Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

Az országgyűlés képviselőházának PÔ. nem lehet éjjeli munkában gép mellett meghagyni. Akármilyen fontos legyen a gyermekmunka a magyar gyáriparnak, arra mégsem szabad felhasználni, hogy az ipar deficitjét a gyermekmunkával próbálják pótolni. Az éjjeli munkára a kifejlett férfi, és a védett, meghatározott időben a felnőtt nő alkalmas lehet, a gyermeket, a fiatalkorút azonban nem engedném be a .gyárba éjszaka, vagyis este 8 óra után vagy reggel legkorábban 6, de inkább 7 óránál előbb. Szerintem ellenkezik a keresztény-szociálpolitika elveivel és az evangélium szelemével, ha ettől eltérnek. A keresztény szociálpolitikának aprópénzre váltása azt követeli tőlünk, hogy olyan törvényjavaslatot, amely' ezt figyelembe nem veszi, ne hagyjuk szó nélkül. Rendes, normális gondolkozás szerint á gyermeket nem lehet este 8 óra után bevinni a gyárba és nem lehet bevinni korábban sem, mint reggel 7 órakor. Mint már emiitettem, annak idején az ipartörvény revíziójánál sok szó esett érről, és akkor az ipari érdekeltségek teljesen ellene voltak, hogy az ipartörvénynek ezt a szociális részét elfogadják, ellene voltak, ho<?y.a nők és gyermekek munkáját, munkábavételét szabályozzák. Azok a gondolatok, amelyeknek én egyszerű szószólója vaeryok. már akkor felmerültek. A balesetek terén végtelen örömmel kell megállapítanunk/ hogy nagy csökkenés mutatkozik. Az 1907—1920-as időszakban a fiatalkoruakra a balesetek 23%-a esett, mig most Örömmel látjuk, hogy legutóbbi statisztikai kimutatás szerint 1994-ben a balesetek száma lecsökkent 16%-ra. Ezt az örvendetes fejlődést le kell szögezni, azt gondolom azonban, hogy az ipari felügyelők révén még mindig tovább lehet fejleszteni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a keresztény kormány megtett-hogy mi is eljussunk odáig, ahol az európai államok vannak. A nyugateurópai államokban ugyanis a 20 éven aluli fiatalkorúakat ért balesetek alig teszik ki 5%-át az összes baleseteknek. Méltóztassék megengedni, hogy még a nőkre von átkozni a ÍT elmondjak egy-két adatot. (Halljuk! Halljuk!) A nők részvétele az ipari munkában rendkívül fontos, rendkivül lényeges. Vannak iparágak, amilyenek a textil-ipar és más inarágak, ahol a nők munkájának nagy jelentősége van, mert akárhányszor fölíMmuliák ezeken a területeken a férfiakat is. Ezekben az iparágakban a nők foglalkoztatási arányszáma is felülmúlj íl cl férfiakét. Ha nézem a balesetek statisztikáját, azt látom, hogy a textiliparban a balesetek 33%-a a nőket éri. a tisztító iparban a balesetek 66%-a a nőket éri, a sokszorosító iparban 24% sújtja a nőkpt. Általában a nők részesedése a baleseti statisztikában csak 7%-ot tesz ki. Láthatjuk az óriási ugrást, hogy a nők ezekben az inarágakban milyen súlyos baleseteknek vannak kitéve. Ha arra gondolunk, hogy ilyen baleset négy-öt gyermekes asszonyt is érhet, mondjnk elveszti egyik kezét, egyik lábát, vagy mindkét lábát, — mert hiszen, mint a statisztikából tudjuk, az ipari balesetek 40%-a igen súlyos, az^ egyik vagy másik végtag elvesztésével végződik — akkor nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a nővédelem. Méltóztassék elképzelni egy olyan asszony helyzetét, aki saját maga kezemunkájából kénytelen megélni; mi lesz vele, ha il ven nagy szerencsétlenség éri. Már pedig a nőket akárhányszor több baleset sújtja az iparban, mint magukat a férfiakat. A törvénynek egy másik paragrafusa a ülése 1927 november 17-én, csütörtökön. 