Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. 415 ügymini ster urat, hogy, ha másért nem is, de azon a jogcímen, hogy ottan ez történt, küld­jön oda egy kommissziót, melyben jogtudó em­berek, gazdasági tudással felruházott és a nemzetközi jogban jártas egyéniségek vannak. Ezek álljanak oda és nyiltan kérdezzék meg, vizsgálják meg, mi történt, nem a bűnügy te­rén, de a gazdasági visszaélés terén. Hiszen nap-nap után olvashatjuk, hogy csak ugy le­hetett felnyitni bizonyos ládákat, melyekben magyar kötvények voltak elrejtve, hogy befo­lyások érvényesültek. Politikusokat neveznek meg, s a magyar állam és magyar nemzet leg­nagyobb ellenségével, a szovjettel is összeköt­tetésbe hozzák e műveleteket és azt mondják, hogy egy jól kitervelt bűnhálózat az, amely ezt létrehozta. Én nem állítok, de gyanakszom, nem konstatálnom, de óvást emelek és kérem, hogy a magyar aljam szuverenitásának, gazda­sági függetlenségének megőrzése végett talál­jon módot a t kormány arra, hogy ezeket ne újság híradásokból tudjuk meg, hanem hely­színi vizssrálat eredménye alapján konstatál­hassuk. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha ezt kiderítjük, ám álljunk a viliág elé és követel­jük, hogy, ha a vil áe-hata lm aknák volt hatal­muk és joguk bennünket letiporni, akkor most érezzék kötelességüknek, hogy bennünket gazdaságilag talpraáliitsanak mert ez mind­annyiuk szent kötelessége. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. r T. Képviselőház! A Caisse Commune hirde­téseket bocsátott ki a világ minden tája felé. Itt van a kezemben a Deutsche Bank kimuta­tása minden külföldi államkölcsönről. Ezek a nem fedezett államadósságok olyaténkép van­nak feltüntetve, hogy miként kell törleszteni, miként kell a kamatszolgálatot teljesíteni. Min­denütt tudták, és a nagy bankok, ahol ezek a beváltások és lebélyegzések történtek, 1923-tól kezdve nagy közleményekben közreadták, hogy ezeket hol kell bemutatni és hol kell lajstro­moztatni. A Caisse Commune-nek ezt tudnia kellett, hiszen ő adta ki az utasitást; mindenütt akként jelent meg a hirdetés, hogy a központi leszámoló iroda kéri, hogy az illető címlettulaj­donosok jelentkezzenek, mutassák be a címlete­ket és legitimálják a maguk kötvénytulajdo­nosi minőségét Most én megmondom, hogy ez­zel szemben mi történt. Nem az, hogy lemosták a bélyegeket, mert az ilyen aljas bűnt nagyon könnyű kideríteni, ez csak egyszerű vegyvizs­gálat kérdése. Nem ezt csinálták, t. Képviselő­ház. Én azt tartom, azt esinálták, befolyásos egyéniségekkel szövetkezve, hogy legitimáció­kat fogadtak el, olyanokat, amelyeket nem lett voilna szabad elfogadni. Mert közlöm a mélyen t. Képviselőházzal, hogy ebben a matériában, amelyet nagyon szeretném, ha ez a kiküldött komisszió megnézne, az a meglepő jelenség van. hogy ezeknek a bűntetteseknek, akik oda­állottak és ellátatták ezzel az uj kamatszolgá­lati szelvénnyel az ő hamisított címleteiket, igazolniok kellett a provenienciát. Azok odaál­lottak és nem száz, nem ezer, hanem százezer­számra bemutatták ezeket a kötvényeket azzal, hogy ezek Luxemburg államból valók, amely­nek pedig egész lakossága nincs talán annyi, mint amennyi kötvény ott forog. Ök ezeket, mint külföldi címleteket, mint amelyek nem tartoznak ebbe a keretbe, legitimálták. Azok a Tovbini és La Fallois urak, akik ott nagy bör­zei szerepet játszottak és akik mindig arra hi­vatkoztak, hogy a ládákat felbontani a vám­házban semmi, hiszen arra valók az ő befolyá­sos képviselő vagy egyéb