Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-74

42 »j r

'Àz országgyűlés képviselőházának reskedelemügyi minister urnák módja van azt megcáfolni. Értesülésem szerint az uj részvénytársaság, ez a Mavart. beadványt nyújtott be a kereskedelemügyi minister úrhoz, amelyben egyszerre 2000 kilométerre kért iparengedélyt. Ebből a 2000 kilométerből értesülésem szerint 1400 kilométernyi uthosszra teherfuvarozásra kért iparengedélyt és körülbelül 600 kilométerre terjed az az utvonalhossz, amelyre autóbuszüzemre, személyszállításra kért iparengedélyt. Hirlik, — kérem, méltóztassék megcáfolni — hogy ebből a 600 kilométerből közel 200 olyan útvonalra kért a Mavart. iparengedélyt, amelyben már virágzó autóbuszüzem van, ahol már iparengedélyes van, kétségtelen tehát, hogy azzal akar konkurálni, azt akarja háttérbe szorítani. S itt nyomban névleg megnevezek az igen t. kereskedelemügyi minister urnák egy iparengedélyest. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur igen helyesen, dicséretre méltó módon autóbusziparra adott engedélyt a nagy mártir, néhai Ferry Oszkár altábornagy fiának; a kereskedelemügyi minister ur ezt az iparengedélyt megadta annak ellenére, hogy — tudom — a Mavart. részéről a legélesebb ellentállásban volt része. A Mavart. ugyanis egyszerűen meg akarta akadályozni azt, hogy Ferry Oszkár ny. főhadnagy ilyen autóbusz-engedélyt kapjon, de dicséretére legyen mondva a kereskedelemügyi minister urnák, ellentállt és ezt az iparengedélyt megadta. Most, hogy ez a főhadnagy a befektetéseket megtette és a közeli napokban az üzemet felvenni szándékozik, jön a nagy mammutvállalat, a hatalmas nagy Mavart. s már ott kell lennie a kereskedelemügyi ministeriumban — méltóztassanak csak utánanézni, jól vagyok értesülve — a Mavart. részéről egy kérelemnek a kereskedelemügyi minister ur előtt, amelyben a Ferry Oszkár számára engedélyezett vonalat csak azért is még egyözer megfolyamodta és valószinüleg mindent el is fog követni a Mavart. arra, hogy erre a vonalra az iparengedélyt megkapja. Sajnos, a kereskedelemügyi minister ur ennek a részvénytársaságnak hatalmát roppant megnövelte azzal, hogy az iparengedédélyek elbírálására megtartott értekezleteken, a pénteki értekezleteken, a Mavart. kiküldötte egy bizonyos dr. Biró esetről-esetre megjelenik. Biztos tudomásom van róla hogy ennek a bizonyos dr. Biró nevű urnák, akinek a keresztnevét nem tudom, (Felkiáltások a közéven: Biztosan Jakab!) van a legnagyobb szava abban a tekintetben, hogyha valamely magyar állampolgár autóbusz- vagy teherautó-iparengedélyért folyamodik, az iparengedélyt megkapja-e. A Mavart-nak, mint olyan részvénytársaságnak, amely az iparral foglalkozik, semmi helye sincs ot a pénteki értekezleteken, semmi vétójoga nincsen; ilyen vétójogot törvényeink nem ismernek. Nem ismerek el olyan részvénytársaságot, amely ellenezhetné nekem, mint magyar állampolgárnak az iparengedély megadását, ellenben, t. minister ur, mihelyt egy érdekeltség alakul az iparengedélyesek sorából, akkor az 1922:XII. te. alapján magát az érdekeltséget megkérdezi s az érdekeltség bizonyára meg fogja tenni a maga kötelességét abban a tekintetben, hogy a minister urnák, mint véleményező közeg, rendelkezésére fog állani. Kétségtelen, hogy az autobusziparnak és a teherautó-iparnak megkezdése engedélyhez van kötve, ezeket az iparágakat az 1922 : XII. te. 34. §-a az engedélyhez költött iparokhoz, sorolja, amiből az következik, hogy