Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-91
420 Az. országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. Ha nem, ugy a szakasz Eothenstein Mór képviselő ur módositásával fogadtatik el. Következik a 8. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 8. §-t). Elnök: Kivan valaki szólani? Gubicza Ferenc jegyző: Az előadó ur! Erődi-Harrach Béla előadó: T. Ház! Tisztelettel javaslom, hogy a 8. § utolsó előtti bekezdésének végső mondatában a »munkaviszony« szó helyébe a »munka« szó tétessék. Elnök: Kivan még valaki szólani? Gubicza Ferene jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azt hiszem, már az általános tárgyalásnál is megmondottam, hogy ez a kérdés: az iparban foglalkoztatott nőnek és általában a nőknek a szülés esetén való védelme, tulajdonképen egy külön törvényjavaslat anyaga volna, egy külön kötelező anyasági biztositásról kellene végre gondoskodni, amely nemcsak azt a jogot adja meg a nőnek, hogy szülés előtt hat héttel munkáját abbahagyhatja, hanem amely egyenesen kötelezi őt arra, hogy ez alatt az idő alatt magáról kellőképen gondoskodjék, és ezért a kötelezettségért őt a kellő kárpótlásban is részesiti. Mert most mi lesz a helyzet? Az,, hogy bár ennek a szakasznak intézkedései helyesek, a szülés előtt álló nő azt a jogot, hogy a munkáját abbahagyhatja, a legtöbb esetben mégsem fogja igénybe vehetni, mert, hiszen nem azért vállal ő kenyérkereső munkát, mintha talán odahaza a maga mulatságát nem 'tudná megtalálni, hanem azért, mert az a munkabér, amelyet kenyérkereső munkájáért kap, saját magának vagy családjának eltartására szükséges. Akárhány olyan családanya van, különösen most a háború után, aki rokkant, teljesen munkaképtelen férjét és egy egész csomó gyereket tart el a saját maga munkájával. El lehet képzelni, hogyha az ő számára azt a jogot biztosítjuk, hogy hat héttel a szülés előtt abbahagyhatja a munkáját, de azért kellő kárpótlást nem kap: akkor haza, a lakásba menve, ott kenyér nélküli álló családot, férjet és gyermeket talál, hozzá ő maga is kényért el enmé vált, igy a legborzasztóbb nyomorúságba jut épen azokban az időkben, épen azokban a napokban, amidőn mindennél fontosabb számára a jobb ellátottság, a jobb táplálkozás és a jobb gondozás. Ezek az iparban foglalkoztatott nők a munkásbiztosiitó-pénztárnak tagjai ugyan, amely bizonyos mértékig, ki nem elégítő módon, gondoskodik róluk — azokról a nőkről tudniillik, akik a munkásbiztositó-pénztár tagjai — ez a gondoskodás azonban semmiesetre sem ér fel még azzal az igen silány bérrel sem, amelyet nőmunkások munkabér gyanánt különben is kapni szoktak, úgyhogy amikoir a ; szülőnő számára jogot biztosítunk, akkor őt tulaj donképen a legrettenetesebb ikétségbeesésbe kergetjük és a legrettenetesebb helyzet elé állítjuk, mert ezzel a joggal élni nem tud és amit tulajdonképen ezekben az: időkben tennie kellene, hogy magára vigyázzoin, a születendő gyermek egészségét előre védje és gondozza, ezt nem fogja tudni megtenni. Anélkül, hogy a javaslatnak ezt a szakaszát megtámadnám, anélkül, hogy ahhoz bármiféle módositást benyújtanék, csak arra akarom felhívni az illetékes minister ur figyelmét, hasson oda, hogy a népjóléti minister ur, akinek ez tulajdonképen munkakörébe tartozik, mennél sürgősebben nyújtsa be a kötelező anyasági biztositásról szóló javaslatot : Elnök: Kivan még valaki szólni? JNem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur óhajt-e nyilatkozni? Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem kívánok! Elnök: Akkor a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A 8. § első, második, harmadik és ötödik bekezdései meg nem támadtatván azokat elfogadottaknak jelentem ki. A negyedik bekezdés eredeti szövegével szembenáll az előadó ur indítványa, amelyben a »munkaviszony« szó heI lyett a »munka« szó beiktatását kéri. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a negyedik bekezdést eredeti szövegében, szemben az előadó ur módosító indítványával, elfogadni, igen vagy | nem? (Nem!) Ha nem, ugy a negyedik bekez| dést az előadó ur módositásával jelentem ki j elfogadottnak. Következik a 9. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 9. §-t). Elnök: Kivan valaki szólani? Gubicza Ferenc jegyző: Nem! Elnök: Ha senki sem kíván szólani, követ-' j kezik a határozathozatal. A 9. § meg nem'tá| madtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. §. Kérem annak felolva-, j SËLS £1 hm j Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 10. §-t.): Eothenstein Mór! (B. Podmaniczky Endre: | Most már nem fogadjuk el még egy módositái sát! — Derültség. — Peidl Gyula: Majd meg| látjuk!) Rothenstein Mór: Tisztelt Képviselőház! I A 10. § b) pontja után a következő uj pont beiktatását ajánlom (olvassa): »a gyermekeknek üveg-, tégla- és cementgyárakban, bánya- és kohóvállalatoknál, valamint ezeknek segéd- és feldolgozó üzemeiben való foglalkoztatását 14 éves koron alul külszíni munkára is megtiltsa«. (Várnai Dániel: Ezt csak elfogadhat: ják! Nagyon okos dolog!) Igen t. Ház! Tegnap hallottuk, hogy mij lyen visszaélések történnek ezekben a gyárakban, amelyek ebben a módosításban fel vannak sorolva. Ma a minister ur maga volt szíves azt mondani, hogyha ezek a kifogások, ezek a paI naszok, amelyek e tekintetben tegnap itt a j Házban elhangzottak, igazak, akkor ezek viszi szaélések. Ha tehát ezt hivatalból is m egál la j pitják, akkor ez a módosítás arra szolgál, hogy ezek a visszaélések a jövőben ne fordulhassaj nak elő. Az üveg-, a tégla-, a cementgyárak i egészségrontó iparok. Ha ez így van, akkor kérdem, mit keresnek az ilyen gyárakban, az ilyen üzemekben 14 éven aluli gyermekek? Ezek nem is fiatalkorúak, mert hiszen a fiatalkorúak 14 éven felül vannak,, ezek tehát kimondottan gyermekek. A cement-, üveg- és téglagyárak mind | olyan vállalatok, amelyeknek tulajdonosai e | vállalatok révén, mint tudjuk, meggazdagodi nak s főképen azért lesznek gazdagok, mert ilyen olcsó munkaerőkkel dolgoznak. Ennek a jövőben nem szabad megtörténni és ebben a módosításban épen arról van szó, hogy 14 éven alul ezekre az egészségrontó munkákra ne lehessen felhasználni ezeket a zsengekoru lényei ket. Ez olyan szerény kívánság a mi részünk! ről. hogy akkor, amikor szociális reformról J van szó, amikor ilyen törvényjavaslatot ezekkel az intenciókkal készülünk megalkotni, azt l hiszem, alapvető dolog,* alapvető feltétel az, j hogy 14 éven aluli gyermekeket ilyen veszé' lyes iparágban ne foglalkoztathassunk.