395 földalatti munkával foglalkozik és megengedi, hogy bizonyos feltételek mellett az illető fiatalkorút földalatti munkára is felhasználják. Ebben a tekintetben legyen szabad fsak egy statisztikai adatra rámutatnom: a bányákban az összes baleseteknek 20%-a az ifjúsági balesetekre esik. Ez azt mutatja, hogy épen a bányákban igen jelentős számot érnék el az ifjúsági balesetek. . Van még néhány paragrafus, amelyet csak aggodalommal iktatnék be a magyar törvényhozásba, s amelyekre nézve fentartom magamnak a jogot, hogy a javaslat részletes tárgyalásánál megfelelő módosító inditványt tegyek. Most már csak azzal akarom befejezni beszédemet, hogy, amint az én igen t. Rothenstein Mór képviselőtársam is mondottá, ezek a javaslatok, amelyek itt előttünk fekszenek, ha törvényerőre emelkednek is, csak ugy lesznek hatásosak, ha végrehajtásuk tényleg a kereskedelemügyi minister ur kezében marad és ha ő olyan szervet létesít, amely a paragrafusok megvalósulását elő is mozditja és azokat végre is hajtatja. Azonkívül, ha kifogást lehetne tenni a törvény megszerkesztése ellen, az lehetne a megjegyzésem, hogy a paragrafusok 40%-ának végrehajtása külön rendeletekre van bizva. A végrehajtás rendkivül nehézkes, ha mindenféle rendelettel kell magyarázni a törvény paragrafusait. A törvénynek az a rendeltetése, hogy világosan és röviden szabja meg az intézkedést, mert ha minden paragrafusnál egy csomó kivétel van, ha minden paragrafust rendelettel kell magyarázni, a végrehajtás rendkivül nehezen megy. Annak, hogy Magyarországon nehezen megy a törvények végrehajtása és sok törvény ma sincs végrehajtva, az a magyarázata, hogy a törvények megszerkesztése nagyon komplikált, a végrehajtási utasítások, a magyarázatok olyan bonyolultak, hogv akárhányszor el se tudják olvasni, akik végrehajtják és akárhányszor meg sem értik a végrehajtási utasítást. Ha ezeket a viszonyokat összehasonlítom az olasz parlament, az olasz kormányzat alkotásaival, például a munkaalkotmán vával, ott azt láthatjuk, hogy az intézkedések világosak és egyszerűek s azok felelősséggel való végrehajtása alkalmas egyéneknek személyi, egyéni felelősségére van bizva. (Malasüts Géza: Magának tetszik, amit az olaszok csinálnak, de nem mindenkinek!) Nálunk ez az egyéni felelősség nincs kifejd lődve, nálunk tologatják ide-oda az aktákat, hivatali függőségénél fogva senki sem mer önállóan cselekedni, nem meri önállóan magyarázni a törvényt és nem mer a saját felelősségére intézkedni, mert a törvénynek sok mindenféle kibúvója van, amelyek lehetetlenné teszik a törvénynek helyes szellemben való végrehajtását. Ezzel szemben inkább rábíznék akárhánv kivételt azoknak elbírálására, akik ott dolgoznak a vidéken és ott hajtiák végre a törvényt. Ismétlem tehát, ha a törvény ellen kifogást lehetne tenni, ez az, amit a kereskedelemügyi minister urnák figyelmébe ajánlhatok. Az iparfelügyeletnél egypár percre megállva, meg kell állapitanunk: ki van zárva, hogy amig az iparfelügyelet ügye a régi törvények alánján van rendezve, az iparfelügvelők mai rendszere és mai személvi státusa kénes legyen ezeknek a szociálpolitikai javaslatoknak javarészét is végrehajtani, amelyeket most egymásután hoztunk. Ki van zárva, hogy ezt a nagyszámú javaslatot, amelyét az utóbbi