Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés Mpviselöházának 77. i Széchenyi fürdőről, igen t. képviselőtársam, teljesen egy véleményen vagyunk, nekem ne méltóztassék szemrehányást tenni, (Peyer Károly: Reméljük, hegy a klinikai szénszállitásnál is egy véleményen leszünk! — Malasits Géza : Kezdődik az eltussolás ! — Nagy zaj !) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! (Zaj.) Bródy Ernő: Azt is magántudosok csinálják, semmi közünk hozzá. Egyáltalában minden visszaélést, történjék akár az államnál, akár a városnál, nem vagyok hajlandó elhallgatni. Nekem teljesen mellékes, hol történik. Úgyis, mint népképviselő, úgyis, mint városatya, mindenütt a közerkölcs és a köztisztesség érdekében igyekszem dolgozni, (Egy hang a baloldalon: Akkor sok dIga lesz!) csak szeretném, ha sok társam lenne ebben. Be kell vallanom, hogy minden pártban vannak ebben társaim. Bár elkövetkeznék az az idő, amikor a tisztességes emberek vehetik át a vezetést minden oldalon. (Zaj.) Nem akarok azonban a textusomból kitérni., vissza kell térnem a lakásfelszabaditás kérdésére. Magyarország és más országok között ci'/.. îl disparitás van ezen a téren is, hogy mig más országokban építettek, addig Magyarorszap'Oin ez az émtkezés téliesen szünetelt. Angliában magában a háború óta 750.000 ház épült. Franciaországban, az elpusztított területek városai teljesen újonnan felépültek, Németországban 8601.000 lakás épült, maga Bécs a legutóbbi időben 25.000 lakást épitett. (Peyer Károly: 30 000-et!) Megengedem, 30.000-et. Mindenütt állandóan folyt ez a lakásépités. csak Magyarországon akadt meg a háború óta teljesen. És ha most Budapest épit 2800 lakást, amelyre eddig 16.000 igénylő van, egészen nyilvánvaló és egészen kétségtelen, hogy ezt a kérdést ideiglenesen még nem lehet megoldani. Nem érkezett ínég el a lakásfelszabaditás ideje azért, mert lakásínség van. (Uffy van! TJgy van! a szélső baloldalon. — Eassay Károly : A lakásuzsora fenyeget !) De arra. amit az igen t. képviselő ur mond hogy a lakásuzsora milyen mértékben és milyen módon fenyeget, a legvilágosabb nélda, amelyre a ház minden itt jelenlévő tagját tanúul hivom fel, hogy az ui budapesti házakban, amelyeknél nincs limitálva a laka sbér. milyen óriási bérek alakultak ki. A békebelinél sokkal nagyobb összegű béreket kérnek. Már most, ha itten november 1-én felszabadulnak a lakások, és nem lesz semmiféle gátja a lakásbér felemelésének, akkor ugyanaz fog történni a régi házakban, ami történik az uj házakban, vagyis a lakásbéruzsora a legnagyobb mértékben dúlni fog itten. (Rassay Kámly: Ez világo«!) Nem lehet a háztulajdonosok jószívűségére, kegyelmére, önkényére, vfiíry szeszélyére építeni. Arra. hogy a háztulajdonosok szövetségé mit ígért arra, hogy szentelt malasztként azt mondja, igyekezni fog kiegypzkedni, nem lehet éniteni. A kormánynak itt a maga hatalmával és eszközeivel kell a rendet megteremtenie abban az irányban, boary itt lakbéruzsora ne fejlődjék ki. mert ha pbben a kereskedelmi és ipari nvomoruságban és a szabadt'oglalkozásnaknak ebben a rettenetes helyzetében az általános keresetnélküliséghez még november 1-én hozzájön a lakás gondja, ez a társadalom teljesen össze fogropnnnni, «z a társadalom elveszti lába alól a talajt. Végre is az államnak nem lehet feladata és hivatása az, hogy saját polgárainak hajléllése 1927 július 14~én, csütörtökön. 81 kát, saját polgárainak otthonát, szent helyét elviselhetetlenné tegye (Egy hang a baloldalon: És bizonytalanná!) és a lakosok százezreit egy millió lakosságú városban földönfutóvá tegye

