Szóval olyan irányú szempontok döntik el már eleve ezt a kérdést, hogy csodálkoznunk kel­lene, ha a minister ur az utolsó pillanatban meg nem változtatta volna merev állásfoglalá­sát és jobb belátásra nem jutott volna ebben a kérdésben. (Klebelsberg Kunó vallás- és köz­oktatásügyi minister: Tavaly is meghosszabbi­tottam!) Igen, tavaly is meghosszabbította a minis­ter ur, de előzetes hosszas kérelmezések és instanciák után. Az idén pedig maga a népjó­léti ministerium közegészségügyi okokból in­terveniált és mégis az utolsó pillanatra ma­radt a kultuszminister ur intézkedése. Még egy szempontra kívánok rámutatni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom