Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

418 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. tői, hogy ezekben az üzemekben dolgozzanak és tanuljanak a kereset mellett, vagy pedig az-e, ha megengedjük, hogy ameddig iskoláztatási rendszerünk ki nem épül. ezt a közbeneső időt alkalmazásban töltsék és még'is csak jobban használják fel, minthogyha foglalkozás nélkül csavarognak? {Helyeslés jobb felől.) A Munkaügyi Hivatal vezetőjével is megbeszéltem ezt a kérdést, ö maga rámutatott arra, hogy Franciaországban sincs méa' meg a végleges megoldás. Ott 13 évvel fejeződik be a kötelező oktatás, tehát ott is van egy ilyen hiátus, és ő is belátta, hogy jobb az, amit mi választunk mint az a mód, amely mereven elzárja a lehetőségeiket. Ebből a meggondolásból kifolyólag maradtunk meg ennél a koncepciónál és ennek megtartását ajánlom is a t. Háznak, (Helyeslés jobboldalon.) Ez az egyik dolog. Ami a bányászati paragrafust illeti, természetesen itt is hasonlók a viszonyok az iskoláztatás tekintetében. Ha mi most véglegesen eltiltjuk a gyermekeket attól, hogy dolgozzanak, akkor elszélednek, a szuccrescentia hiányzik, és a bányászat folytonosan olyanokból táplálkozik, akik más foglalkozásokból kerülnek oda, amit én szerencsés processzusnak egyáütalán nem tartok. Mivel súlyos és nehéz szolgálatról van szó, a bányakapitányság felügyeleti jogát okvetlenül biztositani kellett. Egyébként még kijelenthetem, hogy a 10. § c) pontja módot ad a kereskedelmi ministernek arra, hogy ott, ahol veszedelmet lát, a 14 éven alóli gyermekek alkalmazását eltilthatja. Ezért a rendelet megszerkesztésénél — amelyet a törvény^ értelmében egy éven belül meg kell csinálnunk — a legnagyobb körültekintéssel akarunk eljárni: meghallgatjuk a munkaadókat és a munkásszervezetek képviselőit és ki fogunk küszöbölni olyan jelenségeket, amelyek veszedelmet jelenthetnek akár a gyermekekre, akár pedig — mint egy speciális esetből kifolyólag felhívták figyelmemet — veszélyeztetik a felnőttek épségét is azáltal, hogy bizonyos munkákat gyermekekre biznak, amelyet azok nem tudnak elvégezni. Ezeket ki kell küszöbölni. Minthogy erre a 10. § módot ad, én a 4 § változatlan elfogadását ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. í eredeti szövegével szemben áll Rothenstein Mór képviselő ur indítványa, amely az első bekezdés 2. mondatának és a 2. bekezdésének törlését indítványozza. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a paragrafust eredeti szövegében elfogadni, szemben Rothenstein Mór képviselő ur inditványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Többség!} A Ház az eredeti szöveget fogadta el, ennélfogva Rothenstein Mór képviselő ur indítványa elvettetett. Következik az 5. szakasz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa az 5. §-t, amelv észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 6. §-t): — Kéthly Anna ! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A 6. $ ki akarja mondatni azt. hogy az 1. §-ban megjelölt üzemekben, vállalatokban gyermeket, fiatalkorút és nőt csak hatósági orvosi stb. bizonyítvánnyal lehet alkalmazni. Akik a gyakorlatból ismerik ezt a kérdést, azok tudják, hogy az orvosi vizsgálat — különösen a tanonc munkábaállása előtt — megtörténik ugyan, de végeredményben éz az orvosi vizsgálat nem egyéb hivatalos formaságnál, mert az orvos végignéz az elébe állitott gyermeken és úgyszólván csak szemre megállapitja, hogy alkalmas-e vájjon az az illető ipari munkára, vagy nem. Nálunk a pályaválasztás legtöbbször különben is ugy történik, hogy azt veszik figyelembe, melyik kis mesternél vagy melyik gyárban van épen üres dés. A pályaválasztás a szerint történik, hogy milyen gyár, vagy milyen üzem van az illető foglalkozásra bocsátott ifjukorunak vagy gyermeknek lakása iközeiében, hogy ne legyen nagyon messze a munkahely. A munkábalépésnél azok a szempontok, hogy testileg vagy szellemileg alkalmas-e az illető a szakmára, száz eset közül legfeljebb, ha kettőben, háromban "jönnek számításba. Ez igy van Budapesten is, annál inkább igy van ez a vidéken, ahol még kevesebb választék van abban, hogy milyen pályára, milyen munkára menjen a gyermek. Mármost beszélni kellene ezzel kapcsolatban arról, hogy országosan és alaposan építsék ki a pályaválasztási tanácsadót, tegyék azt kötelezővé ós necsak &^y egészen egyszerű, meg nem felelő orvosi vizsgálat alapján menjen valamelyik gyermek arra a pályára, amelyiknek műhelye vagy vállalkozása épen legközelebb van hozzá. De ezenkívül még azért sem elegendő az orvosi vizsgálat, mert az orvos — bármennyire tisztelem és beesülöm tudását — azokkal a szakmai ismeretekkel még sem rendelkezik, amelyekkel meg tudná mondani, hogy egy textilgyári gyermekmunkásnak milyen testi fejlettséggel kell birnia, milyennel kell birnia egy téglagyári gyermekmunkásnak, a vegyészeti vagy üvegfúvó iparban alkalmazandó gyermekmunkásnak, stb. Mindegyik szakmánál más és más kritériumai vannak az alkalmasságnak. Újból hangsúlyozom, hogy akármenyire becsülöm az orvos munkáját, az a tudása még sincs meg minden orvosnak, hogy meg tudná Ítélni, hogy annak a kis vendéglői borfiunak, aki naponta 16—18 órát szaladgál a vendéglőben, vagy a ruházati iparban alkalmazott kis tanuló lánynak, aki reggel 7 órától addig, amig a műhelyet kiseperte^ és mindent visszarakott, tehát szintén 12—14 órát van a műhelyben, testi alkalmassága az illető szakmára és munkára valóban megvan-e. A leghelyesebb természetesen — ha erre megvolnának a megfelelő előfeltételek — az lenne, hogy egy kötelező pszichotechnikai vizsgálatnak vessük alá a gyermekeket, mielőtt ipari foglalkozásra bocsátjuk őket. Azonfelül annak ellenére, hogy a ministeri indokolás azt mondja: »arra, hogy az orvosi vizsgálatot a munkakör minden változásánál megismételni lehessen, gondolni sem lehet«, én mégis azt mondom, én igenis azt gondolom, hogy lehet és nemcsak a munkakör változtatásánál, hanem akkor is, ha ugyanabban a munkakörben marad az illető gyermek vagy kiskorú, gondoskodni kellene arról, hogy ez az orvosi felügyelet bizonyos meghatározott időközökben ismétlődjék, hogy azokat az ártalmakat, amelyeket az esetleg testileg alkalmasnak talált gyermekre az illető iparág keretében való foglalkoztatás gyakorol, konstatálni lehessen és a gyermeket még idejekorán más foglalkozásra lehessen átvinni, ahol számára ezek a testi ártalmak nem állhatnak fenn. Budapesten például az iskolákban vannak iskolaorvosok. Ez odakünn a vidéken nincsen meg. De Budapesten is épen akkor szűnik meg a gyér-