politikus barátjaik, fel is bontották, be is váltották, le is bélyegez­ték a címleteket, legitimálták magukat és meg­kapták azt a kamatszolgálatot, amelyet az ins­bruoki és prágai egyezmények ugy állapítottak meg, hogy az aranykorona-érték 32%-a a ko­ronajáradékra és 27%-a egyéb aranyjáradé­kokra, mint valorizált összesk felvehető. Nemzetközi kalandoroknak, hitvány em­bereknek sikerült az, hogy ilyen legitimációk­kal jelenhessenek meg. Kérdezem, hogy a Caisse Commune-nek milyen ellenőrző beren­dezkedése van, ha nem látta meg, hogy Luxem­burgból nem lehet ennyi kötvényt hozni és nem lehet más szabad állam területére, amely nem tartozik ebbe a keretbe, ennyi kötvényt becsempészni, csak ugy, ha olyan bűntársaik vannak, akik a határokon való átlépést előse­gítik és megkönnyítik. (Pakots József: Zaceanu ur ellenőrzött!) Ha ilyenek a szabályok, a törvény és a rendelet, akkor kérdezem, lehet-e, szabad-e egy pilanatig is arról beszélni, hogy a magyar állam igy károsodhassák azért a mulasztásért és gondatlanságért, hanem felel­jenek azok. akiket terhel ez a gondatlanság és ez a mulasztás. Ha minket nem eresztettek oda ellenőrzésre, akkor viseljék a konzekven­ciát, mert velünk szemben tartozik mindenki kártérítéssel, de mi nem tartozhatunk senki­nek, mert minket sem mulasztás, sem szándé­kosság ebben a kérdésben nem terhel. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán. — Patay Ti­bor: Természetes dolog!) Érzem és tudom, hogy a nemzetközi vonat­kozások és különösen az az érett megfontolás, melyet egy állam nemzetközi helyzetének vál­tozandósága magában foglal, az irott törvé­nyeken kívül is parancsokat tartalmaz min­den köztéren mozgó és közüggyel foglalkozó ember számára. Én ezt a határvonalat felállí­tom és nem megyek tovább egy lépéssel sem, csak azt akarom, hogy a mélyen t. kormány érezze és tudja, hogy népszerű kérdés az, amelyre elhatározó módon vállalkozik — ha vállalkozik — és a híradások tekintetében nem helyezkedik a titokzatosság és a fogyatékos híradás álláspontjára. Mert higyje el nekem a mélyen t. pénzügyminister ur, furcsa dolog, hogy amikor a mi lapjainkat kezembe veszem, azt látom, hogy amit ma a mi lapjaink közöl­hetnek, az már tegnapelőtt a Temps-ban, az­előtt a Mátin-ben, a Petit Journal-ban és min­den egyéb külföldi újságban, a Berliner Tag­blattban csak ugy, mint a Prager Zeitungban már mindenütt olvasható volt. Nagyon kérem, hogy igazságos ügyünknek e szolgálatában ne legyen a kormánynak olyan intézkedése, amely itt egy felesleges óvatosságot és korlátolt hír­szolgálatot óhajt, hanem minden lehetőt te­gyen meg arra, hogy első kézből hivatalos kommünikéket adjanak ki arról, hogy ben­nünket nem terhel itt semmiféle felelősség. A felderitőmunkában hadd legyen a magyar sajtó segítségünkre az ő szabad szárnyalásá­val, mert magyar ügyről, magyar érdekről van szó s nincs szükségünk e tekintetben sem titokzatosságra, sem takargatásra. Méltóztassék elhinni nekem, minden kér­désben mindig akkor aratunk nemzetközi dia­dalt és akkor győz ügyünk, ha a nemzetközi areopág tanácsa előtt is nyiltan és emelt fővel hirdetjük, valljuk és bizonyítjuk, hogy a ma­gyarságnak és a magyar nemzetnek, a kor­mánynak és a társadalomnak, egyeseknek és az összességnek és senkinek semmi takargatni va­lója ezekben a kérdésekben nincsen. Nyíltsá­got, egyenességet, bátor lendületet olyan kér­désben, amely a magyar nemzet gazdasági erejének megvédésére és a visszaélések meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom