Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

-/íz országgyűlés képviselőházénak 90. ridegen gazdasági probléma, olyan gazdasági probléma, amely ha megoldást nyerne, mindJárt világossá lenne, hogy igenis Ő is tudna és akarna vigyázni magára ezekben az időkbeit. A munkásnő kénytelen dolgozni ezekben a napokban is, aminek következménye azután a nehéz szülés, a visszértágulás, a különféle idegbajok es ezernyi olyan baj, amelyet mi egészen egyszerűen a női bajok gyűjtőfogalma alá sorozunk és amelyekről épen az elmúlt napokban kaptam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak nő- és gyermekmunkával foglalkozó osztályától egy nagyon érdekes kiadványt, — a nemet textilmunkások szövetségének a textilgyári munkásnőkkel kapcsolatos megállapításairól — amelyben bizony leszögezik azt, hogy a mukásnőnek idejében távol kellene magát tartania a munkától, idejében raentesiteni kellene őt a mnukátől akkor, amikor ez előtt az Idő előtt áll. A ministeri indokolás ugyan a magunk rossz lelkiismeretét valamennyire lecsititani igyekszik, és azt állitja, hogy az orvosok nincsenek egy véleményben abban a tekintetben, hogy adott körülmények között nem jobb-e, ha a nők lebetegedésükig szokott munkakörükben és életmódjuknál megmaradnak, de ez a kiadvány, amely olyan nagyszerűen Összefoglalja mindazokat az ártalmakat, amelyek ebből a munkából származnak, bizony vi-, tába száll ezzel a megállapítással és azt mondja, hogy igenis, nem jobb, ha ott állanak az utolsó pillanatig munkájuknál. Megállapítja ugyan azt is, hogy ha a munkánál ottmaradó nőt erőszakos eszközökkel eltávolítják munkájától, ez az Ő kedélyállapotára bizonyos kihatással van, nem azért, mert munkáját abbahagyja, hanem azért, mert az ebből eredő keresetveszteség a családnak ártalmára és kárára van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát ez a törvényjavaslat a nőt nem kötelezi arra, hogy munkáját a szülés előtt bizonyos idővel elhagyja, hanem csupán ezt a jogot biztosítja, akkor a dolgozó, ä munkában álló nő, például 8—10 embert tart el munkájával, ezzel a joggal élni nem fog, annál kevésbé, mert a törvényjavaslat nem intézkedik arról, hogy az elvesztett munkabért ki fizesse meg neki. Ébbén a kérdésben a törvényjavaslat rendelkezéseit hiányosaknak,, meg nem felelőknek tartom. Igaz, hogy ebben a kérdésben nem is ennél a törvényjavaslatnál, hanem egy külön törvényjavaslatnál kell a törvényhozásnak intézkednie* mégpedig kötelező anyasági biztosítás inegalkotásával, amely azután sem a munkáltató sem a munkavállaló terhére nem rójja

t ezeket a költségeket, hanem a közösség kasszájából, a közösség erőfeszítésével segít megkönnyíteni az asszonynak, a családanyának, a nőnek hivatása teljesitését. Hiszen, amint mondottam már, a közösségnek tesz ezzel szolgálatot tehát nem jogot, hanem kötelességet kell ráróni, ugy azonban, hogy ennek a kötelességnek teljesítéséért megkaphassa a teljes kárpótlást. Amint mondottam, a förvéiiyíavaslat rész-. Heteivel a részletes tárgyalásnál kivánok fog-" ïalkozni. itt most csak egy egészen kirívó és a törvényjavaslat Összes rendelkezéseit halomra döntő rendelkezéssel akarok foglalkozni. A ministeri indokolás a 34—35. Vokhoz, amelyekből a bizottsági jelentésben 32-^33. § lett, azt mondja: »az. ellenőrzés hatályossága érdekében szükséges, hogy az ellenőrzés munkájába a rendőrhatóságok is bevonhatók legyenek«. Mi ezekről a padokról már régen tiltakozunk az ellen, hogy a munkásügy rendőri ügy legyen^ hogy a nmnkásügyek rendőrhatósági kezelés alá tartözs^naE De hegy egy úgynevezett szociállése 1927 november 17-én, csütörtökön. 401 politikai alkotásnak végrehajtásához rendőrhatósági asszisztenciát kér a kormány, ezt olyan lehetetlenségnek tartom, amelyet még indokolni, megérteni sem tudok. Azt mondja, az indokolás, hogy erre azért van szükség, mert »a 34. § szerint elsőfokon eljárni hivatott hatóságok rendszerint nem rendelkeznek elegendő személyzettel ahhoz, hogy az ellenőrzést megfelelően elláthassák«. Ez mind igaz. Mi magunk is nagyon kevésnek és ki nem építettnek tartjuk az iparfelügyeleti szolgálatot. De most az iparfelügyelet hiányosságain azzal segíteni, hogy egy kimondottan szociálpolitikai törvény végrehajtását rendőrhatósági asszisztenciával akarjuk biztosítani, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Mégis az a fő, hogy végrehajtsák. — Malasits Géza: Ahogy azok azt végrehajtják! —- Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az más kérdés.) az ellenőrzést a rendőrhatóságokra bízzák... (Peidl Gyula: Azután szaporítják a rendőrök számát. — Jánossy Gábor: Emiatt nem ßzapöritjákl — Rothenstein Mór: Azt inkábbl — Jánossy Gábor: Emiatt nem! — Malasits Géza: Dehogy nem! — Jánossy Gábor: Valahogy végre kell hajtani a törvényt! — Szabó Imre: Mással nem tudnak kormányozni, csak rendőrrel! — Jánossy Gábor: Ahogy lehet!) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: Azt mondja ez a szakasz (olvassa): »A jelen törvény rendelkezéseinek megtartását a 31. § szerint első fokon eljárni hivatott hatóságok ellenőrzik«. A 31. § szerint eljárnak az iparhatóságok a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a kereskedelemügyi minister stb. A 32. § pedig tovább azt mondja (olvassa): »Az illetékes minister az ellenőrzéssel a rendőrhatóságot is megbízhatja«. Egy következő szakaszban pedig azt is kijelenti a javaslat, hogy az ellenőrzést gyakorolhatja altiszt és legény" ség is, amenyiben ezt a jogát az illetékes hatóság Írásbeli felhatalmazásával igazolja. Elismerem, hogy a rendőrlegénység és a rendőraltisztek a rend fentartása tekinteteben megteszik a maguk j kötelességét, de hogy egy szociálpolitikai törvény végrehajtásának ellenőrzésével őket meg lehessen bizni, ezt legalább is kétségbevonom és tele vagyok aggodalommal ennek a javaslatnak végrehajtásával szemben akkor, amikor a rendőrhatóság is szerepet kaphat ennek a végrehajtásnak ellenőrzésében. De továbbmenve is azt kell mondanom, hogy minden szociálpolitikai alkotásnak, tehát ennek is priuszai vannak: az első a munkáscsalád megélhetésének biztosítása, a második megfelelő népoktatási törvény megfelelő korhatárral, azután a szociálpolitikai alkotások tömege és kiterjesztése, amelyhez sorako* zik egy kiépített alapos iparfelügyelet, amelyben nemcsak jogászok vannak és amelyben rendőrök nincsenek, hanem amelybe igenis nok és orvosok, szakértők is bevonassanak, mégpedig olyan szakértők, akiknek kvalifikációja nem csupán az, hogy egyetemet, főiskolát végeztek, hanem, akik kvalifikációjukat ä gyakorlati munkában, a gyakorlati életbeii szerezték meg. Ha ezek a priuszok megvannak és ezeket követi a gyermekmunka teljes eltiltása a 16 esztendős korhatárig, a női munka eltiltása az olyan üzemekben, amelyek a no különleges szervezetére károsan hatnak, akkor mondható el, hogy szociálpolitikai téren teljes és alapos munkát végeztünk. így ebben a formában a javaslat és az ebből megalkotandó törvény nem fogja elérni azt a célt, amelyet esetleg elérni y él ezzel a kereskedelemügyi minister ur. Mi minden?