Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
r Az országgyűlés képviselöházánoJc rülbelül 15%-ig megyünk el, — most odáig sem akarunk elmenni, csak 10%-ig — de mondjuk, hogy 15%-ig mennénk el, akkor elesnek mindazok az a ggodalmak, amelyeket Szilágyi Lajos t. képviselő ur a tartályokat, a karburátort illetőleg mondott, mert ez a keverési arány olyan, hogy ezt jóformán meg sem fogja érezni az automobil. Ha pedig karburátorváltoztatásról van szó, akkor az egész teendő az lesz, hogy azt a kis csövet, amelyet »düzni«nek neveznek a soffőrök, (Szilágyi Lajos: Fúvóka!) ki kell cserélni. Ezek oly dolgok, amilyenek természetesen mindig felmerülnek ilyen uj eszme alkalmával, amelyek azonban nem állithatnak meg bennünket abban, hogy oly elveket érvényesítsünk, amelyeknek közgazdasági fontosságát a pénzügyminister ur elég világosan kifejtette és amelyeket például Csontos Imre t. képviselőtársunk is megerősített. Ilyen keverési arány mellett abszolúte semmi baj nem fog származni és azért nem is kellett a kísérleteket tovább folytatni állami járműveknél. Olyan dolgok ezek, amelyek már tisztázódtak és amelyeknek külön kisérleti sorozata és az ezzel járó időveszteség egyáltalában nem szükséges. Azt hiszem, hogy semmi nem fog változni, mint az, — mindenki idegenkedik egy uj dologtól — hogy ez valószínűleg bizonyos kellemetlenségekkel fog járni átmenetileg, de ez mind nem elég arra, hogy ne igyekezzünk kereskedelmi mérlegünket ezen a módon javítani (Helyeslés jobbfelől.) és ezek a kis inkonvenienciák bőségesen megtérülnek azáltal a közgazdasági előny által, amely a törvényben le van fektetve. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Amit az indokolás még tovább mond a továbbmenő keverési arányra nézve, ez csak a technikai lehetőséget helyezi kilátásba. Már most is világos, hogy ezzel a keverési aránnyal még tovább lehetne menni. De ez nem azt jelenti hogy ezt most már feltétlenül meg fogjuk csinálni. Megkezdjük azzal a 10%-kaI, amelyet különben egyelőre ennek a koncentrált alkoholnak gyártható mennyisége is kiszab, akkor meg fogjuk szerezni mindazokat a tapasztalatokat, amelyekre szükség van és ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy tovább lehet menni a keverési arány fokozásában, ezt meg fogjuk tenni, megint a kereskedelmi mérleg érdekében, (Élénk helyeslés jobbfelől.) úgyhogy azt hiszem, ebben a tekintetben semmiféle aggodalomra nincs ok. Szilágyi t. képviselőtársam azt mondotta, hogy őt egy vegyész arra figyelmeztette, hogy, most már a szénből is lehet benzint gyártani. Engem százezren figyelmeztettek és jöttek hozzám ajánlatokkal. Olyan probléma ez, amely évek óta a levegőben van. amely probléma azonban nem könnyű, ennek következtében meglehetősen lassan érlelődik. Németországban azonban igen biztató kezdeményezések vannak arranézve, hogy a szén lepárlásával benzint lehessen nyerni. Németországra ez épen olyan fontos érdek, mint reánk nézve, mert sem Németország, sem mi nem vagyunk nyersolajtermelő ország; mind a kettőnek teljesen ugyanaz az érdeke. Németország óriási nagyiparral és óriási nagy tőkével indulhat neki a probléma megoldásának, mi azonban a mi szegénységünkben nem tehetünk mást, mint amit már eddig is tettünk és jövőben is tenni fogunk, hogy t. i. nem csupán egészen összetett kezekkel várjuk a német eredményeket, hanem szénfajtáinkból küldözgetünk ki próbálás végett olyan vállalkozásokhoz, amelyeknél az egész processzus már 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. 