Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
54 , *- r Az országgyűlés képviselőházának zavarok alatt, amikor a törvények iránti tisztelet meglazult, mind gyakoribb eset lett, hogy az állattartók tenyésztési igazolvány nélkül használták állataikat köztenyésztésre.« (Felkiáltások a jobboldalon: A kisgazdák nincsnek megemlítve!) Azt mondja, hogy jószágtartók. Hiszen jól tudom, hogyan keletkezett ez, mert sokat foglalkoztam a kérdéssel és a vármegyében állandóan a mezőgazdasági bizottsághoz utasították ezeket a dolgokat, hogy mi rendeljük el az eljárást, akik pedig csak szakvélemény adására vagyunk hivatva. És azt akarták, hogy mi rendeljük el a kasztrálást az egész vonalon. Mi nem vagyunk hatóság és végül mégis azt mondották, hogy mi vagyunk a hibásak: a jószágtartó kisgazda a hibás. Pedig hibás volt a világháború, a világháború után bekövetkezett állapot. (Felkiáltások a jobboldalon: A viszonyok!) Igen, a viszonyok és tulaj donképen az állam is. Szükségtelen elmondanom, hogy lovaink legjavát asszentálták a 'háború alkalmával, elvitték szekereinkkel együtt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy, mint az emberek legjavát!) De jött az oláh, különösen a Tiszántúl, legalább négyszer jöttek a lóasszentálók, elvitték a lovak legjavát. Hiszen magát az állami ménest is kifosztották és a tenyészanyaállatokat is elvitték a kisgazdától. Az ötödik asszentálásnál már nem is válogattak, hanem ahogy jött, elvittek mindent, az ekéből is kifogták a lovakat. Mi maradt meg a kisgazdatársadalomnak'? Maradt egy-két gebéje és próbált szerezni olyant, amilyent lehetett, mert félt, hogyha megjavitódik a lova, azt is elviszik. Mindenképen azon igyekezett, hogy lehetőleg ménje legyen. Ezt nem viszi el senki, még az oláh sem. Fél tőle, mert rugós. (Derültség.) Akkor, amikor a konszolidált állapotok megkezdődtek, akkor adott az állam olyanamilyen mént. Először keveset, mert hiszen nem is volt elégséges az állomány. Nem tudóim, a t, képviselő urak ismerik-e azt a szót, hogy 30% olyan »komáz« számiba ment, vagyis, hogy már kiérdemesült, déhát ilyenek voltak és a gazdaközönség nem tudott velük semmire sem menni. Csak egy példát hozok fel. A kezeim közt levő állatösszeirási lapok szerint körülbelül 3000 kanca szerepel városunkban és még a múlt évben is az állam tulajdonában levő nyolc mént kaptunk, kaptunk továbbá, illetőleg engedélyezett a lótenyésztési bizottság hat gyenge menti, szóval majdnem 3000 kancához kb. 14—15 mént. Ha mármost megjegyezzük azt is, hogy az órarendszer el van hibázva, ne^" '"'ben, ha vesszük a távolságot, hogy több mérföldről kell bevinni a kancát a fedeztető-állomásra, érthető, hogy a kisgazda magában 1 azt mondta: »Itt van a szomszéd« és igyekezett a szomszéd ménjét felhasználni. Nem szólva arról, hogy 'az engedélyezett lóért 2 mm. zabot kellett fizetni. Az állami mén olcsóbb volt, de a fedeztetési időt illetőleg nem akceptálták. Ami mármost a törvényjavaslatot illeti, annak intencióját csak a legmelegebben tudom üdvözölni, annak ellenére, hogy mélyen! bele akar nyúlni a magántulajdonba és nagyon radikális, de éüen itt van a tizenkettedik óra a kérdés megoldására. Magától értetődik, hogy a célt csak ugy fogja elérni, ha azokat a régi jogállapotokat igyekszik lehetőleg szem előtt tartani, amelyek egyike-másika legutóbb is bevált. 