% szélnek bocsássa. Nem tudom miért szükséges ez_ mi ennek az oka? Micsoda közérdek kivánja ezt? Mi hajt bennünket erre? Mi hajtja a kormányt? (Gaal Gaston: A lakások majd a nagyvállalatok és a nagybankok tulajdonába mennek át. — Egy hang a szélsőbaloldalon : Teljesen igaza van! — Zaj!) Ha a kormány a közérdeket képviseli, akkor a lakosság zömének érdekeit kell szem előtt tartania, s ha ezek az érdekek ellentétben állanak egyesek magánérdekeivel, az igazság azt követeli ... (Folytonos zaj.) Elnök : (Csenget) Csendet kérek képviselő urak ! Bródy Ernő : ... hogy a nagy többség érdekeit védjék meg. Utóvégre ma ez a képvise^ház is a többségi elv alapján kormányoz. Ma minden autonómia, minden önkormányzati testület a többségi elv alapján áll. A többségi elv követeH azt. hogy a lakók a háziurak egyoldalú magánérd ekeivel^ szemben az állam szerető és gondozó kezét élvezzék. Ha nem akarjuk, hogy anarehia. felfordulás legyen ebben az országban, ne méltóztassék engedni a lakások felszabadítását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én elméletileg és elvileg minden szabadságnak hive vagyok, és ha majd a lakásfelszabadítás előfeltételei meglesznek, ha lesz elegendő lakás és a lakbéruzsora akadályai törvényileg statuálva lesznek, akkor igenis, jöijön a lakásfelszabaditás. Be most ebben az állapotban, ebben a helyzetben a lakásfelszabaditás egyet jelentene a magvar társadalom és Budapest életének öszeomlásával. Ezt a kormány nem akarhatja. Én tehát nagyon kérem a mélyen t. minister urat, hogv mindkét kérdésben méltóztassék a köz érdekében cselekedni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik : Fitz Arthur jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly: T. Képviselőház! A drágaság kérdését nem lehet pillanatnyi eseménynek tekinteni. A drágaság kérdését ama politika természetes következményének tekintem, amelyet a kormány folytat. Előrelátható volt ez a drágaság. Ez következménye annak az igazságtalan és helytelen adórendszernek és főképen annak a helytelen gazdasági politikának, amelyet a kormány évek óta folytat. (Egy hang a jobboldalon: Ez a régi granwiofonlemez évek óta!) Érthető ez azért, mert hiszen a folytonos kölcsönök kamatait adókból kell fizetni, és ezeknek a kölcsönöknek nyomán nem fakad megfelelő munkaalkalom és semmiféle hasznosabb beruházás, úgyhogy nem marad más bevételi forrás, mint csak az adókhoz nyúlni. Ha figyelembe vesszük a népszövetségi kölcsön céljaira igénybe vett adókat, láthatjuk, hogy a kormány mennyivel többet vesz be, mint amennyire egyáltalában szüksége volna, A pénzügyminister urnák május havi jelentése, amelyet ma osztottak ki a Ház tagjai között, kimutatja, hogy május

1 havában befolyt vámjövedék, dohányjövedék, cukoradó és sójövedék címén — amely összeg le van kötve a népszövetségi kölcsön kamatainak fedezésére — 27,337.051 pengő, vagyis 1,441.000 pene-ővel több, mint amennyire szükség lett volna. Ebből az összegből egyedül a cukoradó 2,971.225 pengő, vagyis 53.225 pengővel több, mint amennyi a költségvetésben elő volt irányozva. Kérdem, mi szükség van továbbra is a cukor-