Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-76

72 Az országgyűlés képviselőházának kérdésben, minden lehetőt meg is próbál tenni. A gyermek, a jövendő nemzedék megerősitésének egyik formája és módja az, hogy lehetővé kell tenni és biztosítani kell* a gyermek életkörülmé­nyeinek higiénikus, egészségügyi feltételeit ; a jó lakásviszonyok, a jó nevelési viszonyok, a jó egészségügyi viszonyok, megfelelő táplálkozás m el" lett a gyermek lelkileg is, íestileg is megfelelően fejlődhetik. Miután a budapesti gyermek tiz hónapon keresztül a bérházak tömegében levegőt­lenül és rossz szociális és táplálkozási viszonyok között él, elkövetkezik számára két hónapnak várva-várt nagyszerű és reménységgel teli sza­badságideje, amibor kinyiinak az iskolaablakok, amikor kimehet a gyermek is s szabadon és füg­getlenül a maga emberi életét élheti. Mit csinálhat akkor a gyermek? Ha szüleinek gazdasági és szociális helyzete rossz, tovább kell élnie azokban a rossz lakásokban ugyancsak levegő nélkül, rossz táplálkozási viszonyok mellett. S itt követ­kezik a társadalmi gondoskodásnak nagy fel­adata, hogy kiragadja a gyermeket ebből a seny­yesztő, sorvasztó milliőből s jobb körülmények és viszonyok közé helyezze. Budapest főváros már 1925-ben megkezdte azt az akciót, amelynek a neve és címlete: gyer­meknyaraltatási akció. Akkor még csak hétszáz gyermeket tudott kihelyezni jobb levegőre, jobb lakásviszonyok közé, a jobb táplálkozásnak és az orvosi ellenőrzésnek megfelelő feltételei mellett. 1926-ban a főváros már hatezer gyermeket he­lyezel t ki- Mig most 1927-ben nyolcezer gyermek elhelyezéséről gondoskodik. Van a fővárosnak egy intézménye, az iskolaorvosi intézmény, amely a legnagyobb lelkiismeretességgel ellenőrzi a gyer­mekek egészségügyi viszonyait. Az iskolaorvosok megállapították, hogy Budapest iskolába járó növendékei közül tizenegyezer olyan gyermek van, akinek feltétlenül elemi életszükséglete, hogy megfelelő üdülőtelepeken helyeztessék el, külön­ben elpusztul. Ezek olyan gyermekek, akik a leg­különböző betegségekkel vannak terhelve, tüdő­vészre hajlamosak, angoíkórosak, vérszegények. A főváros tanácsa, a gyermekmentés nagy gon­dolatából kiindulva, az ország társadalmához for­dult s meglepő és szomorú számadatok s tanul­ságok derülnek ki ennek az akciónak kapcsán. Amikor a főváros megkérte az ország tehe­tősebb egyedeit, a birtokososztályt, megkérte az uradalmakat, a püspökségeket, hogy a budapesti szegény gyermekek nyári ellátásáról és üdülte­téséről gondoskodjanak, akkor Magyarországon 2300 földbirtokos közül csak 30 birtokos helyezett el 38 fővárosi gyermeket. (Huszár Károly: Szomorú!) Sajnálattal kell megállapitanom, hogy maguk a püspökségek sem vállalták ilyen gyermekek el­helyezését, kivéve a zirci és a pannonhalmi apát­ságokat, amelyek igazi nemes szociális érzéssel vállalták a gyermekek gondozását. Az Esterházy ­hitbizomány, amely majdnem akkora, mint a kis Hollandia, egyetlenegy gyermeket!! nem vállalt. így nem vállalt a gazdag Szabolcs, Debrecen, Scoln ok vármegye. Viszont a tényeknek megfele­lően meg kell állapitanom azt is, hogy a falvak népe a legnagyobb szeretettel és a legnagyobb megértéssel fordul e kérdés felé ; hogy a járások, az egyes községek minden lehetőt megtesznek, hogy budapesti gyermekeket helyezzenek el. Ez a körülmény tette lehetővé a fővárosnak, hogy ma már nyolcezer gyermek nyaraltatásáról gondos­kodik, 4500 gyermeket maga helyez el a saját költségén, mig 3500 gyermek eljut az ország különböző vidékeire épen a községek áldozatkész­ségéből kifolyólag. Fennmarad azonban még háromezer olyan gyermek, akiknek az ellátása és gondozása, nyári üdültetése feltétlenül szükséges. A fővárosnak 76. ülése Î927 június 28-án, kedden. tizenöt üdülőtelepe van, amelyek a perifériákon lévő iskolákban, a budai hegyek alján helyeztettek el és amelyeket a főváros minden higiénikus elő­feltétellel felszerelt, ahol a gyermekek iskolaorvo­sok és tanitónők felügyelete alatt vannak, ahol a napi ötszörös higiénikus táplálkozás legteljesebb figyelembe vételével gondoztatnak a gyermekek, úgyhogy már egy egész statisztika szól arról, hogy milyen mértékben javult a gyermekek egész­ségügyi állapota azóta, amióta ez a gyermek­nyaraltatási akció folyik, hogy két kilótól tiz kilóig hizlalják fel ezeket a szegény, vánnyadt gyermekeket, akik aztán más életkedvvel kerül­nek vissza a családi otthonba és ez a családi ott­honban is nagy örömet szerez, és így a gyerme­kek elhelyezésének a társadalmi kiegyenlítődés szempontjából is fontos kihatása van. Mindezek a körülmények kötelességévé teszik a pénzügyi kormánynak és magának az államnak, hogy a gyermeknyaraltatási akciónak segítségére siessen. Ha azt a statisztikát nézem, amely ki­mutatja, hogy micsoda betegségek pusztítanak a gyermekek között, akkor riadtan látom, hogy pl. a tizenegyezer gyermek közül angolkóros 232, alultáplált 1125, vézna 651, ideges 326, légcső­hurutos 211, mirigyes 457, tüdőcsucshurutos 859, tüdővészes 291, vérszegény 4616 és fejletlen 4781. Ez a statisztika bizonyítja, hogy mennyire dübörög az ajtón annak kényszere, hogy ezek a gyermekek mielőbb kikerüljenek a maguk üdülőhelyeikre. Az elhelyezendő gyermekek szülői közül alkoho­lista apa 8%, tüdővészes apa 6% és tüdővészes anya 6'5%. Ebből az következik, hogyha a gyer­mekek egészségesen visszakerülhetnek s közben itt a gazdasági és szociális helyzet javul, teljesen meg lehet oldani az egészségügyi problémát magán a családon keresztül is és az állam rendkívül nagy későbbi költségektől kiméli meg magát, ha itt mindjárt gyökeresen igyekszik a gyermek­nyaraltatási akció kapcsán a helyzeten segiteni. Meg kell állapitanom, hogy a népjóléti minis­ter ur ebben a kérdésben igen szép munkát vég; zett, meg kell állapitanom, hogy a kormányzó ur O főméltósága alegnagyobb figyelemmel visel­tetik a gyermeknyaraltatási akció iránt és csak sajnálattal konstatálom viszont azt, hogy épen azok, akik Magyarországon a legtehetősebbek, a birtokososztály,, és egyáltalában azok a körök, amelyeknél a tőke halmozódik, a legkevesebb megértést tanúsítják, ellenben a szegény községek, valamint a főváros tanácsa és közönsége azok, akik ezt a kérdést felkarolták. Az lehet a kérdés, hogy mi a teendő? Én arra kérem a pénzügy­minister urat, hogy azon a példán elindulva, amelyet a főváros ebben a kérdésben mutat, ke­gyeskedjék gondoskodni a még hátra lévő három­ezer gyermek nyaraltatási költségeiről. Ennek a háromezer gyermeknek nyaraltatási költsége nem olyan horribilis, igaz ugyan, hogy közben a drága­sági viszonyok a kérdést már nehezebben meg­oldhatóvá tették. Maga a főváros a tegnapi pénz­ügyi bizottsági ülésen kénytelen volt 45.000 pengőt megszavazni azért, hogy az előbb már két és fél­milliárd koronában megállapított nyaraltasási költséget kiegészítse, minthogy közben a vidéki gaz­dákat, a községeket fagy- és jégkár érte és ennek mérlegelése elől kitérni nem lehetett, kéuytelen volt tehát a főváros ezzel a kiegészítéssel lehetővé tenni, hogy ezeknek a szempontúknak mérlege­lésével a gyermekek nyaraltatása biztosittassék. Mi azonban csináltunk egy statisztikát és ebből körülbelül megállapítható, hogy száz millión aluli összeggel gondoskodni lehet ezeknek a gyer­mekeknek nyár altatásáról. Épen a mai napon indul el 1700 gyermek a perifériákra, az üdülő­telepekre, ahová három-négyhetes turnusokban mennek el a gyermekek nyaralni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom