Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. 417 bizottság később, 1925-ben azt kívánta, hogy beszolgáltattassariak a kötvények, ez is megtörtént. Ezek a kötvények be lettek szolgáltatva^ számjegyzék állíttatott össze, a számjegyzék átadatott és ezek a kötvények még ma is a mi tulajdonunkban vannak és őriztetnek. Azért állapitom meg mindezeket a tényeket, hogy mindazok a hirek és mindazok a különböző sajtóorgánumokban megjelenő közlemények, amelyek ezekkel szemben ellentétes hírekről adnak tudomást, valótlanok, nem felelnek meg a tényállásnak, és ezek ellen nekünk a leghatározottabban, legerélyesebben tiltakoznunk kell, (Élénk helyeslés.) Igen t. képviselőtársam felvetett itt ezzel kapcsolatban több egyéb problémákat is. Az egyik az volt, hogy miért nem váltottuk meg ezeket a kötvényeket, amelyek egyébként forgalomban vannak, és ezáltal miért nem egészítettük ki azt a hányadot, amelyben minket terhel. Azt hiszem, az igen t. képviselőtársam nem nézte át az innsbrucki egyezménynek egy másik részét, amely szerint három év múlva lehetséges az a megindulás után, mert hiszen azt mondja a XII. cikk (olvassa): »Attól feltételezetten, hogy a terhére megállapított részleteket három egymást követő időszakban pontosan megfizette, mindegyik utód- és engedményes államnak szabadságában áll a terhére eső évi részletek összegét a címlet birtokosok képviselőivel egyetértésben megváltani.« Természetesen tehát ez nemcsak az egyik félen múlik, hanem a másik félen is múlt, s ezzel megmagyarázható az is, hogy ez a megvásárlás természetesen nem sikerült. (Gál Jenő: A prágai egyezmény ezt megváltoztatta! Egészen más rendelkezés van bent!) Ez felel meg a tényállásnak. Csak azért mutatok rá, nehogy ebben a tekintetben félreértés legyen. Méltóztatott hivatkozni más államokra, hogy azok vásároltak. Természetesen, amig lehetségesek voltak ilyen vásárlások, azok nálunk is történtek azon a korláton belül, amely rendelkezésre állt. Az ellenőrzést illetőleg szintén egy megállapodás van, amelyben tényleg arra a megegyezésre jutottak a különböző felek, hogy az adós államok mindig csak egy képviselőt küldhetnek ki, és pedig évről-évre felváltott rendben. Arra nézve, hogy az ellenőrzés miképen gyakoroltatik és hogy a Caisse Commune esetleg nem gyakorolt kellő ellenőrzést, ismét nem vagyok hivatott nyilatkozni, mert fel kell tételeznem, hogy a Caisse Commune is élî azzal az ellenőrzéssel, amely neki a hivatása. Itt végeredményben egy visszaélésről, egy bűncselekményről van szó, amely felderítés alatt áll. Azt hiszem, a mai pillanatban nem tehetek egyebet, mint azt. — és az a helyes eljárás, és mindig ezt követjük — hogy olyan ügyben, amely rendőri megvizsgálás és bírói eljárás alatt áll, mi soha előzetesen^ nyilatkozni nem szoktunk. Nem lehetnek kételyeink és nincs is jogunk abban kételkedni, hogy a francia hatóságok a legpártatlanabbul, a legobjektivebben, a legigazságosabban fognak eljárni ebben az ügyben. Mindaddig, amig az ügy felderítve, nincsen, addig természetszerűleg ebben a kérdésben szerintem időelőtti volna nyilatkozni. (Szilágyi Lajos: Bezzeg ők kételkedtek mibennünk! — XJgy van! Ugy van!) Még csak azt teszem hozzá, hogy t. képviselőtársam azt mondotta, mint hogyha mi titkolódznánk. Ez ellen tiltakoznom kell, mert nekünk semmi titkolnivalónk nines, (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) mi itt határozottan az érdekeinket kell hogy képviseljük, mert semmi egyéb feladatunk nincs, mint az igazság felderítése és tulaj donképen mi voltunk az elsők, akik erre a tényre felhívtuk a figyelmet. Arról, hogy a sajtó mit ir, mi nem tehetünk, de mindenesetre fellépünk abban a percben, amint azt látjuk, hogy olyan hirek jelennek meg a lapokban, amelyek valótlanok, amelyek nem felelnek meg a tényállásnak és az igazságnak. (Helyeslés.) A magam részéről csak arra kérem a tHázat, várjuk meg nyugodtan az eljárás lefolytatását, mert meg vagyok győződve, hogy a teljes igazság ki fog derülni és — ismétlem — Magyarországra nézve ebből az ügyből semmiféle kár nem származhatik, mert Magyarországot ebben a kérdésben semmiféle felelősség nem terheli. (Gál Jenő: Ez a fontos! — Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozat tárgya nem lehet, áttérünk tehát napirendünk tárgyalására. Napirend szerint következik az iparban, valamint némely más vállalatokban foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szóló törvényjavaslat (írom. 277, 295) részletes tárgyalása. Soron van a 4. § folytatólagos tárgyalása, Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Ház! A 4. §-ra vonatkozólag, amely tényleg egyik legfontosabb része a javaslatnak, az elhangzottak alapján feleletül a következőket íkiell kijelentenem. (Halljuk!) Halljuk!) Malasits képviselő ur felhívta figyelmemet olyan körülményekre, amelyeket visszaéléseknek kell bélyegezni. Nevezetesen hivatkozott az üveggyárakra, hogy azokban 7—8 éves gyermekeket alkalmaznak. Nem tudom, mennyire igaz ez, de ha. igy van. ez a, ferainálló törvényekkel is ellentétben van és nekünk minden intézkedést meg kell tennünk- hogy az ilyen visszaéléseket megszüntessük. Természetesen várjuk a támogatást abban az irányban!, hogy konkrét feljelentések is érkezzenek hozzánk. Aki mármost a paragrafus érdemleges részét illeti, a főkifogás az, hogy átmenetileg addig, mi g a gyermekek minden nam elemi népiskolai oktatása a betöltött 14. életévi a- ki nem terjesztetik a 12. életévüket betöltött gyermekek is foglalkoztathatók Ez az előzetes tárgyalások, de a bizottsági! tárgyalások folyamán is a legalaposabb megbeszélés tárgya volt és itt a következőkre kell az is^eu t. Ház figyelmét felhivnom. (Halljuk! Halljuk!) Már tecma/p felolvastam a kultuszminister urnák számbeli összeállítását, amelyben kimutatja, hogy a 6 éven át tartó oktatásnak az egész vonalon való megvalósítására még 4500 objektum felépítésére van szükség. Ez folyamatban van. de időt vesz igénybe, tetemes anyagi eszközöket köt le és csak akkor, amiklor ez a munka befejezést nyert, térhetünk át a nyolcéves oktatásra. Mármost magától értetődően beáll az; a, hiatus amely a főbainak az okozója, hogv tudniillik a gyermekeket cs^k 12 éves korú ki ? tarthatják az iskolákban. Ennek következtében, ha eltiltjuk a gyermekeket valamilyen munkától, akkor kitesszük őket annak, aminek tanúi voltunk és vagyunk, hogy foglalkozás nélkül csavarognak. És itt van a nagy kérdés. Mi jobb: ha ridegen megtiltjuk az alkalmazást és a már iskolába nem járható gyermekeket elzárjuk annak lehetőségé-