Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
r Äz országgyűlés képviselőházának ? nak, célszerűnek, okosnak találtunk és csak tudatos gonoszság állithat ilyent velünk szemben. Aki ismeri törekvéseinket és látta működésünket, annak tudnia kell, hogy a trianoni békeszerződés becikkelyezése előtt a külföldön járt magyarországi szociáldemokrata képviselők már hangot adtak annak, hogy semmiféle békediktátumot elkövetni nem lehet, hogy egyedül a népszavazás jogos ok arra, hogy népeket egyik országból a másikba toljanak, hogy népek és nemzetek nem sakkfigurák, amelyeket a sakktáblán ide-oda tologatni lehessen. Ez volt a mi álláspontunk és ez ma is. Akkor, amikor itt a Házban szóvátettein a trianoni gyászjelvényt, ezt azért tettem, mert láttam, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetsége súlyos és kiáltó igazságtalanságot követ el a magyar iparral szemben s ma is azt tartom, hogy ez bűn a magyarság érdekeivel és intézményeivel szemben. Hangoztattam akkor és hangoztatom ma is azt a felfogást, hogy akkor, amikor Trianon ledöntésére sorompóba akarjuk állitani ennek az országnak összes lakosait, akkor ennek a sorompóbaállitásnak kifejezője nem lehet olyan jelvény, amelyet külföldön készitenek. A legelemibb kötelesség, hogy az összetartozandóság jeléül olyan jelvényt viseljenek, amely a magyar, ipar gyártmánya, amely a magyar munkásság kezei alatt készült. Ezt tettem kifogás tárgyává s ezt állitom ma is teljes egészében. Engem nem téritett el felfogásomtól az, amit Kontra Aladár t. képviselőtársam előadott és ami az Tesz. kiáltványában foglaltatik; nem térit el az, hogy horribilis volt az az árajánlat, amelyet a Tesz. a magyar ipartól kapott, mert semmiféle ár nem lehet olyan horribilis, amelyet a szent cél érdekében sokalni lehet. De méltóztassék, t. képviselőtársam, tudomásul venni azt is, — amit bizonyára nemcsak én tudok, hanem tud ön is, hiszen ön közelebb áll a Tesz-hez — hogy külföldön ezeket a gyártmányokat alig valamivel olcsóbban készítették el, mint ahogy a magyar ipar vállalkozott ezek elkészítésére. De figyelembe kell vennünk azt is, hogy a gyártási ár és az eladási ár között horribilis különbség van s ha a Társadalmi Egyesületek Szövetsége az egymillió darab jelvényt mind eladja, akkor ebből a Tesz-nek négy-ötmilliárd haszna lenne. Az én álláspontom az, hogy tessék a Tesz-nek lemondani és kisebb haszonnal beérni, de akkor is mindenesetre a magyar ipar termékeit tessék megvásárolni. (Reischl Richárd: Teljesen igaza van, itthon kellett volna megcsináltatni! — Ugy van! jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Reischl Richárd képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Györki Imre: Olyan képviselőtársam, olyan egyesület nem akad, aki, illetőleg amely ebben az országban bárkinek meg tudná magyarázni azt, hogy ilyen jelvények eladásából négy-ötmilliárd hasznot kell juttatni egy egyesületnek. Tessék kevesebb haszonnal beérni, ha tényleg cél, amit hirdetnek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy személyes kérdésben méltóztatott szót kérni. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédében a személyes kérdés keretében megmaradni. Györki Imre: Ha az volt a cél, hogy ez a jelvény az összetartozandóságot demonstrálja, akkor annak az egyesületnek kevesebb haszonnal méltóztassék beérni. Azt is mondotta Kontra t. képviselőtársam velem szemben, hogy azért nem készítették el itthon a jelvényeket, mert. primitiv volt az a í ülése 1927 június 23-án, csütöríókön. 67 minta, amelyet a magyar ipar felmutatott. Ezzel szemben mindenki figyelmét felhivom arra: tessék megnézni azt a jelvényt, amelyet Mitweidában készítettek s összehasonlítást tenni, hogy a magyar ipar termékei vannak-e és lehetnek-e olyan jók, mint a Mitweidában készült jelvények. Meg kell állapitanom, hogy ilyen primitiv készítményt itthon elképzelni sem lehet. T, képviselőtársam harmadik kifogása velem szemben az volt, hogy azért kellett ezeket a jelvényeket külföldön, Mitweidában elkészíteni, mert a magyar ipar a jelvényeket nem tudta pontosan, határidőre leszállítani. Erre vonatkozólag Kontra Aladár képviselő ur velem szemben azt mondotta, hogy ezekből a jelvényekből egymillió példány június 4-ike előtt már rendelkezésre kellett, hogy álljon. Ugyancsak Kontra Aladár képviselőtársam tegnapi interpelációjában beszédének későbbi folyamán azt mondotta, hogy (olvassa): »Ennek célja ugyanis« — t. i. a jelvénynek — »nem az volt, hogy pusztán június 4-én, tehát az évforduló napján tüntessünk vele, hanem hogy viseljük állandóan mindaddig, amig az általunk kitűzött cél el nem tudjuk érni.« (Zaj.) Megállapítom Kontra képviselőtársammal szemben, hogy dacára annak, hogy Mitweidában készítették a jelvényeket s nem a magyar ipart bízták meg a jelvények elkészítésével, ezek a jelvények még ma sincsenek leszállítva, tehát a mitweidai gyár sem tett eleget szállítási kötelezettségének. (Egy hang a baloldalon: Dehogynem!) Hatszázezer példánnyal meg kellett elégedni, mig négyszázezer példány megrendelését függőben tartják, tehát nem áll az, amit a t. képviselőtársam mondott. De egyébként is, ha igaz az, hogy nem az volt az egyedüli cél, hogy június 4-ig rendelkezésre álljanak a jelvények, hanem az is. hogy a jelvény egy jelkép legyen, akkor semmi ok nem voít arra, hogy ezeket a jelvényeket ne itthon készíttessék el, T. képviselőtársam felhozta velem szemben, hogy a Hagadát is külföldön készítették. Ezt én nem hozhattam fel, mert nem tudtam róla, de felhoztam azt, hogy a Franklin Társulat egyes könyveket külföldön köttetett be. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyes kérdésben való felszólalás keretében maradni. Kérem a képviselő urat, ne mondja el újból múltkori beszédét. Györki Imre: Én Rákosi könyveinek külföldön való beköttetését hoztam föl, de nem hozhattam fel a Hagada ügyét, mert hiszen annak sem, megrendelője, sem vásárlója, sem olvasója nem voltam. Befejezésül csak annyit akarok mondani, hogy a németeknek, az osztrákoknak, a bulgároknak is meg volt a maguk Trianonja, nekik van mit fájlalniok, azonban meg vagyok f győződve arról, hogyha fájdalmuknak külső kifejezést akarnának adni, sem a németek, sem az osztrákok, sem a bulgárok nem külföldön készíttetnék el ezeket a jelvényeket akkor, amikor a maguk hazájában is el tudják készíteni ezeket a jelvényeket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Elnök: Kontra Aladár képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapján személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Kontra Aladár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A most elhangzott szavakra, ugy érzem, kénytelen vagyok válaszolni, annál is inkább, mert tegnap már volt szerencsém kifejteni a t. Ház előtt, hogy kényszerítő okok voltak azok, amelyek a Társadalmi Egyesüle-
