Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

414 Az országgyűlés képviselőházának í szerre megváltottuk ezt a szörnyű terhet; módot ad a pénzügyminister urnák az egyezmény rá, hogy megválthassa, mert benne foglaltatik az egyezményekben aZ ci felhatalmazás, hogy szabad az illető államoknak mindezeket a kötvényeket akár a tőzsdén, akár másutt, akár szabadkézből, akármikép visszaváltani. Elismerem, hogy lovagiasabb és korrektebb magatartást, mint amit e szabadsággal szemben a magyar kormányok tanúsítottak, elképzelni sem lehet. De hiszen ne legyünk mindig az udvariasságnak és ne legyünk mindig a másokkal szemben való lovagiasságnak az őrzői, (Ugy van! Ugy van!) magunkkal szemben legyünk kíméletesek és váltsuk meg ezt a gazdasági szenvedést azzal, hogy fordítsuk rá minden erőnket és vonjuk be ezeket a kötvényeket vásárlás utján. Miért? Ha most el is késtünk vele, mélyen t. pénzügyminister ur, nem panaszképen mondom, de bocsásson meg nekem, ha mégis ideállitom azt a történelmi tényt, hogy amikor tízek a felhívások és engedélyek kiadattak, akkor más állam, itt van pl. Csehország, mit csinált? Szaladt és élt ezzel a joggal. Bagatel összegekért összevásárolta államadósságának kint lévő címleteit és mikor a kvotális megállapításról volt szó, odaállott az a pénzügyminister, aki egy^ szomorú merényletnek lett áldozata, de odaállott büszkén és azt mondotta, hogy énrám nem esik kvóta, mert én innlandskvótámat teljes értékben produkálni tudom, nekem nincsenek kint címleteim, mert ezeket én összevásároltam. Nagyon kérem, mélyen t. pénzügyminister ur: én nem rekriminálni akarok, de a jövőre nézve egy tanulságot vonok le. Méltóztatik látni az, amiért ma kínlódunk, vergődünk, amiért folyton emlegeti a pénzügyminister ur, hogy minden valorizációs és megváltási kérdés a pénzügyi egyensúlyát fenyegeti az államnak, milyen könnyedén lett volna áthidalható, milyen köaanyedén lehetett volna megszabadulni. Nem mondom, hogy a hozzáértés hiánya és érzéketlenség, de —• s ezt szabad mondanom — egy helytelen felfogás a múltban mégis ezt az állapotot eredményezte. Az innsbrucki és prágai egyezménynél a magyar királyi kormányt pénzügyileg képzett kiváló tisztviselő képviselte, ezt tehát nem mondhatom, de kétségtelen, hogy helytelen felfogás nyilvánult meg abban, hogy azt hitték, amivel oly gyakran szeretnek itt élni nálunk, hogy mihelyt valami olyan műveletet igényel, amely a tőzsdén való vásárlást involválja, mindjárt azt mondották: ez nem erre az országgyűlésre, a régi nemzetgyűlésre áll. Folyton azt mondották, üzérkedés és visszaélés, pedig ez a nemzet ügyének szolgálata lett volna. Mert ha nekem egy nemzetközi szerződés biztosítja azt a jogot, hogy ezt tőzsdei árfolyammal láttassam el és jegyeztessem itt a kötvényeket, — és jegyezték itt is és a külföldön is — akkor nekem nemcsak jogom, hanem a nemzet gazdasági érdekeinek megvédésére irányuló kötelességem, hogy ebből minél többet összevásároljak, az a trezoromban legyen és megszabaduljak egy nyomasztó adósság terhétől. Ez nem történt meg, tehát rá vagyunk utalva arra, hogy e két egyezmény végrehajtására felállított szervnek legyünk alárendelve s ugy járjunk el, amint a két egyezmény ezt előirja. A két egyezmény alapján felállíttatott az úgynevezett Caisse Commune, egy központi pénztár, amely lebonyolítja ezeket az ügyeket. Es itt ismét kénytelen vagyok a mé'.. ülése 