Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-90
400 1 Az országgyűlés képviselőházának VŐ. lyen -egyébként helyes intencióit képes lesz lerombolni. A javaslat egyes rendelkezéseivel most külön általánosságban nem kívánok foglalkozni, hiszen a részletes tárgvalásnál akarunk ezekhez a kérdésekhez bővebben hozzászólni. Most csak azt kérdezem, hogy vájjon egyáltalában helyesnek tartja-e a parlament, helyesnek tartja-e a törvényhozó testület azt, hogy fiatalkorú kenyérkereső munkába állitható legyen. Ez a munkáscsalád egészségének, a munkáscsalád erejének és életének a kérdése. (Zaj. — Bálijuk! Halljuk! a szélsőbbaloldalon.) ÉSmég egy nagy kérdés. A munkásság munkaereje szerintem van olyan nemzeti vagyon, amely a javaslatban foglaltaknál sokkal komolyabb és hathatósabb védelmet érdemelne meg. Ván olyan része és olyan darabja a nemzeti vagyonnak, amely nagyobb figyelmet és nagyobb védelmet érdemelne meg annál, amit az egyezményekben előírnak számunkra, amelyeken tülmenni, mivel kényszerítve nem vagyunk, nem akarunk. Nézzék meg egyszer a képviselő urak azokat a textilgyárakat, vegyészeti nagy gyárakat, izzólámpagyárakat, üveggyárakat, ahol fiatalkorú munkások, főleg nőmunkásók a vegyészeti, üveg- és izzólámpagyárakban 40—45 fok forróság ^ mellett, textilgyárakban pedig négy szövőszéknél egyszerre dolgozzák a maguk 8—10 sőt sokszor 12 óráját naponta. Aki egyszer nyáron a forróság idején fáradtságot venne magának, hogy ezekben az üzemeken végigmenjen, az láthatná, hogy úgyszólván pillanatonként — de ha azt mondóin, hogy 10 uercenként, akkor semmit sem tólozók — viszik ki a munkagépek vagy a munkaszerszám mellől az elájult, a rosszul lett fiatalkorú nőmunkásokat, akik azután néhány percnyi pihenő után. amikor újból visszanyerik eszméletüket, rohanhatnak vissza munkájuk mellé, a mellé & munka mellé, amelyet akkordban végeznek, amelynél tehát minden pillanatnyi időveszteség munka^érveszteséggel jár. Aki végignézi nyári időben ezeket az üzemeket, ahol fiatalkorúak, fiuk és lányok egyformán^ dolgoznak, azok is, akik talán szerenés az év többi hónapjaiban iskolába jár- I nak. de a nyári hónapokban arra vannak kényszeritve. hogy az iskolai költségeket, a felszerelésnek, a tanszereknek költségeit nyári munkával szerezzék meg, mondom, aki végignézi ezeket az üzemeket, nem hiszem, hogy hozzá tudna járulni ezeknek, a kivételezési szakaszoknak a fentartásához. Mert abból a fiatalkoriibóí, ha fiu, hogyan lesz felnőtt családapa és hogyan fog tudni később dolgozni, ha pedig leány, hogyan lesz családanya és hogyan fog világrahpzni gyermekeket. A munkáscsaládnál nincs egyke, a mnnkásasszony még ma is 8—10, sőt 15 gyermeket is hoz a világra.az alatt a néhány 10 esztendő alatt, amig nőnek nevezhető, s megmarad neki abból a 8—10—15 gyermekből 2—3, maximum 5. s azok is betegek, mert anyjuk már gyermekleány korában kénytelen volt a maga 10—12 óráját ledolgozni a munkagépek mellett. Az senkit se ámítson és tévesszen meg. hogy ez a rengeteg betegtömeg nem mutatkozik teljes nagyságban a kórházi statisztikában; nem mennek kórházba, nem mennek kórházi kezelésre, mert a kó^ház^n eltöltött idő azt ielenti hogy a munkabértől elesnek, a kórházban eltöltött idő azt jelenti, hogy az alatt a néhány hét vagy esetleg néhány hónap alatt, míg kórházban vagy üdülőben vannak, a család