Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
r Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. 27 nia kellett a magyar kormánynak arról, hogy a bíróság működése újra lehetővé tétessék. Ez volt az oka annak, hogy a magyar kormány a Népszövetséghez fordult, hogy a 239. § értelmében a Népszövetség sürgősen, még pedig azon az egy hónapon belül jelölje ki a két semleges áliam állampolgárai közül azokat a bírákat, akik közül azután Magyarország egyet választ és aki helyettesiteni fogja az abszens román birót. Ugyanakkor a Népszövetséghez fordult Románia is, még pedig a népszövetségi paktum 11. §-a alapján, azt mondván, hogy miután a Vegyes Döntőbíróság hatáskörét túllépte, ez Magyarország és Románia között olyan ellentétet létesiteni és szitani alkalmas, amely a két állam viszonyát zavarni képes. Petitumot azonban a román kormány ezzel a bejelentéssel kapcsolatban nem terjesztett a Népszövetség elé. Mi azt vártuk, hogy bejelentésünk nyomában a Népszövetség első tanácsülésén ki fogja jelölni azon két személyt, akik közül Magyarország az abszens román birót pótolni képes. Ez nem történt meg, hanem a tanács előadókat választott az ügynek három hónappal később, a júniusi időszak alkalmaikor való elő- ! adása céljából. Ez már önmagában feltűnő volt és ellentétben állt felfogásunk szerint a trianoni szerződésnek általam imént citált 239.. illetve 250. Vával. Belenyugodtunk azonban azzal a biztos tudattal, hogy most a júniusi tanácsüléssziak alkalmakor az előadás rendjén a bírák meg fognak választatni. Ez ismét nem történt meg. hanem ujabb halasztást adatott az ügynek éspedig azzal, hogy \ időközben 1 a két kormány igyekezzék álláspontját rekonszideráció tárgyává tenni. Ez nem je- \ lenti azt, amit talán sokan kiolvastak a határozatból, mintha a tanács a két kormányt egymásközti tárgyalásokra utasította volna. A tanács arra kérte fel a két kormányt a halasztó határozattal kapcsolatban, hogy mindkét kormány tegye még egyszer rekonszideráció tárgyává a saját álláspontját. Most tehát már! kétszeri halasztással állunk szemben a trianoni szerződés 239. §-ánlaik világos intézkedéseivel szemben. Ellentétben áll ez a halasztás nemcsak a trianoni szerződés világos intézkedéseivel, hanem a Népszövetség eddigi gyakorlatával is, hisaetu tudjuk azt, hogy mikor a Ruhr-megszál- ; lás alkalmakor Németország visszavonta a hasonló francia-német vegyes döntőbíróságból a \ maga bíráját, akkor a Népszövetség automatikusain kijelölte a francia kormány közbelépése folytán azokat aí bírákat, akik helyettesiteni voltak alkalmasok a Németország által visszahívott bírót. De saját magunkkal szemben is tapasztal; tuk, hogy a francia-magyar, a belga-magyar' biróság esetében a Népszövetség automatikusan \ jelölte ki azokat a pótbiráíkat. akik az adott esetben hivatottaík lennének, ha a magyar biró vif Z-Í szavonatnék vagy akadályozva lenne az ő helyét elfoglalni. Tehát nemcsak a törvény, nemcsak az irott szerződés szószerinti kijelentései- ' vei szemben, hanem, a tanács által eddig követett praxissal szemben 1 is eltérő magatartást ta-i nusitott a tanács. (Ugy van! a .jobboldalod) Ezt azért hangsúlyozom nyomatékosan, 1 mert ebből világos az. hogy a kinyilvánitott halasztás mögött tulajdonképen nem félreértés, hanem politikai konsziderációk állanak, (Ugy van! Ugy van!) VJL a tendencia, amely nyilván- ; való és