Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-74

52 r ÀZ ofszággyütés képviselő házdnah nek a törvénynek szellemével ellenkezők len­nének. Azt hiszem, t. Ház, hogy az otthonukból ki­üldözött szerencsétlen honfitársainkkal szem­ben ennél humánusabb intézkedéseket a ma­gyar kormány nem tehet (Ugy van! Ugy van!) és bizunk abban, hogy az utódállamokkal sike­rül e tekintetben megegyezésre jutnunk, úgy­hogy ezek a kifizitendő összegek a magyar ál­lamkincstár részére visszatérülnek. Ebben a reményben tisztelettel kérem a t. Házat, mél­tóztassék a törvényjavaslatot ugy általános-, ságban, mint részleteiben is elfogadni. (He­lyeslés.) Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz szólni? Ha senki sem kivan szólni, a vitát be­zárom. A minister ur nyilatkozni nem kivan, tehát a tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 ? (igen!) Ha igen, határozatilag kimondom, hogy a Ház az imént tárgyalt törvényjavas­latot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a tör­vényjavaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényja­vaslat címét és 1—10. §-ait, amelyek észrevétel né.lkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat általános­ságban és részleteiben is elfogadtatván, har­madszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak inditványt tenni. Következik az apaállatok kötelező vizsgá­latáról, szóló törvényjavaslat (írom. 156, 191.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Farkasfalvi Farkas Géza előadó: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) A hosszú há­ború, a forradalmak, a megszállások teljesen leszállították állattenyésztésünk szinvonalat. A nagyobb gazdaságok a rekonstrukciók terén igen szép eredményeket értek el, a kisebb gaz­daságok, különösen pedig a népies tenyésztés azonban nem tudott a nehézségeken felülemel­kedni. Ennek főoka az volt, hogy a forradal­mak alatt a törvény tisztelete meglazult és a törvény ellenére, a törvény kijátszásával a zugfedeztetések nagyon elterjedtek. Az 1894 :XII. te., a mezőgazdaságról és a mezőgazdasági rendőrségről szóló törvénycikk intézkedései azonban már elavultak és nem engedik meg többé, hogy ennek a törvénycikk­nek intenciói érvényesíthetők legyenek. Immár teljesen elavultak továbbá az apa­átlalok kötelező vizsgálatára nézve fennálló szabályok is és nem adnak módot arra, hogy a zugfedeztetések megakadályozhatók le­gyenek. Ezen kivan segiteni ez a törvényjavaslat, midőn az apaállatok vizsgálatának rendjét újra szabályozza (Várnai Dániel: Sok a tör­vénytelen csikó! — Zaj.) és a zugfedeztetéso­ket megakadályozni kívánja, mert hiszen ma már egyes vidékeken állattenyésztésünk pro­duktumai nem egyebek, mint a legkülönbö­zőbb fajták leglehetetlenebb keverékei. (Ugy van! Ugy van!) A benyújtott törvényjavaslat 1. §-a a meg­vizsgálandó apaállatok körének megállapítá­sát a földmivelésügyi ministerre bizza. Ezáltal lehetővé válik olyan apaállatok megvizsgá­lása is, amelyek eddig vizsgálatra elővezetné-, tők nem voltak. 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. Legfontosabb része ennek a törvényjavas­latnak és legerősebb ujitása tulajdonképen a jelenlegi állapottal szemben a 2. § és ezzel kapcsolatban a 8. §. A 2. § első pontja ugyanúgy, mint eddig is volt, kimondja, hogy a köztenyésztésre szánt apaállatok hatóságilag minden évben megvizs­gálandók, a 2. pontja pedig azt mondja, hogy abban az esetben, ha egyes helyeken a zug­fedeztetés nagyon el van terjedve, a földmi­velésügyi minister elrendelheti az összes te­nyésztésre nem szánt himállatok vizsgálatra való elővezetését. Ennek a szakasznak to­vábbi bekezdései azután kimondják, hogy a vizsgáló bizottságokat miként szervezik meg és azoknak hatásköre milyen területre terjed ki, a részletes szabályozás azonban épen ugy, mint eddig, a földmivelésügyi minister hatás­körében marad. A 3. §-ban a vizsgálat a jelenlegi állapot­tal szemben ingyenessé van téve, hogy a gaz­dák a vizsgálattól el ne riadjanak. (Helyeslés.) A 4. § precizirozza, hogy a törvény szem­pontjából mi tekintendő tenyészapaállatnak. E szakasz második bekezdése szerint pedig a más területen igazolványt nyert apaállat csak abban az esetben használható köztenyésztésre, ha az azon a területen illetékes vizsgálóbizott­ság ujabb vizsgálat alapján a tenyésztésre szolgáló igazolványt érvényesiti. Ez azért fon­tos % hogy minden tenyészterületen csak az oda­való, az ottani viszonyoknak megfelelő apa­állat legyen, tenyésztésre használható. Az 5. § ugy, mint a jelenleg is érvényben van, • kimondja, hogy köztenyésztésre csakis tenyésztési igazolvánnyal ellátott apaállat használható és egyben tisztázza a köztenyész­tés fogalmát. Az eredeti javaslattal szemben' e tekintet­ben a bizottság uj szöveget látott szükséges­nek, amely a következőképen szól (olvassa); »Köztenyésztésnek kell tekinteni a jelen tör­vény szempontjából különböző személyek tu­lajdonában (birtokában) levő állatok párosítá­sát, kivéve amennyiben valamely tulajdonos (birtokos) a saját anyaálataihoz is használt apaállat, állattartás kikötésével szegődött éves alkalmazottainak anyaállataikkal való párosi­tására átengedi.« A 6. és 7. § megállapítja a kihágásokat és az ezek felett való Ítélkezést a közigazgatási hatóságok mint büntetőbiróságok hatáskörébe utalja. A kihágásnál az elévülést 18 hónapban állapítja meg. AM elrendeli, hogy az elsőfokú büntető­bíróság a 6. § a) és b) pontjában megjelölt ki­hágások esetén az elmarasztalással együtt a kiheréltetési kötelezettséget is köteles kimon­dani. A kiherélés már äz 1894 : XII. te. értel­mében eddig is megtörténhetett, azonban ezt nem a büntetőbiró mondotta ki, hanem a bün­tetés kapcsán a vizsgálatra felhívott járási me­zőgazdasági bizottság. Ez a körülmény nem­csak elhúzta, hanem csaknem teljesen lehetet­lenné tette a gyakorlatban a fedeztetések meg­akadályoztatását, különösen akkor, amikor az 1920: XVIII. te. 26. §-a megszüntette az ed­dig: működött járási mezőgazdasági bizottsá­gokat és 10. §-ában ugyanilyen elnevezés mel­lett az érdekképviselet bevonásával ismét meg­alkotta a járási mezőgazdasági bizottságokat, azonban ezeknek a főszolgabíró és a gazdasági felügyelő tagja volt ugyan, azonban szavazat­tal nem birt, márpedig ezeket a teendőket csakis olyan hatósági egyének láthatják el, akik felül tudnak emelkedni a helyi és magán­érdekeken, (Ugy van! Ugy van!) — amelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom