Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

B$Ç Äz érszéggyü lés képviselőházának 00. néhány esztendőben törvényerőre emeltünk, a mai személyzet, a mai rendszerben képes legyen megvalósítani. A kereskedelemügyi minister urnák minden gondját arra kellene fordítania, hogy az iparfelügyeletről uj törvényt hozzon ide a Ház elé. A törvény újjászervezésére feltétlenül szükség van. Különösen legyen szabad a minister ur figyelmét felhivnom arra, hogy a sok női alkalmazott számarányához mérten a férfi iparfelügyelők mellett alkalmazzon női iparfelügyelőket is, mert képtelenség, hogy a férfi iparfelügyelő ellenőrizze a nőknél mindazt a munkát, ami a szociálpolitikával összefügg. A nő lelkéhez maga a nő tud leginkább hozzáférni. Angliában és a nyugati államokban bevált a női iparfelügyelet. Például a textiliparban és egyéb helyeken is, női iparfelügyelők vizsgálják fölül a kifejtett munkát, mert a nő lelke, mint mondottam, inkább hozzá tud férni a nőhöz és a gyermeki lélekhez és inkább meg' érzi gyermekvédelmi szempontokból is a végrehaj fásnál mutatkozó szempontokat. En tehát a gyermek- és a női munka végrehajtásának ellenőrzését nőkre biznám és kérem is a kereskedelmi minister urat, hogy igyekezzék nőket beállítani az iparfelügyelők sorába, hogy azok a törvényeknek valóságos emberséges szellemét hajtsák végre és őrizzék ellen a munkát. ; Legyen szabad még csak egy körülményre hivatkoznom, mielőtt beszédemet b£**if>*pfcn Magyarországon a balesetek a hibás és felületes statisztikai felvételek szerint is általában vigyázatlanság következtében történnek. Az összes balesetek 28%-a vigyázatlanság r>ovására irható. De ne feledjük el, hogy a vigyázatlanság mellett ott vannak az üzemi és gépi berendezések hiányossága következtében előálló balesetek is, amelyek az összes gyári baleseteknek közel 18%-át képviselik, mégpedig azért, mert a gépek nincsenek felszerelve a törvény által, a Munkásbiztositó Pénztár által és az iparfelügyelet által is előirt védőeszközökkel és szerszámokat. Itt rá lehet tehát mutatni egy súlyos mulasztásra, amely törvényellenes, amelyét tehát a gyáriparnak pótolnia kellene és végre kell hajtania, nemcsak emberséges, szociálpolitikai szempontból, hanem a saját jól felfogott gazdasági érdekében is, mert hiszen a balesetek után a törvény szerint kártalanítás jár. Szorgalmas tanulmányozás után meg lehel állapítani s meg is állapítottam» hogy annak az óriási Összegnek, amelyet a gyáripar kártalanításért fizet, egy kicsi része elég lenne, hogy a baleseteket elhárító védelmi eszközöket és szerszámokat felállítsuk. A gyáripar jól felfogott érdeke is tehát azt kívánja, hogy ezeket a génekre felszerelj©. De e mellett a szempont mellett ott van a legemberségesebb indok is, bogy-annak a munkásembernek, aki elveszti a kezét, ha megadjuk is a kártalanítást, egészségét nem tudjuk visszaadni. Ke szaporítsuk tehát tovább az ipari rokkantak számát. Nem is kell, hogy más vezesse a nagy tőkét, mint az emberiesség alapján megkövetelhető emberi érzés, hogy megtegye mindazokat az intézkedéseket, amelyek a munkást s a munkás testi épségét és egészségét védik. , T, Ház! Azt szeretném kérni a mélyen t. Képviselőháztól, hogy ez az ellenőrzés tökéletesebben menjen és biztosítva legyen, miért is a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa): »Utasítja a Ház a kereskedelmi minister urat, hogy az iparfelügyelet ülése 1927 November 17^n,es Wr tokon. revíziójáról készítsen törvényjavaslatot és .azt terjessze be a Háznak.