Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-77
78 Az országgyűlés képviselőházának 77 hogy mielőtt a kormány valamit tesz, legelsősorban is meg kell győződnie a tényállásról, meg kell vizsgálnia a helyzetet, adatokat kell gyűjteni magának arra, hogy a további teendőkben eligazodhassék és igy segíthessen az állapotokon. En tehát helyesnek tartom azt, hogy a ministerelnökhelyettes ur előbb meggyőződik a tényleges helyzetről, csak azt kérném, hogy amikor maga köré hivja a szakférfiakat, legyen kegyes a társadalom minden rétegét meghallgatni és ne csak a niinisterrumok képviselőit, hanem a munkások képviselőit, a fogyasztóközönség képviselőit s mindazokat, akik képesek és hivatottak alkalmas adatokat szolgáltatni ebben a nagy dzsungelben, amely a drágaság körül terjed, hallgassa meg. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mondom, ezt feltétlenül szükségesnek és helyesnek tartom. Már most speciálisan a budapesti helyzetet vizsgálom. Én ugyan mindazokat a kérdéseket, amelyek a városhoz tartoznak, a város parlamentjében szeretem elintézni, de itt összefolynak maguk a kérdések és ebben a pillanatban ugy áll a helyzet, hogy fel kell ismerni stz állapotot és akár a város, akár pedig az állam kezére van szükség, itt meg kell azt állapitani. Én tehát nagyon megfontolva a helyzetet, azt látom, hogy Budapesten, a fővárosban igenis vannak akadályai az árak egészséges kialakulásának és vannak támogatói a drágaságnak. Legelsősorban, amint megállapíthatom, hiba az, hogy nincsen egy centrális idénypiac, nincs egy centrális elosztószerv, amelynél a termelők és a nagykereskedelem tovább adhatnák áruikat természetes folyamatképen a kiskereskedelemnek és ez az oka annak, hogy a termelő^ a fogyasztó és a nagykereskedelem közé egy idegen réteg ékelődik be, amely drágitja az árakat. Azok a t. képviselőtársaim, akik ismerősek a helyzettel, ismerhetik és tudhatják ezeknek a fogalommeghatározását: ezek az úgynevezett ablöserek. Ezek az ablöserek azért, mert nekik helyiségük van a csarnokokban, ezáltal képesek a nagykereskedőtől felvenni az árut és csak ezen közvetités után mehet az áru a kiskereskedőhöz. Mindenesetre ez baj, ezt ki kell küszöbölni és ennek első feltétele az, hogy a centrális idénypiac számára megfelelő hely legyen, mert ma a legnagyobb baj az, hogy a nagykereskedelem nem tud elhelyezkedni, nincsen helye, nem tudja kirakni az árut, és igy kénytelen közvetítőkhöz, ablÖserekhez fordulni és az áru csak igy jut a kiskereskedőhöz. Mindenesetre ennek a centrális idénypiacnak felállitása elsőrendű szükségesség. Ki kell azután szerintem küszöbölni a forgalomból az úgynevezett áltermelőket és álkereskedőket, ezeket a közbeeső rétegeket, akik minden hivatás és hivatottság nélkül szintén közbeékelődnek és drágitják az árakat. Ezek az álkereskedők, akik Budapesten laknak, de vidéki iparigazolvánnyal rendelkeznek, és viszont mentesülnek a budapesti kereskedő terheitől, mert ők forgalmiadót nem fizetnek, nem fizetik az egyéb fogyasztásiadókat sem, tehát a terhektől mentesülnek és igen sokszor megtörténik az, mint értesültem, hogy bejönnek ezek a vidéki iparigazolványos kereskedők, az egyik csarnokban megveszik az árut és viszik a másik csarnokba, ahol már drágábban adják el. Ezeket az elemeket tehát, valamint az áltermelőket is, ki kell küszöbölni. A Valódi gazdatársadalmat, az igazi termelőket ülése 1927 július 