Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
48 r Az országgyűlés képviselőházának 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. ben van azonban akkora jövedelmük, hogy tartalékoljanak is és azokra az időkre gondoljanak, amikor már a javítási költségek mutatkoznak. Mivel pedig nagyon sokszor régi automobilokkal indulnak él, ez a javítási szükségesség igen gyorsan szokott bekövetkezni, ezt többnyire nem birják el és akkcr e vállalkozások megbuknak. Amíg azonban a megbukás bekövetkezik, olyan vehikulumokkal járnak az országutakon, úgyhogy igazán súlyos probléma, hogyan tudják mégis ellenőrizni, hogy legalább félig-meddig meglegyen a biztonság: mert akárhányszor halljuk, hogy elromlott a kormányszerkezet, befordult az autóbusz az árokba és valóságos Isten csodája, hegy nagyobb szerencsételenségek nem történnek, amihez talán még az is hozzájárul, hogy a legtöbb esetben olyan rozogák a kocsik, hogy valami nagy sebességgel nem is tudnak járni. Ilyen fontos problémánál ez nem megoldás. Ehhez hozzájárult, — ebben igaza van a képviselő urnák •— hogy sok relációban a vasutasok nagyon erősen érzik ezeknek az autóbuszjáratoknak konkurrenciáját. Mármost felmerült az az eszme^ hogy ezt valahogyan ellensúlyozzák. Ez egészen természetes dolog. Ezt egy közérdekű gondolattal össze lehet kapcsolni. Ha ilyen automobilvállalat létesül, úgyhogy a részvénytöbbség az állam kezében van és aztán ott vannak a nagy vasutak és ott van mint nagyon hozzáértő vállalat az itteni autótaxi vállalat, ha az, államnak azonkivül az ügymenetre ingerenciája van, akkor elvárható az, hogy ezt a kérdést ugy lehet megoldani, hogy a közönségnek kifogástalan járműveket bocsássanak rendelkezésére. Ez be is fog következni. (Szilágyi Lajos: Nincs többé konkurrencia!) Erről még egyáltalában nincs szó, erre majd rátérek. De itt van egy másik szempont is és az az, hogy a mi automobilgyártásunk megindítása óriási nehézségekkel jár, mert aránylag véve kicsi a fogyasztás és mig a külföldi nagy cégek százas és ezres szérieszekben gyárthatnak, nekünk mindig csak kisebb számmal kell számolnunk. Ennek következtében rendkívül nehéz a vei-seny felvétele a külföldi cégekkel, úgyhogy azon is lehetett volna gondolkozni, hogy egyáltalában védelmezzük-e autóiparunkat és tegyünk-e kísérletet arra nézve, hogy ezt valahogyan, ha szerény mértékben is, meghonositsuk országunkban. Végeredményben mégis csak győzött az a meggondolás, hogy nekünk nem szabad elszalasztanunk egy alkalmat sem, hogy ujabb munkaalkalmakat teremtsünk; (Élénk helyeslés.) ennek következtében különösen a teherautó, de az autóbuszok gyártása, benn az. országban nem mutatkozik lehetetlenségnek. Lehetetlenség azonban abban a pillanatban, amikor nincsen olyan magyar vevőközönség, amelyre ez a vállalkozás mégis számithat. (Rassay Károly: Nagyon ösztönző volna, ha a ministerek mind magyar autón járnának! — Szilágyi Lajos: A belügyminister Minerva kocsin jár, az államtitkár Minerva kocsin, jár! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A személyautók kérdése még sokkal nehezebb. A teherautóknál még megvan a lehetőség. A Mavart-ot, amely idővel mégis csak jelentékeny számú kocsit fog beállítani, mi közvetlenül kényszerithetjük arra, hogy belföldi autókat vegyen. Ez a gyártási processzus meg is indult és a Mavart. tényleg belföldi autókkal fogja üzemét folytatni; legfeljebb arról lehet szó, hogy egy-két külföldi tipus kipróbálása végett egy-két darabot behozat. Egyébként azonban a Mavart. együtt fog járni azzal is, hogy bizonyos automobilgyártást itt meghonosítsunk, illetőleg fentartsunk, mert viszont a postajáratoknál is belföldi autókat veszünk és iffy a posta és a Mavart együtt, mégis bizonyos bázist nyújtanak arra, hogy az, automobilgyártás nálunk ne legyen egészen reménytelen. Ez a főoka annak, amiért nagyon szívesen hozzájárultam ahhoz az ideához, hogy ez a közlekedési vállalat meginduljon, amelyről meg vagyok győződve — a posta már be is bizonyította — hogy a közönség érdekeit, jól szolgálja ki. Azonkivül közbiztonság szempontjából is teljesen kezünkben van, ennek következtében teljesen meg fognak szűnni azok az anomáliák, amelyek ma még mutatkoznak. De emellett nekem eszem ágában sincs, hogy teljesen kiöljem az esetleges magánvállalkozást is. Egészen bizonyos, hogy sok olyan reláció lesz, ahol ez már vagy jónak bizonyult, vagy ugy fogja átvenni, hogy az nem is esik bele az egyik vagy a másik állami vállalat programmjába, úgyhogy azt hiszem, a kettő egészen szépen meg fog férni, egymással és a viszonyt épen a törvénnyel akarjuk azután rendezni. Addig pedig nem hagyhatjuk egészen szabadjára azt, hogy itt akárki szaladgáljon akármilyen rozoga automobillal. Ezért az ipartörvény rendelkezéseit igyekeztünk kihasználni, úgyhogy annyira-amennyire rendéi teremtsünk ebben az egész közlekedésben. Ez meglehetősen sikerült is, eltekintve azoktól a panaszoktól, hogy még mindig előfordulnak olyan esetek, amikor igen gyönge járművek szaladnak az országúton, de azért mégis, amennyire lehet, ellenőrizzük ezeket az autójáratokat a közbiztonság szempontjából is. (Helyeslés.) ' A fő gravamen az, hogy mi ezeket az engedélyeket öt évre adtuk ki. Előzőleg azt mondotta Szilágyi t. képviselő ur: nekünk vigyáznunk kell arra, hogy ne adjunk ki olyan engedélyeket, amelyeket aztán később esetleg a Mavart. fog megkapni, mert akkor ezek az engedélyesek hiába fektették be a tőkéket. Épen ezt akarjuk elérni ezzel a diffikultált öt évvel. Mi egész programmot dolgoztunk ki, elsősorban azzal a célzattal, hogy olyan vonalakat is beállítsunk, ahol magánvállalkozás nincs, de azokat a vonalakat, amelyek a vasutat kellőképen alimentálják, mert a vasútnak »mint óriási nemzeti vagyonnak orosperitásáT-ól gondoskodni kell minden legális eszözzel. Ez nem szenved kétséget. Azt méltóztatott mondani, hogy az öt év engedélyezése beleütközik a törvénybe. Meg lehetnek győződve, hogy én. mint nemjogász ember erre a pontra helyeztem a legnagyobb siílyt, mert óvakodom mindattól, ami azt a látszatot kelthetné, hogy ellenkezésbe kerülök a törvény rendelkezéseivel. A mi jogi szakértőink erre azt mondották: nincs olyan rendelkezés, amely eltiltana attól, hogy ilyen bizonyos időhöz kössük és ők ezt a törvény konstrukciójával összeegyeztethetőnek tartják. (Szilágyi Lajos közbeszól.) Ezt a vitát itt nem fogom eldönteni. Ez volt a vélemény, amelyet én kaptam és amelynek ala/pján elindultam. Elindultam pedig azért, mert azt én is egészen világosan láttam, hogy amikor teljesen megváltozott viszonyokkal állunk szemben, bizonyos elaszticitásra szükség van. Senkinek sem jut eszébe a cipészekre, a szabókra, a kéményseprőkre vagy nem tudom kire olyan rendelkezést kiadni, hogy iparengedélye csak öt évre szóljon. Itt van bizonyos nehézség, de senkinek eszébe