« T. Ház! Azt gondolom, ha az ipar felügyeletet újjászervezzük, ezeknek a baleseteknek jó részét meg tudjuk akadályozni, mert ha tökéletesebb iparfelügyeletet szervezünk, akkor az ipar maga is képes lesz sok szerencsétlenséget megakadályozni és ekkor egyúttal" a szociálpolitikai követelménynek is eleget fogunk tenni. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gríger Miklós jegyző: Kéthly Annal Kéthly Anna: T- Képviselőház! A most tárgyalás alatt lévő. törvényjavaslatról is elmondhatjuk azt, amit már egy párszor más törvényjavaslattal kapcsolatban Is elmondottunk, hogy ami jó benne, az nem uj és ami uj benne, az nem jó. Ha én az előadó ur helyén lettem volna, akkor azzal kezdtem volna, hogy szociálpolitikai alkotásaink egy ujabb állomásához érkeztünk el, bár hozzátehettem volna azt is, hogy a gyorsaság nem boszorkányság. Ezek a nemzetközi egyezmények, amelyeknek eredményeképen ez a törvényjavaslat beterjesztetett, 1919-ben születtek meg. Ezerkilencszáztizenkilenc! Közben egy állomás— a becikkelyezés — 1925 és ma 1927-et írunk. Túlságos gyorsaságról tehát valóban nem lehet panaszkodni. De azt mondhatjuk, hogy a jó munkához idő kell. Amihez hozzá lehet tenni azt is, hogy a jó munkához azonkívül bátorság és függetlenség is kell és erre vonatkozólag az indokolás egész csomó tanúságot rejt magában számunkra. Már az első, a ministeri indokolás nem foglalkozik egy szóval sem azokkal a rejtelmekkel, azokkal a rettenetes munkaviszonyokkal, amelyek e kérdésnek nemzetközi rendezését tették szükségessé. Ellenkezőleg a ministeri indokoláson végigvonul a munkáltató érdekképviseletekkel való polémia, illetőleg mondhatom, hogy nem is polémia, hanem egész egyszerűen: a védekezés velük szemben. A »polémia« talán túlságosan bátor szó volna ennek megjelölésére; védekezés ez az érdekképviseletekkel szemben, másfelől pedig a nemzetközi egyezmény becikkelyezésé folytán elkerülhetetlenné vált törvényalkotás. Ezzel a védekezéssel akarják magukat a munkáltatók felé igazolni. Igazolni a munkáltatók felé azt á kényszerhelyzetet, amely elől nem lehetett sehogyan sem kitérni. (PeidI Gyula: Bármiiyen szívesen tették volna is!) Valóban az Indokolás szaval legalább is arra mutatnak, hogy nagyon szívesen tették volna, de a sorok közt azért mindenütt ott van a vigasztalás, hogy ezzel szemben mindenütt — ahol az egyezmény szövege kötelezettséget nem ír elő — nem is csináltak semmit, ott az egyezmény szövegén nem tágitottak, szűkítésről pedig az egyezmények jellege az egyezmény természete értelmében nem lehetett szó. Egyetlen egy kivétel van a ministeri indokolásnál. A miniszteri indokolás azt mondja, hogy kiterjesztést, tágítást jelent az, hogy azoknak a családoknak tagjait se veszik ki a törvény hatálya alól, amelyekben ugyanannak a családnak tagjai vannak alkalmazva, bár ezeket mind a három egyezmény kiveszi rendelkezéseinek hatálya alól és ezt, mint vívmányt állítja be a ministeri indokolás, holott, ha közelebbről megnézzük, ez sem valami szociális belátásnak, vagy a szociálpolitikai lelkiismeret megszólalásának eredménye, hanem egész egyszerűen anynyit jelent, hogy ezzel a többi tizemet, a többi vállalatot akarják a konkurrencia ellen vé-