nem is ki74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. vánhatom számára azokat a kiváltságokat, amelyek a szabadipar üzésével együtt járnak. Viszont megértem azt, hogy ennek az iparnak szabadsága erősen korlátolt, hogy a törvényben megállapított feltételeknek meg kell felelni, hogy törvényben meghatározott módon és korlátok között kell ezt az ipart gyakorolni. Mindezt megértem, viszont azonban ez az engedélyhez kötött ipar is olyan, mint a többi engedélyhez kötött ipar. Példának okáért ez az ipar is örökölhető, az örökös által ez az ipar is folytatható, mégpedig az özvegy által; ha az iparengedélyes meghal, az iparengedélyes gyermeke javára az özvegy vagy a gyám által is folytatható. Ezt az ipart tehát ugy kezelni, mint ahogy a kereskedelemügyi minister ur most kezeli, hogy autobusziparra és teherautó-iparra öt esztendőre ad engedélyt, valóban ellenkezik törvényeink betűjével és szellemével. A magyar ipartörvény nem ismer olyan iparengedélyt, amely öt esztendőre szól, mert nem is csak életfogytiglan szól a magyar törvények szerint az iparengedély, hanem az illetőnek még a halála után is érvényben marad. A magyar törvény csak olyan iparengedélyt ismer, amely a házastárs halála napjáig tart, vagy pedig a visszamaradt gyerekek nagykorúsága napjáig. De a kereskedelemügyi minister ur egy ujfajtáju iparengedélyt is ismer, az öt esztendőre szóló iparengedélyt és amikor az ember kérdezősködik, hogyan adhatnak ki öt esztendőre szóló iparengedélyt, akkor azt a választ kapja, hogy akinek nem tetszik, ne vegye igénybe. így nem lehet a kérdést felfogni, ez merőben ellenkezik törvényeinkkel, hiszen évekre meghatározott iparengedély a magyar törvényekben nincsen. Kétségtelen, lehetett volna — hogy ezt az ominózus kifejezést használjam — numerus clausust csinálni, arra igenis joga van a kereskedelmügyi kormánynak, hogy meghatározza azt a számot, mennyi iparengedélyt ad ki, mondom erre joga van, lezárhatja a számot. Ha azonban nincsen rendeletileg megállapitva, hogy Magyarország területére ennyi és ennyi iparengedély adható ki, abban az esetben viszont az ipartörvény. 38. §-a szerint fennáll az a kötelezettség, hogy a kereskedelemügyi minister ur köteles az érdekképviseleteket meghallgatni. Hogy valaki iparengedélyt kap-e vagy sem, ez kétségkívül a kereskedelemügyi minister ur döntésétől függ, törvényeink azonban egészen világosan felteszik azokat a kérdéseket, hogy milyen szempontból kell a kereskedelemügyi minister urnák elbírálnia a hozzájuttatott iparengedély iránti kérelmeket. Mindenesetre felteheti a minister ur azt a kérdést, hogy fenforog-e a szüksége annak, hogy azokon kivül, akik a kérdéses ipart ott, ahol az ujat kérelmezik, már gyakorolják, mások is iparengedélyt nyerjenek-e. Az első kérdés tehát az, hogy van-e szükség arra az uj iparengedélyre vagy nem. A másik kérdés, amit törvény szerint a döntésre hivatott ministeriumnak fel kell tenni, az, hogy veszélyezteti-e valamely létező vállalat fentartását az uj iparengedély, igen vagy nem. Világosan beszél tehát a törvény, hogyha veszélyezteti, akkor megadja a minister urnák a jogot hogy megtagadja az iparengedélyt. Általában csodálatos, hogy a kereskedelmi ministerium nem abból indul ki, hogy az iparengedélyt elvileg ki kell adni, holott az ipartörvény ezt mondja, hogy az iparengedélyt elvileg ki kell adni és az a kivétel, amikor nem kell kiadni, az van taxative felsorolva, hogy mely esetekben jogosult a mi-