1927 november 18-án, pénteken. iyen t. Képviselőháznak bemutatni, hogy az a szervezet, amely erre felállíttatott, milyen mostohán bánt a magyar állammal s a magyar nemzettel. Egy nemzetközi szerződés alapján való rendezés igazi ereje abban van, hogy a reciprocitás, a kölcsönösség egyformán mér mindenfelé. Hiszen most már látjuk, hogy nagy hipokrizis volt abban, hogy a békediktátumokat hirdetők az egyenlő jogra, az egyenlő elbánásra, a nemzeti kisebbségek és a kisebb nemzetek jogainak elismertetésére alapitották meghirdetett jogelveiket. Amikor egy Lloyd George azt mondja: Kossuth ivadékai számot tarthatnak arra, hogy ezek a nem örökéletüeknek szánt intézkedések revideálhassanak, akkor én azt mondom: nemzetközi jogi alapon a szerződés idetartozó részének is revidáltatnia kell, mert mégsem lehet, hogy rólunk, nélkülünk való intézkedés a kiszolgáltatottság helyzetébe sodorjon bennünket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Miért mondom ezt? Csodálkozni fog a t. Ház. Azért mondom, mert meggyőződésem szerint a pénzügyminister urnák a leszámoló irodába ki kellene küldenie egy hozzáértő kommiissziót. Tisztelet ' annak a detektivfelügyélőnek, aki ott segédkezet nyújt a hatóságnak, de én azt szeretném, ha ott egy hozzáértő kommisszió jelennék meg! Hiszen nem a bűnügy érdekel bennünket, gazemberek sorsával *em törődünk, hanem azzal törődjünk, hogy itan egy olyan állam nevében, amely a kontrollt ugy gyakorolja, hogy egyrészt elháríthassa a felelősséget, másrészt megállapíthassa, hogy minket e részben nemcsak mulasztás nem terhel, hanem a Caisse Commune konstrukciója folytán módunk és lehetőségünk sem volt a kontroll gyakorlására. Miért? Mikor felállították ezt a leszámoló irodát, ezt a központi pénztárt, akkor annak házi szabályzatát ugy állították fel, hogy az ügyvitelt és az ellenőrzést gyakorolják a következő államok két-két taggal: a német, az angol, a francia, a holland, az olasz és a svájci hitelezői érdekképviseletek két-két taggal vannak képviselve. Az adós államok összesen évről-évre egy tagot delegálnak. (Pakots József: Ez az egyenlőség elve!) T. Képviselőház! Az ember el sem hinné, hogy bár mi a legközvetlenebbül, a leglojálisabban vagyunk érdekelve ennél a kérdésnél, mégis azt látjuk, hogy ez az egy ellenőrző közeg soha magyar nem volt, és ugy látszik, rá sem kerülhet a sor. Azokban az időkben, amikor ezek a hamisítások, ezek a visszaélések elkövettettek, az adós államok csoportját, tehát minket is egy román ellenőrző közeg képviselt. (Pakots József: Hallatlan! Akkor jól nézünk ki! Akkor nem lehet csodálni a hamisítást!) Én nem akarok konzekvenciákat levonni, de_ mégis csak furcsaság és mégis csak meglepetés számunkra, hogy ezekben az időkben, amikor egy nemzetközi areopag előtt a magunk igazságait per alakjában is érvényesíteni kívánjuk azon nemzet képviselőivel szemben, amely oly jogállapotok őrzője, amelyek sérelmesek és károsítok a magyar nemzetre, ottmaradt és kiüldözött véreinkre, birtokosainkra, akkor oly nemzetközi állapot létesíttessék, hogy külföldi államadósságaink törlesztésére, annak módjaira, ellenőrzésére^ mireánk, a mi érdekeinkre egy román tisztviselő vigyázzon. Ez lehetetlenség. (Igaz! Ugy f van! a jobboldalon.) Az idén román, a múlt évben cseh tisztviselő vigyázott ránk; magyarra sor nem kerülhetett és nem kerülhet. Én tehát joggal kérem a mélyen 1 pénz-