Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-74

r Äz országgyűlés képviselő kázánah 74. ütése 1927 június 23-án, csütörtökön. 51 Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvénysa­vaslat íl és í. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, harmadszori olva­sása iránt a napirendi javaslat során fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Következik a trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen volt és onnan beköltözött magyar közszolgálati alkal­mazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák el­látásáról szóló törvényjavaslat (írom. 110, 187.) tárgyalása» Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1918. évi összeomlás egyik legfájdalmasabb utókövetkezménye volt a megszálló idegen ha­talmak uralma alá került területeken szolgá­latot teljesített magyar közalkalmazottak sorsa. Minden emberi érzésből kivetkőzve rúg­ták fel a megszálló hatalmak a nemzetközi jogszabályokat, (Ugy van! jobb felől.) amidőn az ott szolgálatot teljesitő magyar közalkal­mazottakat vagy kiutasították, avagy, ha nem, állásuktól fosztották meg és igy megélhetésü­ket tették lehetetlenné. Emlékszünk még élén­ken arra a szomorú vagontáborra, amelyek­ben éveken keresztül kénytelenek voltak síny­lődni ezen szerencsétlen közalkalmazottak és csak a magyar nemzet áldozatkészsége és ne­meslelküsége mentette meg őket az éhenpusz­tulástól. Azok a magyar közalkalmazottak is, akiket a megszálló hatalmak talán nem utasítottak ki az általuk megszállt területekről, azonban ál­lásaiktól fosztották meg őket, kényszerítve voltak az anyaországba átköltözni, amennyi­ben még a magánéletben való elhelyezkedésü­ket is teljesen lehetetlenné tették. Azonban ezen tömeges átköltözködések a magyar állam­kincstárra nézve rendkívül súlyos terheket je­lentettek és ebben az időben megindította a magyar állam az utódállamokkal ezen alkal­mazottak végelbánás alá vonása tekintetében a tárgyalást. Ez azonban a megszálló hatal­mak taktikázása folytán rendkívül hosszú ideig tartott és még ma sem fejeződött be, úgyhogy kénytelen volt a magyar kormány a tömeges beköltözések meggátlására szigorú rendszabályokat alkotni. Ezen szigorú rend­szabályokat az illető átköltözött közalkalma­zottak magukra nézve sérelmesnek találták, és igy a magyar államkincstár ellen több esetben pert indítottak. Ezen perek kimenetele, külö­nösen a felsőbb bíróságnál, nem volt egy­öntetű. Ennek következtében szükségessé vált egyrészt a jogegység biztosítása, másrészt pe­dig ezen szerencsétlen honfitársaink szomorú helyzetének enyhítése végett ezen kérdés tör­vényes utón való rendezése. Erre vonatkozik az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a trianoni békeszerződéssel Magyarországtól át­csatolt területen volt és onnan beköltözött magyar közszolgálati alkalmazottak, nyug­díjasok, özvegyek és árvák ellátásáról intéz­kedik. T. Képviselőház! Ezen törvényjavaslat elsősorban megállapítja azt, hogy e törvény csak ideiglenes jellegű, amennyiben remé­nyünk van arra, hogy az utódállamokkal ezen kérdésben meg fogunk egyezni. Intézkedik azután a törvényjavaslat, hogy milyen feltéte­lek mellett tarthatnak igényt az illető volt közalkalmazottak ellátásra. Intézkedik to­vábbá arról, hogy a fizetést, illetve nyugdíjat feltétlenül biztositani kivánja azok részére, I akik eredeti magyar állampolgárságukat vagy ' nem vesztették el, avagy pedig a trianoni szerződésben megjelölt határidőn belül, vagyis 1924 július 26-ika előtt bejelentette az optáiást és optálás következtében nyerte azt vissza, valamint azoknak is feltétlenül biztosítja, akiknek ellátása iránti jogosultságukat a bí­róság jogerős ítélettel állapította meg. Intéz­kedik továbbá arról, hogy az a menekült is ellátásban legyen részesíthető, aki magyar állampolgárságát nem optálás, hanem vissza­honositás utján nyerte vissza, illetőleg, aki­nek magyar állampolgársága fentartása irántii kérelme be van terjesztve, az azonban még ezideig végleges elintézést nem nyert. Ki­mondja továbbá a törvény azt, hogy azok a bizonyos nyilatkozatok, amelyeket 1923 után kénytelenek voltak az illető közalkalmazottak megtenni, hogy a beköltözési engedélyt meg­kapják, illetőleg az ezekben a nyilatkozatok­ban foglalt ama kijelentés, hogy minden ellá­tásról lemondanak, nem akadálya annak, hogy méltányos estekben nyugellátás részükre fo­lyósítható legyen. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Nem egyformák az ese­tek?) A 4. § határozza meg azt, hogy miként kell megállapítani az; átköltözött magyar közalkal­mazottak, nyugdíjasok, valamint özvegyek és árvák nyugdíját. Ebben a tekintetben teljes egészében fentartja a törvényjavaslat az eddig fennálló jogszabályokat. .Az 5. § megállapítja azt a kezdő időpon­tot, amely időtől kezdve ennek a végelbánás­nak megfelelő összeget folyósítják. Ki kell azonban emelnem egy igen méltányos intézke­dését a javaslatnak, amennyiben az ellátási díjak folyósítására nézve ^kijelenti a törvény­javaslat, hogy visszamenőleg 1926 július else­jétől kezdődőleg állapítják meg egyrészt azokra nézve, akik a törvényben meghatáro­zót feltételeket már a törvény életbeléptetése előtt megszerezték, valamint azokra nézve, akik ezeket a törvény hatályba lépte után hatvan nap alatt igazolják. Intézkedik to­vábbá a 7. §, hogy ezekről a nyugellátások­ról az összes ministeriumok, amelyek kebe­lébe tartoznak az illető tisztviselők, kimu­tatást kötelesek felfektetni ezen kifizetésekről abból a célból, hogyha az utódállamokkal sike­rül a megegyezés, ezt a követelést az utód­államokkal szemben érvényesíteni tudjuk. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A 8. § azt a méltányos rendelkezést tartal­mazza, hogy az olyan esetben, amikor az ellá­tási jogosultságot — a törvény hatálybalépte előtt — már bírói ítélet állapította meg, az el­látást a törvény hatálybalépte után még há­rom hónapig olyan összegben kell folyósítani, amilyen Összegben a birói Ítélet megállapí­totta, még abban az esetben is, ha ez az összeg nagyobb volna annál az összegnél, amelyet a törvényjavaslat kontemplált. Abban az eset­ben azonban, ha a birói Ítélettel megállapított nyugellátás összege kevesebb volna, mint az, amelyet a törvényjavaslat állapit meg, a tör­vény hatálybaléptének kezdetétől fogva ez a magasabb illetmény fizetendő az illető részére. A 9. § részletesen felsorolja azokat a köz­szolgálati alkalmazottakat, akikre ennek a ja­vaslatnak hatálya kiterjed. A 10. § kimondja, hogy a javaslatban fog­lalt rendelkezéseket az eljárás bármely szaká­ban folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Ennek a kimondása azért volt szükséges, hogy a törvény hatálybalépése után ne kelet­kezhessenek olyan birói ítéletek, amelyek en-

Next

/
Oldalképek
Tartalom