Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

412 Az országgyűlés képviselőházának 91. felelős. Sem gazdaságilag, sem büntetőjogilag, sem semmiféle következtetés utján nem lehet odajutni, hogy a magyar állam és a magyar címletbirtokosok egy fillérnyi károsodást is szenvedhessenek. Annyit talán ki szabad jelentenem — különösen Matin és hozzá hasonló más újságok felfogásával szemben, — hogy példát vehetnének arról, ami másfél esztendővel ezelőtt törvényes hatáskörben itt nálunk történt, amikor francia gazdasági érdekek megóvásáért (Ügy van! Ugy van!) törvényes eljárást kellett folyamatba tenni. Példát ve-. hétnek arról az objektiv intézkedésről (Élénk helyeslés.) és arról az igazságszolgáltatásról, amelyet vérző szívvel, de a törvény betartásával elégtételül meghozott a független magyar bíróság. (Ugy van! Ugy van!) Példát vehetnének a mai állapotról, amikor olyanoknak, akik hazafiságában és magyarságában soha kételkedni nem lehetett, a törvény útjáról való megfeledkezését a legszigorúbb megtorlásban részesítette a magyar bíróság, mindenre való tekintet nélkül, csak az igazságot szolgálva. És ha még ma is börtönben sínylődnek azok az elitéltek, akik egy megfeledkezésben bűnösöknek találtattak, akkor a magyar állam szuverén, független tekintélyénél, fogva mi is elvárhatjuk, hogy ott is személy válogatás nélkül, mindenkivel szemben alkalmazzák a megtorlás fegyvereit. (Élénk helyeslés.) Példát vehetnek arról, hogy itt nálunk, annak ellenére, hogy a nemzet megbocsátásának hangjai anynyira hallatszanak már, annyira dübörög az a kívánság, hogy azok a magyar emberek talán mégis megszabadulhatnak már a börtön falai közül, (Élénk helyeslés. — Tankovics János: Eresszék ki Nádosyt már egyszer!) még mindig nem tettünk eleget ennek a kívánságnak és ezzel csak emeljük azt a presztízst, amelyet egy igazságos bírói ítélet megbecsülése jelent számunkra. De akkor tegyék meg a reciprocitásnak azt a szolgálatot, hogyha megírják a lapjaik, hogy politikai tendenciát szolgált ez az aljas merénylet és művelet, akkor ott is kímélet nélkül börtönbe zárják mindazokat, akik a magyar gazdasági érdeket bármily okból veszélyeztetni kívánták. (Ugy van! Ugy van!) Én azonban nem akarom kiélezni nemzetközi helyzetünkre való tekintettel ezt a kérdést. A magyar nemzet törvényhozása meg fogja találni kellő időben az alkalmat arra, hogy a szenvedő magyarokra megváltó hatású intézkedéseket szorgalmazza. A magyar nemzet törvényhozása és azok az alkotmányos tényezők, akiknek ez módjában áll, hivatottak megállapítani és megítélni, hogy mikor érkezett el az az idő, amelyben azt, amit a nemzet megbocsátott, a törvény is megbocsáthatja. Mert nem lehet bűn az, ami a nemzet köztudatában a megváltásnak, a megbocsátásnak, az elfelejtésnek, az idő utján való levezeklésnek azt az attribútumát találja meg, amely kinyitja a börtönajtót. Ebben a szuverén elhatározásban én csak szorgalmazólag lépek "fel és szócsöve vagyok egy nagy köztudatnak. Ezt pedig azért teszem, mert illetékesnek tartom magam a kérdés megítélésére. Én. aki ismerem annak a pernek minden betűjét, ismerem minden szövevényét, tisztán és emelt fővel hirdetem, hogy itt semmi eltakarás nem történt, itt a tiszta igazság és csak a tiszta igazság jutott az ítélkezés csarnokába. (Ugy van! Ugy van!) Ezért tehát felteszem azt a kérdést, amely — merem mondani — lázban tartja Európa gazdasági világát: hogyan és miképen történhetett meg az, hogy a mai fejlett gazdasági nyilvánülése 1927 november 18-án, pénteken. tartás mellett épen magyar kötvények kerültek bűntettesek kezelése alá? Ma, amikor az ellenőrzés módjai nemzetközi szerződésben vannak lefektetve, miért és hogyan történhetett meg az, hogy épen csak magyar kötvényekkel történt ez a visszaélés, hiszen az utódállamoknak és az engedményes államoknak területén mindenütt forgalomban voltak ugyanezek a kötvények, az egyéb utód- és engedményes államok áLtal kibocsátott háború előtti államadósságról szóló címletek. Azt csak meg lehet kérdezni, hogy hogyan történhetett ez és azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt kormány ebben a kérdésben tanúsítandó legesélyesebb fellépése mellett maga mögött találja pártkülönbség nélkül az egész nemzetet, amikor tiltakozásának és annak a kívánságának ad kifejezést, hogy minden részletében derittessék ki az, hogy miért, hogyan, kik által követtetett el ez az aljas művelet, miért volt, hogy az: ellenőrzés lazasága épen csak a magyar kötvényekkel szemben érvényesült. Mert — amint ki fogom mutatni — a nemzetközi szerződésben biztosított ellenőrzési módok gyakorlása mellett ki van zárva annak lehetősége, hogy ezek a visszaélések elkövethetők legyenek. Hogy mindezt megérthessük, — amiknek konzekvenciáit leszek bátor levonni — engedje meg a t. Ház, hogy ismertessem azokat a jogforrásokat, amelyeken a nem biztosított magyar államadósságoknak törlesztése és fizetése nemzetközi szabályozást nyer. Itt fájdalom, kénytelenek vagyunk a trianoni szerződésből kiindulni. Ez nemzetközi alapon jött létre; abban a két palotában, ahol a Dubarry grófnők mulatoztak egykoron, írták alá ezt a magyar nemzetet lenyűgöző szörnyűséges okmányt, Az ennek becikkelyezése alkalmával elhangzott történelmi beszédek talán soha annyira nem kívánkoztak újra elő, mint amikor mi gazdasági összeroppantásunk súlyos következményeiről panaszkodunk. Mert állítom, t. Ház, hogy ezen ránkkényszeritett okmány folytán állott elő területi megcsonkittatásunk, nyomorúságos helyzetünk, igazságtalan leszorittatásunk, amellyel szemben egy európai visszhang kezdi a világnak megmutatni, hogy ennek jóvátétele a történelmi jogfolytonosság és Európa talpraállitásának közérdeke, az európai megnyugvásnak közérdeke az, hogy a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanság nemzetközi erővel reparáltassék s helyzetünk megjavíttassák. Állítom azt is, hogy parallel ezzel a mozgalommal kell megindulnia annak a gazdasági erőfolyamatnak Európában, amely nekünk viszszaadja gazdasági lehetőségünket, visszaadja szabad mozgásunkat és módosítja a trianoni békilyók által' ránk rótt megkötöttséget. Mert a trianoni szerződés 186. §-a az, amelyből ennek a kérdésnek elbírálásánál ki kell indulni. Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden felolvassam ezt; nem csoda, ha feledésbe ment, mert jól esik elfelejteni ezeket az intézkedéseket, de azért ilyenkor mégis emlékezetbe kell hozni, hogy a trianoni szerződés 186. §r ához fűzött függelék 2. pontja így szól (olvassa) : »Mindazok az államok, amelyekhez a volt Osztr rák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak, és mindazok az államok, amelyek az emiitett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ide értve Magyarországot is, kötelesek részt vállalni a külön nem biztositott, de címletszerü magyar államadósságból az 1914. évi július hó 28-án fennállott állapot szerint; e rész kiszámításánál alapul szolgál azoknak a jövedelemágaknak, egyrészt a jelen szerződés-