mé^ nagyobb nyomorúságot szenved, mint amilyent a beteg családtagnak ülése -^i^éè^^i^^ïf^t^ cMMrfö^m. munkábaállásá alatt szenved. Végig kell nézni egyszer a munkásbiztositó-pénztáraknák tüdőbeteg üdfilőit^és tüdőbeteg kórházait. ^ Azt lehet mondani, hogy Í1Z R két-három hónap, amelyet ott egy-egy beteg eltölt, csak épen arra jó, hogy egy kis mázt, egy kis emailt. adjon a tüdejére, egy kis munkaképességet verjen bele, amivel azután megint tovább lehet verklizni néhány hónapig vágy /talán., néhány esztendeig, amikor aztán újból elölről kell kezdeni a gyógyíttatást, ami megint néhány esztendei menekvést és néhány esztendei münkabérlehetőségöt nyújt. Aki ezeket végignézi, az tudja azt, hogy mindennek a^pja, mindennek kezdete és kiinduló pontja az... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: ... hogy a 127-14—16 esztendős fiatalkorú és gyermek, fiu és leány egyformán ott van a kenyérkereső munkában s alegsajnáladósabb módon, a legkegyetlenébbüt kizsákmányolják. A munkásság átlagos életkoráról Magyarországon nincsen megbízható statisztika. Azok a számitások. amelyeket az egyes szakszervezetek a maguk szakmájukról készítettek, álta-. lános érvényüeknek nem mondhatók. Mégis igy megbízható statisztika nélkül is azt mondhatjuk, hogy a munkásság, a dolgozók átlagos életkora tetemesén alacsonyabb, mint à vagyonos osztályé s ez majdnem; száz százalék^ ban annak tudható be, hogy azok az osztályok nem kénytelenek a. magúk fiatalkorú gyermekeit, idő előtt a kenyérkereső munkának áldozatul dobni. Amikor meg fogjuk majdan állapítani a nagy pusztulást, akkor nemcsak a jelennek gazdasági nyomorúságait, hanem a múltnak bűneit is számításba kell majd venni: a gyermekeknek és az if jnkoruaknak erejével az ifjúkorban való visszaélés nagyon kegyetlenül, nagyon gonoszul bosszulja meg- magát azokban a számadatokban, amelyek azután a betegségi és halálozási statisztikákat adiák. Foglalkozik a javaslat — ebbe a kérdésbe majd csak a résziptes tar°-ya1a& sprán fogunk belemenni — a nők védelmével a szülés előtt és után. Itt sokszor felvetették azt a kérdést, hogy a dolgozó asszony a munkába álló aszíszony ezekben az időkben.., (Zaj/, a jobboldalon.) Elnök: A Ház jobboldalán állandó zsongás van. Kérem a képyi sej ő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és méltóztassanak, csendben lenni. (Szabó Imre:. Talán kimehnénpk kaszinózni az urak! — Várnai "Dániel; Erdőhegyi nem fér bele a padba! — Erdőhegyi Lafos: Miért?— Várnai Dániel: Nao-yon sovány! —. Jánossy Gábor: Ez nem érdekli az országot!) Kéthly Anna: Sokszor foglalkoznak azzal, hogy a dolgozó nők azért nem -fordítanak ..ma-., gukra nagyobb gondot szülés előtt és az azt kör vető időben, amikor pedig erejüket és egészségüket nemcsak önmaeuk, hanem a közösség érdekében is a legnagyobb gondossággal óvniok és védeniök kellene, mert a dolgozó asz-1 szonynak, a munkásasszonynak nincs elegendő kultúrája ahhoz, hogy megértse, hogy ez az idő nem csupán az Ő ideje, hogy ezzel a közösségnek is tartozik, hogy a közösségnek tartozik azzal, hogy ezekben az időkben önmagára különleges gondossággal ügyeljen. Ezzel az érvvel'néhányszor már szembeszáll ottunk itt és megmondottuk, hogy egyáltalában nem a munkásasszony kultúrájának kérdése az, hogy nem vigyáz magára ezekben az időkben. Ez egészen egyözerüen és egészen
