Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. 419 mekek állandó orvosi felügyelete, amikor tulajdonképen a legnagyobb szükségük volna rá: amikor kenyérkereső munkára mennek. Akkor marad tehát abban ez az állandó orvosi felügyelet, amikor a legtöbb esély van arra, hogy a gyermekre nézve az iparág által okozott egészségügyi ártalmak jelentkeznek. Ha akkor ezeket senki sem konstatálja, nekik maguknak sem hozzáértésük, sem idejük, sem pénzük nines arra, hogy evvel törődjenek, úgyhogy ezek az ártalmak azután elfajulnak és végeredményben a testnek teljes tönkretételét jelentik. Azt mondhatják erre, hogy az iparban alkalmazott gyermekmunkás bejelentése is kötelező a munkásbiztositóban. Ez mind igaz. Az azonban, hogy rendszeresen visszatérő időközökben vizsgáltassa meg magát az illető, nem kötelező. Tehát ez sem jelenti azt, hogy állandó orvosi vizsgálat alá volna vonható az illető fiatalkora. Én egyáltalán nem tudom magam beleélni abba a gondolatba, hogy ezt az orvosi vizsgálatot rendszeresen ismételni nem lehetne, még akkor sem, ha felvetődnék az* a kérdés, hogy ki viselje ennek a költségeit. Elvégre a fiatalkorú munkással, a gyermekekkel való törődés olyan célszerű és olyan okos beruházás az országban, olyan okos és cé

1 szerű beruházás a jövendőre nézve, amelynek haszna, amelynek eredményei később azután teljes mértékben fognak mutatkozni. Anélkül tehát, hogy a munkást vagy—ami ellen legtöbben tiltakoznak — a munkáltatókat megterhelnénk, ennek az állandó és rendszeresen visszatérő orvosi vizsgálatnak költségeit az államnak kellene magára vállalnia. Hogy egészen klasszikus tanura hivatkozzam, az egyik; levente-egyesület avatóünnepélyén egy igen magas állású szereplő mondotta, hogy (olvassa): »A munkásifjuságot érő szociális ártalmak leküzdése nélkül meddő marad nálunk minden törekvés, amely az országot nagygyá, boldoggá és hatalmassá akarja tenni«. Azt hiszem, ebben a kérdésben valamennyien kell hogy egyet értsünk. Kell tehát, hogy a minister ur is — anélkül, hogy ebben a kérdésben javaslatot terjesztenék elő — megszivlelje azokat az érveket, amelyek a fiatalkorúak és gyermekek állandó és kötelező orvosi vizsgálatára vonatkoznak, azonfelül azt, hogy a munkábaállás előtt necsak a felületes orvosi vizsgálatnak, hanem egy — hogy ugy mondjam — szákmai felülvizsgálatnak is legyenek alávetve, mégpedig kötelezőleg és csak ennek alapján, csak ennek a szakvéleménynek alánján legyenek az illető iparra, az illető foglalkozásra bocsáthatók. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Ház! Csak annyit akarok megjegyezni, hogy a tanácsadók gondolata, a pszichotechnikai vizsgálat s azután az államilag* végzett orvosi vizsgálat a legkülönbözőbb fázisokban, ezek mind nagyon szép eszmék. Ez az ideál. amely felé törekszenek az államok. (Ugy van! jobbfelől.) De egyetemlegesen elintézve és megoldva ezek a kérdések a nálunk sokkal gazdagabb és hatalmasabb államokban sincsenek. Arra pedig én nem vállalkozom, hogy megígérjem itt egy komplikált apparátus megszervezését, tanácsok összehívását stb., amelyeknek lehetőségéről ma meggyőződve nem vagyok. Mert Budapesten előbbre lehet menni ebben a tekintetben, egyes vállalkozások saját érdekükben végeznek is ilyen pszichoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. technikai vizsgálatokat, de ebben a stádiumban ezt általánosságban megigérni, azt hiszem, nem volna komoly dolog. Haladjunk lépésrőllépésre tovább, gyűjtsük a tapasztalatokat és próbáljunk javitani ott, ahol lehet. Az orvosi vizsgálat feltétlenül javitást jelent. (Ugy van!) De ne rakjuk mindjárt institúciókkal tele a mi szegény iparunkat, amely nehéz viszonyok között küzködik és azt lehetőleg mentesítsük a bürokráciától. {Helyeslés. — B. Podmaniezky Endre: Ez az!) Ezeknek a tanácsoknak felállítása ugyanis talán hoz bizonyos hasznot az egyik irányban, de tapasztalás szerint viszont igen sokszor nehéz hátrányokat jelent és a vége az szokott lenni, hogy azok isszák meg a levét, akiket meg akarnak védelmezni. Ha a gyermek a mai súlyos viszonyok között egy kis kenyérkeresethez tud jutni, de ezt mindenféle hatóságok közbeiktatásával megnehezitjük, akkor ma inkább fokozzuk a bajt. De mindenesetre ebben az irányban kell haladnunk. Sok olyan dolog* van, amelynek megvalósítása helyes, ám, mindent egyszerre nem lehet megcsinálni, be kell érnünk azzal, hogy fokról-fokra haladunk előre. Az én meggyőződésem szerint ez a szakasz is ezt jelenti, azért kérem annak változatlan elfogadását! (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. §. Kérem annak felolvasását! Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 7. §-t). Elnök: Kivan valaki szólani? Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 7. § 2. bekezdéséhez, van szerencsém a következő módosítást ajánlani (olvassa): »A 7. § 2. bekezdésének tizedik sorában »az illető érdekképviseleteknek« szavak helyett iktattassanak be a következő szavak: »a munkaadó és munkavállaló érdekképviseleteknek«. Amikor ezt a módosítást beterjesztem, az az intenció vezet, hogy kételyek ne támadjanak, ugy, mint a múltban, a körül, hogy kik az illető érdekképviseletek. Nagyon gyakori még ma is az az eset, hogy e tekintetben a felfogás a ministeriumokban • eltérő a mi körünkben levő felfogástól, mert megtörténik a gyakorlatban, ho?y mindenkit meghívnak, amikor mun'káskérdésről " van szó, csak a munkásak érdekeltségét nem. A világosság érdekében tehát, hogy világosan ki legyen mondva az illető esetben, hogy kik az illetékesek, mondassék ki az, hogy a munkaadók és a munkavállalók — ez a két érdekeltség — azok, akik a konkrét esetben is tényleg az illetékesek. Miért történjék meg tehát a jövőben is, hogy itt nemcsak a munkaadó érdekeltség, hanem nem tudom közelálló érdekeltségek is meghivatnak, de a legközelebbálló érdekeltséget, a munkásságot nem hallgatják me^. Ez az eset elkerülendő. Kérem az igen t. Házat, hogy fogadja el a beterjesztett módosítást. Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A módosításhoz hozzájárulok. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Ugy teszem fel a kérdést, hogy méltóztatik-e a 7. §-t eredeti szövegében, avagy Rothenstein Mór képviselő ur módosításában elfogadni. Az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni? (Nem!) 67