Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-76
Az országgyűlés képviselőházának javulás mutatkozik már is ezen a téren, hiszen itt vau Budán egy nagy tiszti társasház, amelyet a honvédelmi kormányzat segítségével építettünk fel és jelenleg folyamatban van a honvéd nyugdíjjárulék-alap részéről négy nagy lakóbérház építésének tervezete Budapesten. Kemény van reá, hogy még ebben az évben, de legkésőbb a jövő év tavaszán, tehát mielőtt a lakásfelszabad itás megtörténnék, hogy ezek az épületek készen lesznek és lényegesen enyhiteni fogják a nehézségeket. Van ezenkívül magánajánlatunk is az építkezésre, amely körülbelül ugy szól, hogy telket bocsássunk az illető vállalkozók rendelkezésére, amikor is ők a mindenkori lakbér ellenében — ha azt amortizációképen megkapják — hajlandók ilyen lakóházakat építeni. Ez a kérdés most van tárgyalás alatt és remélem, hogy szintén kedvezően fog végződni ugy, hogy ez szintén hozzá fog járulni e súlyos helyzet enyhítéséhez. Természetes, hogy e kérdés teljes szanálását csak a lakások teljes feíszabaditása hozhatja meg, mert hiszen természetszerű, hogy ez a kérdés is a kínálat és kereslet szabad viszonyában dől el és szanálódhatik. Az is természetes azonban, hogy ennek előfeltétele az, hogy a tisztek és altisztek lakbére lehetőleg akként szabályoztassék, hogy ebből a lakbérből tényleg meg tudják fizetni a szabadforgalomba kerülő lakások árát, (Ugy van ! Ugy van !) mert ha ez nem igy történik, akkor hiába lesz üres lakás, abba bele fosnak menni emberek, akik azt meg tudják fizetni, ellenben a s/egény tisztviselő, a szegény katonatiszt, a szegény altiszt akkor sem fog lakást kapni. (Ugy van! Ugy van ! — Farkas Elemér : Ez a legsürgősebb kérdés! —Bródy Ernő: Nem tudják megfizetni!) Én teiiát a kérdés végleges rendezése érdekében arra kérnem az igen t. Házat, hogy méltóztassanak engem azokban a törekvésekben támogatni, hogy itt egy igazságos kiegyenlítődés létesüljön, részint a lakbérek megfelelő megállapítása révén, részint azon a réven, hogy útját álljuk annak, hogy a szabad rendelkezésre jutó lakások lakbére ne méltányos módon emeltessék. (Bródy Ernő : Tessék építeni !) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Haller István : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A honvédelmi minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem és pedig azért, mert mindenekelőtt látom azt az abszolút jóindulatot, amellyel ezt a kérdést kezelni kívánja. Nagyon jól tudom, hogy pénzügyi nehézségek vannak ezen a téren, viszont az a felfogásom, hogy ezeken a pénzügyi nehézségeken valamit enyhiteni mégis csak lehet. A megoldás csak ugy képzelhető el, ha a lakások felszabaditásakor, a szabadversenyben a tiszti- és altisztikar megtalálja a maga elhelyezkedését. Ezt én optimista reménységnek tartom, mert azt gondolom, hogy e tekintetben a helyzet nem fog javulni, hanem rosszabbodni fog, mert a házbérek nem csökkenni, hanem emelkedni fognak. Szerintem a házbérek csökkenésére csak akkor lehet számítani, Ha maga az épitkezés olyan erős tempót vesz, amely a jelenleginél kétségkívül jóval erősebb lesz. (Borbély-Maczky Emil : A kartelleket le kell törni !) Az egyik tennivaló tehát kétségkívül az. hogy a honvédelmi minister ur is iparkodjék mindent elkövetni, hogy uj épületek építtessenek, amelyek egyenesen a tiszti- és altisztikar elhelyezésének célját szolgálják. Ezt a célt viszont könnyebben el lehet érni, ha a pénzügy minister ur hozzájárul a lakbérek valamelyes emeléséhez, tehát ezzel erősebb bázist teremt az épitkezés számára is ; 16 ülése Î927 június 28-án, kedden. 71 mert ugy a honvédelmi minister urnák saját rezsiben való építkezése, mint a magánvállalkozás a szabad verseny alapján sokkal erősebb bázist teremt az épitkezés számára, mint a mai kötött lakbérrendszer. A két dolgot együtt kombinálva lehet olyan megoldáshoz eljutni, amely a tisztikart saját hivatásának és társadalmi állásának megfelelő helyzetbe tudja húzni. Miután ugy látom, hogy a honvédelmi minister ur mindkét irányban iparkodik a maga befolyását érvényesíteni, megnyugvással veszem tudomásul a választ. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Elnök : Következik az ülés elején tett bejelentésemnek megfelelően Pakots József képviselő ur sürgős interpellációja a m. kin népjóléti és pénzügyminister urakhoz a fővárosi gyermekek nyaraltatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa) : »Interpelíáció a m. kir. népjóléti és pénzügyminister urakhoz a fővárosi gyermekek nyaraltatása tárgyában : Van-e tudomása a népjóléti és pénzügyminister uraknak arról, hogy Budapest székesfőváros iskolaorvosai az iskolába járó növendékek közül 11.000 gyermeket ítéltek olyannak, akik gyenge, leromlott egészségi állapotuknál fogva a nyári hónapokban üdülésre szorulnak ? Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy a főváros tanácsa nagy áldozathozatallal 8001) gyermeket helyez el különböző üdülőtelepeken, inig a többi 30U0 gyermek nem helyezhető el? Hajlandó-e a pénzügyminister ur egészségügyi, szociális és nemzeti szempontból lehetővé tenni, hogy ez a 3000 gyermek a nyári szünidő alatt megerősödjék; egészségét, testi frisseségét visszaszerezze és ezzel a magyar nemzet jövője szempontjából annyira jelentős it'ju nemzedéket a jövő feladataira, küzdelmeire életerőssé tenné ? Budapest, 1927. évi június hó 24-én, Pakots József s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József : T. Ház ! malijuk! Halljuk!) Az a kérdés, amelyben interpellálni kívánok, a legfontosabb nemzeti szociális programmok közé tartozik. (Halljuk ! Halljuk !) Valahányszor Magyarország jövőjének megmentéséről van szó, előtérbe nyomul a jövő nemzedék nagy problémája : hogyan erősítsük és fegyverezzük fel Magyarország ifjú nemzedékét a jövő nagy küzdelmeire, a jövő nagy feladatainak megoldására? Amikor egy nagy szociális, kulturális hadviselés folyik ebben az országban, hogy a szerencsétlen sorsba döntött nemzet felkészülten vivja meg a maga fels-zabaditó háborúját, akkor a győzni akarás attribútumai között a legfontosabb az a fegyverzet, amely a gyermekeknek, a jövő nemzedéknek életerőssé tételét jelenti. Ha közegészségügyi és szociális szempontból vizsgáljuk a mai nemzedék helyzetét, akkor azt látjuk, hogy épen a mai szomorú gazdasági és szociális viszonyok mellett nincsenek meg azok az előfeltételek, amelyek mellett a gyermek lélekben és testben fejlődhetne és az az individium válhatna belőle, amely mellett Magyarország jövő renaissance-át megteremthetjük. A szociálpolitikai vitatkozások során, mint legégetőbb probléma jelentkezik tehát, a gyermek megmentésének problémája. A főváros tanácsa és közönsége megérezte ennek nagy szociális és nemzeti jelentőségét és azon módon s azon alkalmakkor, ahogyan és amikor segíteni tud ebben a 12*
