Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. források is felhasználhatók. Ez az eljárás tehát igen komplikált volna, rendkivül sok zaklatással járna és még a kivánt eélt sem tudnánk kellőképen elérni. Maradna másodsorban az elkoptatott gumiabroncsok szerinti adóztatás, de itt is megindulna ismételten a külföldi abroncsok csempészése és tulajdonképen mégis a hazai gumigyárakat sújtaná legjobban, mert azok semmi szin alatt sem bújhatnának ki az ellenőrzés alól. A legigazságosabb lenne a megmért ut hossza szerinti adóztatás, de itt is tudjuk, hogy a mostani tachométerek nem alkalmasak arra, hogy azokkal pontosan megmérhetnék az utak hosszát. (Farkas István: Külön készüléket kell kitalálni, hogy a pénzügymínister minden autóval össze legyen kapcsolva) Ha az utak hoszszát meg is méri a tachométer, de egyszerű csavarással az egész szerkezetet vissza lehet forditani, úgyhogy itt is csak visszaélésekre adnának alkalmat. Ezeknek a nehezitő körülményeknek figyelembevételével már a külföldi államok is mellőzték ezeket az adózási rendszereket és ők is legbiztosabb alapnak találták a lóerő, vagy pedig a súlyszerinti adózás behozatalát. Amerikában és Svájcban a benzin mellett még külön járműadó is van. Angliában a személyautókat a lóerő után, a teherautókat súly szerint, az autóbuszokat pedig a bennük elfoglalható ülőhelyek száma szerint adóztatják meg. Németországban a teherautomobilok és az autóbuszok szintén súly szerint vannak megadóztatva. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik egy kombinált adózási rendszert kivan meghonosítani, amennyiben kimondja, hogy a motorkerékpároknál és a személyszállító gépkocsiknál a forgalmi engedélyben megadott lóerők száma, illetőleg adó-lóerők száma, az autóbuszoknál, valamint a tehergépkocsiknál, és azok pótkocsijainál és a forgalmi engedéllyel ellátott traktoroknál ugyancsak a forgalmi engedélyben megadott önsúly képezi az adózás tárgyát. Az adó-lóerő, valamint az önsúly mindig az illető jármű forgalmi engedélyében van feltüntve és ezen hatóságilag megállapitott lóerő vagy önsúly fogja képezni az adózás alapját. Szükségesnek tartom azonban itt megemlíteni, hogy a forgalmi engedélyben feltüntetett lóerőszám nem azonos a közszájon forgó lóerővel, amely az illető jármű maximális teljesitő képességét fejezi ki. Az a lóerő, amely az adó-lóerőt adja, ennek: a számnak tulajdonképen V

s részére redukálódik és amely adóerőnek a kiszámítására a négyütemű robbanó gál, ahol a »d« az illető jármű hengerének furatát jelenti centiméterekben, »i« pedig a hengerek, illetőleg a mozgó dugattyúk számát Megjegyzem, hogy ez a képlet sem mondható teljesen ideálisnak, mert hiszen tudjuk, hogy külföldön, különösen pedig Németországban majdnem minden esztendőben változtatják ezeket a képleteket. Ez a képlet, amelyet mi használunk egy olyan középszámot ad, amely a külföldiekkel összehasonlítva azoknál sokalta kevesebb lóerő számot mutat. Mint emiitettem, ez még mindig nem tökéletes képlet, de amig tökéletesebb képletet nem _. kapunk, addig ezt fogadjuk el az adózás alapjául. T. Ház! Mivel azonban az egyes adóköteles autótipusoknál az e képlet szerint kiszámitott lóerő szám — különösen az Amerikából behozott autóknál meglehetősen magas lóerő számot ad a többi típusokhoz viszonyítva, ezért a múltban is meg volt adva a korrekció lehetőssége. Ez a törvényjavaslat sem zárja ki ezt, KÉPVISELŐHÁZI NAF-LÖ. VI. ülése 1927 november 18-án, pénteken. 427 ugy hogyha ilyen tipusu automobilok jönnek forgalomba, ezekre vonatkozólag a hatóság fogja megállapítani azt a lóerőszámot, amely után az adó kivettetik. Az elektromos gépjárműveknél az adó-lóerő meghatározására a következő képlet szolgál: lés mellett, »K« pedig a járóművel egy óra alatt sik utón megtett kilométerek hosszát jelenti. Az autóbuszoknál és teherautóknál a súlyszerinti adózás látszik célszerűnek és legmegfelelőbbnek, mert egyrészt a teherkocsik pótkocsijait csak ilyen alapon lehet bevonni az adózásba, másrészt ezen elkülönités által lehetővé válik, hogy a közutakat erősebben rongáló tömörabroncsozásu autóbuszok és teherkocsik magasabb adótétellel rovassanak meg, mint a fuvottgumi abroncsozású hasonló kocsik. Ami által az a cél is elérhető, hogy az utakat jobban rongáló tömör gumiabroncsok kiszorulnak a használatból és helyüket felváltja az utakat kevésbé rongáló fúvott gumival ellátott automobil. Maga az előttünk fekvő törvényjavaslat a géperejű járművek közúti t adózására vonatkozó alapelveket és az adótételek alsó és felső határ értékeit tünteti feil. A javaslat gépjárműveknek adózás szempontjából való részletesebb osztályozását és a járómű fajták után fizetendő adótételek nagyságának részletes megállapítását a kereskedelemügyi minister által a belügy- és pénzügyministerekkel egyetértően kiadandó rendeletre bizza, aminek az az előnye van, hogy amenynyiben az automobil technika fejlődése és ezzel kapcsolatban különösen a már emiitett lóerőszám kiszámításánál használt képlet tökéletesítése az osztályozást és az adótételek módositását indokolttá tenné, ugy ez minden további törvénymódosítás nélklü egyszerűen rendeleti utón is megtörténhessék. Méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslat részletes ismertetéséinél felemiit-' sem azokat a módosításokat, amelyeket az együttes bizottság a t. Ház figyelmébe ajánlani rendelt. A törvényjavaslat 1. §-a intézkedik arról, hogy a géperejű járművek közül, melyek kötelesek ezen törvényjavaslat szerint adót fizetni, és ezen szakasz második bekezdésében felemliti azokat a géperejű járóműveket, amelyekre az adózás nem terjed ki. Ilyenek a géperejű uti hengerlők, a gőz vagy motoros ekék kötéldobos lokomotivjai, a motorekék, cséplőgépeik, motoros fűrészek és faapritók, valamint azok a vontatógépek illetőleg traktorok, amelyeknek közlekedése nincs forgalmi engedélyhez kötve. A törvényjavaslat 2. §-a az adózás alapelveit foglalja magában, mennyiben kimondja, hogy a motor kerékpároknál és a személyszállító gépkocsiknál a forgalmi engedélyban megadott lóerők száma, illetőleg adó-lóerők száma, mig az autóbuszoknál, tehergépkocsiknál és forgalmi engedéllyel ellátott traktoroknál, valamint a tehergépkocsik pótkocsijainál az önsúly szolgál az adózás alapjául. A 3. § az adózásnak alsó és felső határait állapítja meg. Itt megjegyezni kivánom.hogy az együttes bizottság« ezen szakasz tárgyalása alkalmával ennek második pontjánál, a személyszállító gépkocsiknál adó-lóerőként 15 és 50 pengő között eredetileg megállapitott határérdeket 15 és 30 pengő közötti összegre szállította le. Ugyancsak ennél a szakasznál egy uj utolsó bekezdést hozott javaslatba az együttes bizottság, amely az ideiglenes forgalmi engedély alapján próbaszám táblával 86