47 megindult, abból az egyszerű célból, hogy tudjuk, vájjon a mi speciális szénfajtáink alkalmasak-e erre a processzusra, igen vagy nem! (Helyeslés jobbfelől.) Ha a kérdés megoldódik a nagy iparállamokban, akkorára tisztában leszünk a szituációval itt bent az országban és akkor meg lehet győződve mindenki, hogy a kormány — bárki legyen kormányon — nem fog mást tehetni, minthogy tőle telhetőleg^ segítse a magánvállalkozásnak azt a törekvését, hogy a szénlepárolást, tehát a benzinnek szénből való gyártását nálunk is meghonosítsa. Ez már azért is rendkivül fontos, mert szeneinknek uj értékesítési lehetőséget nyújt, azonkivül függetlenné tesz bennünket a külföldtől, ami megint financiális szempontból, de honvédelmi szempontokból is a legfontosabb. (Ugy van! jobbfelől.) Laboratóriumi kísérletek tehát folynak, folyik az a processzus, hogy a szénfajtákat megvizsgálás végett kiküldjük. Elhamarkodott lépéseket azonban a kormány nem tehet, várakozó álláspontra kell helyezkednie, mert pénzösszegeket rendelkezésre bocsátani egy még kialakulóban levő gondolat megvalósitására: ez az, amit a magyar állam a mai körülmények között — sajnos — nem tehet meg. A tárgytól eltérve, itt van az egész autóbuszkórdés, E tekintetben azt látom, hogy Szilágyi igen t. képviselőtársamnak két főkivánsága van. Az egyik az öt év tisztázása, másik pedig, hogy ő is bevonassék azokba az értekezletekbe, amelyek ebben a kérdésben döntenek, mert ő szives volt nekem megmondani, hogy megalakult valami uj szövetség, amelynek — azt hiszem — ő az elnöke és amely magába foglalja az autobusztulajdonosokat; igy azután azok valószínűen az ő közvetítése révén jutnának ott szóhoz, amit, ha erre majd szükség lesz, egyáltalában nem elleneznék. A Mavart. ós az autóbuszok kérdése körülbelül a következőképen áll. Az automobilizmus rohamos fejlődése következtében egészen uj problémák elé állíttattunk. Az autobuszforforgalom mind erősebben jelentkezik és a mi egész ipartörvényünk erre a dologra nem veit berendezve. Ennek következtében hézagok maradnak, amelyeket valahogyan ki kell most tölteni és ugy látom, hogy a végleges rendezést máskép, mint egy törvényjavaslat benyújtásával, megoldani nem lehet. (Szilágyi Lajos: Törvényjavaslat: az más!) Itt mindenféle kérdés merül fel. Ennek a törvényjavaslatnak előkészitésén dolgozunk. Nagyon helyesen, először a külföldi anyagot gyűjtjük öasze. mert a külföldi tapasztalatokat fel akarjuk használni és lehetőleg rövidesen olyan javaslattal akarunk a törvényhozás elé lépni, amely ezt a kérdést, amennyire emberileg lehetséges, egységesen és racionálisan megoldja. (Helyeslés. — Szilágyi Lajos: Ez már más!) Mert mit tapasztalhatunk ma 1 ? Nagyon örvendetes módon fejlődik a magánutomobiljáratok száma. Ezt azért mondom örvendetesnek, mert vidékünk határozottan olyan közlekedési eszközt kap, amely egészen jól alkalmazkodik speciális viszonyainkhoz is. Van azonban ennek a hirtelen keletkezésnek nagy árnyoldala is és ez az, hegy nagyon sok esetben tőkében szegény emberek kezébe kerül. Ezeknek annyi pénzük van, hogy az autóbuszt, ugy, ahogy, meg tudják venni s rövid időre a kalkulációk stimmelnek is, mert ha nem kellenek javítások és felújítások, a viteldíjak ugy, ahogy, fedezik a kiadásokat. A legritkább eset7*