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön* Nagyon rosszul esik nekünk az, hogy az 1894: XII. te. 31. §-a töröltetett, amely megengedte, hogy amennyiben az illető jószágtartó tulajdonosnak legalább három anyakancája van, tarthasson saját mént. (Felkiáltások a Jobboldalon: Tarthat!) Igen, ha engedélyt kap. De ha a bizottság mégis azt mondja, hogy nem lehet használni. Hogy néz ki a gazdaság, ahol 16 anyakanca van? Tessék elvinni az állami ménhez sok kilométerre. (Reischl Richárd: A hivatalos órát kell előbbre tenni, mint 9 órára!) Kivánatos lenne az is, hogy amikor majd a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, az állam mennyiségileg is megfelelő számú ménlovat tudjon közrebocsátani. (Ugy van!) Csak az a kérdés, hogy van-e az államnak annyi meine? Azt hiszem, fele sin'cs meg. És itt van az aggályom, mely szerint, ha elegendő állami mén nem áll rendelkezésre, ugy magángazdasági, mint nemzetgazdasági szempontból egy-két esztendőre visszaesés fog bekövetkezni. Arra kérem a mélyen t. földmivelésügyi minister urat, hogy lehetőség szerint a magánméneket illetőleg méltóztassék majd odahatni, illetőleg a bizottság hasson oda, hogy mentől több hagyattassék meg, mert úgysem fogja azt hamarosan pótolni az állam. A másik dolog, amely szintén kö.zóhaj, amelynek az imént már Keiischl Richárd képviselőtársam hangot is adott, az óra-rencTszer megváltoztatása ugy a méntelepi, mint a fedeztetés! állomásokon. Az eddig szokásos kilenc órai kezdet idejét multa már. Szükség volna arra, hogy egy cseppet a kisgazda jószágtartó közönség érdekeihez simulnának ezek a dolgok. Más oldalról pedig szükség lenne arra, hogy decentralizálva legyenek a fedeztető állomások, mert sokszor négy és öt mérföldnyire kell bevinni a községbe a kancát, hogy az esetleg fedeztethető legyen, vagy pedig azt a mént, hogy meg lehessen vizsgálni. Tudvalevő dolog, hogy a régi jogszabályokat tartva szem előtt, minden hónapban az engedélyezett méneket be kellett vinni a legközelebbi községbe vagy városba. Erre sincs olyan nagy szükség, mert hiszen az az állat nyáron esetleg nem fedez. (Derültség.) Jelzem, nagyon nehéz ennél a témánál a kifejezéseket megtalálni. (Derültség, — Szilágyi Lajos: Megértjük!) Az ilyenjét szerintem vizsgálatra vezetni teljesen szükségtelen. Ami az én aggályomat illeti, az a törvényjavaslat 2. §-ára vonatkozik, amelynek első bekezdése a régi jogállapotot tartja fenn. Veszedelmet látok ellenben a 2. § második bekezdésében, amely, ha nem leszünk eléggé óvatosak, nagy hatalmat ad a vizsgálóbizottság kezébe. (Halász Móric: Ez a legfontosabb az egészben!) Engedelmet kérek, hadd fejtsem ki mondanivalóimat. Nagy veszedelmet jelent az a vizsgálóbizottság kezében, különösen, ha az a mindenkori ménparancsnok kezében lesz, ha az egyszerűen kiirt minden méncsikót. ((îraeffl Jenő: Ilyent nem lehet mondani! — Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a tanácskozás komolyságát megóvni! Gaál Mihály: Ez az én álláspontom, s ezt nagyon könnyen meg tudnám erősiteni épen az igen t. előadó úrral, ha erre sor kerülne. Itt is az a tiszteletteljes kérelmem van a mélyen t. foldmivelésügyi minister úrhoz, hogyha el lesz rendelve általánosságban az összes vonalon az összes mének és méncsikók elővezetése vizsgálat szempontjából, lehetőség szerint a bizottság olyaténképen el gyen összetéve, hogy > abba az illető járás főszolgabirája, vagy a vá-