amelynek felismerése elől nem zárkóz-l; hátik el sem a magyar kormány, sem. a magyar közvélemény, az a tendencia, hogy a biróság működése csak akkor tétessék lehetővé a Népszövetség részéről, ha vagy alkalom adódik a magyar kormány részéjről, hogy in merito, a kérdés meritumára nézve bizonyos kompromisszum létesüljön, vagy ha nem ez, hogy a bíróság működése csak akkor tétessék lehetővé, ha a magyar kormány esetleg hajlandó egy felsőbb biróság kreálásához hozzájárulni ebben az ügyben és hozzájárul esetleg ahhoz, hogy ez az ügy egy másik fórum által a Népszövets^»- vagy esetleg az állandó hágai döntőbíróság által felülbiráltassék. Én nem tudom, milyen tendencia áll a dolog mögött, de az az egy bizonyos, hogy itt birói ügybe politikai ügy hozatott be; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) itt politikai szempontok szerint kívánják az ügyet tovább vezetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) Az a kérdés t. Képviselőház, belemehet-e a magyar kormány, igen vagy nem; ha belemehet, hogy milyen feltételek mellett; ha nem mehet bele, hogy mi a teendő a magyar kormány részéről. (Halljuk! Halljuk!) Világos, hogyha a magyar kormány belemegy ebben a kérdésben akár in merito egy kompromisszumba, akár formailag hozzájárul, hogy a döntőbíróságtól és annak kizárólagos kompetenciájától ez az ügy elvonassék és akár a Népszövetség, akár egy másik fórum felülbírálhassa és befolyjon a döntőbíróság meritorikus intézkedésébe és döntésébe, akkor a magyar kormány a trianoni szerződés 239., illetve 250. Vának megváltoztatásához járulna hozzá. (Ugy van! Ugy van!) T. Képviselőház! Mi a trianoni szerződésbe szerelmesek nem vagyunk. (Ugy van! Ugy van! — Szilágyi Lajos: Nem is kell betartani, ők sem tartják be!) Mi vagyunk az- utolsók, akik annak az első betűtől az utolsóig való betartásáért a Népszövetség előtt vagy bárki előtt imádkoznánk. (Ugy van!) Mi a trianoni békeszerződés megváltoztatására igenis hajlandók vagyunk. (Helyeslés) A magyar kormánynak megvan a joga ahhoz, hogy annak a szerződésnek, amelyet aláirt, a megváltoztatásához is hozzájáruljon, (Ugy van!) azonban két feltétel alatt. Av. egyik feltétel az, hogy ez nem egyoldalulag Magyarország rovására történjék, in peius, Ugy van! Ugy van!) mert akkor nem kompromisszum, hanem kapituláció volna az, amibe a magyar kormány belemenne, (Ugy van! Ugy van!) a másik feltétel pedig az, hogy azokkal az állampolgárokkal szemben, akiknek a trianoni szerződés változtatása folytán jogai megrövidülnek, azokkal szemben a magyar állam kellene, hogy vállalja a kárpótlást, (Ugy van!) mert hiszen ebben a perben nemi a magyar állam a perbenálló fél, a felperes, hanem privát magyar állampolgárok a felperesek, akik a trianoni szerződésben jogaik biztosítását nyerték, akik e szerződés révén perelhetnek, akik bíztak és biznak abban, hogy jogaikhoz és vagyonukhoz juthatnak. Ha a magyar állam belemenne abba. hogy a trianoni szerződés megváltoztatásával ezek ezen jogaikban csorbuljanak, ebben az esetben joggal fordulhatnának ezek a magyar állampolgárok kártérítésért a magyar bíróságokhoz a magyar állammal szemben, amely a kartéritést tőlük meg nem tagadhatná. (Ugy van! Ugy van!) T. Képviselőház! Hogyan áll tehát a helyzet? A trianoni szerződés megváltoztatásáról van szó. Én ugy érzem, hogy talán közeledik az idő, amikor a nyugati művelt államok állam4*