14-én, csütörtökön. mindenki szivesen látja, azok ellen nem lehet panasz, és természetesen azok jöjjenek be a fővárosba és adják el a maguk termeivényeit, de az úgynevezett áltermelőket, akik őstermelői igazolványokat kapnak és ezen őstermelői igazolvány alapján vásárolják Budapesten az árukat és Budapesten adják tovább, engedelmet kérek, ezeket az áltermelőket szintén ki kell küszöbölni. Ilyen körülmények között egészen világos a helyzet, hogy sem a kereskedőket, sem pedig a piaci árusokat a helyzet mai állapotáért általánosságban felelőssé tenni nem lehet és nem lehet ezt a kérdést rendőri utón elintézni, nem lehet detektivekkel, nem lehet razziákkal ezt a nagy kérdést megoldani. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk!) Ezt a nagy kérdést ezekkel az eszközökkel nem lehet megoldani és nem szabad bűnbakként odaállítani a tisztességes, hivatásos kereskedelmet, a reggeltől estig kinlódó és dolgozó szegény piaci árusokat és kofákat, akik nem előidézői és okozói a helyzetnek. Ez nem igazságos, ez nem felel meg az igazság elvének és épen azért kérem, hogy velük szemben egy különleges eljárást ne méltóztassanak alkalmazni. Aki bűnt és hibát követ el, az bűnhődjék, de sem a kereskedők, sem a piaci árusok nem. azok, akiket pellengére állitva üldözni kelli különleges eszközökkel. (Simon András : Az ipari cikkekről is tessék beszélni, necsak mindig az agrártermelésről!) Az ipari cikkekről is igenis, beszélek és felkérem az igen t. képviselőtársamat, legyen kegyes segédkezet nyújtani a kartellek letörésében, (Ugy van! Ugy van! — Meskó Zoltán: Ideje volna már!) mert az ipari cikkeket a kartellek drágitják legfőképen. (Malasits Géza : A kartellek adták a pénzt a választásokra!) Nagyon örülök, hogy ebben találkozunk, de az ipari cikkek drágaságának letörésére a legfontosabb eszköz a kartellek letörése. (Helyeslés.) S idetartozik az is, hogy mig az- élelmiszerekkel kapcsolatban... (Simon András: Ne mindig az élelmiszerekről beszéljen!) De az élelmiszereknek vannak melléktermékeik is, ott van a csont, ott van a bőr. Például a bőrkartell, a nyersbőr kiviteli tilalma egyik legnagyobb baj. Hiszen a nyersbőr nem agrártermék, itt a bőrkartellről van szó. (Zaj. — Haljuk! Halljuk! — Simon András: Nem a kartell, hanem a bőr, igenis az!) Állat nélkül bőrtermelés sincs!) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő : Egyik beszédemben, amelyet az igazságügyi tárca költségvetésénél a sajtószabadság kérdésében tartottam, megemlitettem azt, hogy Magyarországon a kivételes hatalom ma már csak két területen áll fenn. Az egyik a sajtószabadság és az esküdtszék kérdése, a másik a nyersbőr kiviteli tilalma. Én tehát azt kértem, hogy állítsák helyre a sajtószabadságot és állítsák vissza a nyersbőr kiviteli szabadságát. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Egyik ország sem tette meg eddig!) Ami a sajtószabadság kérdését illeti, azt hiszem, minden országban szabad a sajtó. (Gubicaa András : Nem függ össze a két kérdés !) A sajtószabadság kérdése annyiban függ össze a bőrrel, hogy már csak ezen a két területen van. még a kivételes hatalom. Én már szeretném mind a két területen a teljes szabadságot életbeléptetni. De nem hagyom magamat eltérittetni eredeti szándékomtól. Eredeti szándékom < az, hogy amint méltóztatnak látni, elég objektiven keressem és kutassam a drágaság tényezőit. Á ' drágaság tényezői köziül azután legf on-
