Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

28 Az országgyűlés képviselőházának polgárai és vezetői belátják, hogy a trianoni szerződésben olyan igazságtalanságokat követtek el Magyarországgal szemben, (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps.) amelynek jóvátevésére minél előbb alkalmat kell nyújtani. Hiszen az utóbbi napokban egy előkelő angol világlapnak, a Daily Mail-nek hasábjain Lord Rothermere (Élénk éljenzés és taps.) tollából egy cikk jelent meg, amely a trianoni szerződés reviziója mellett tört lándzsát. Mi tehát hajlandók vagyunk a trianoni szerződés megváltoztatására. Ha a 239. § alapján kompromisszumot óhajtanak, ám vessék fel a trianoni szerződés megváltoztatásának lehetőségét; senki sem örül ennek jobban, mint Magyarország, (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps.) de egyoldalú megváltoztatására ez a kormány semmi körülmények között sem kapható (Élénk éljenzés.) és nem hiszem, hogy lehetséges legyen Magyarországon egy olyan kormány, (Felkiáltások jobb felől: Nincs! Nincs!) amely vád alá nem helyeztetnék, ha ezt megtenni merészelné. (Ugy van! Ugy van! — Taps.) T. Képviselőház! Ezek a magyar szempontok azok, amelyek a magyar kormányt ebben a kérdésben vezetik. De vannak nagyobb szempontok is, amelyek nem kizárólag magyar szempontok, hanem általános nemzetközi szempontok, az egész emberiség szempontjai, (Ugy van! Ugy van!) amelyeknek érdekében érzi, hogy eljár a magyar kormány, amikor kitart a maga álláspontja mellett. Ha lehetséges volna az, hogy egy állani akkor, amikor kárára vagy hátrányára látszik egy döntőbiróság határozatokat hozni, azok alól magát rögtön kivonhassa; ha lehetséges volna, hogy egy állam a döntőbiróságok funkcionálását megakadályozza akkor, ha ez a döntőbiróság nem az ő előnyére hoz határozatot; ha lehet a másik oldalon egy államot, arra kényszeriterri, hogy lemondjon olyan jogokról, amelyek szerződésbe foglaltattak és biztosíttattak számára, abban a pereben, amikor egy döntőbiróság ezeket a jogokat javára érvényesiteni akarja; ha lehetséges az, hogy a Népszövetség, amely jó példával kellene hogy ezen a téren előljárjon, ahelyett, hogy a maga imparcialitásáról adna tökéletes bizonyságot és az első naptól szószerint és betüszerint teljesitené kötelezettségeit, (Ugy van! Ugy van!) amelyeket a paktumban vállalt és amelyek számára előirvák, az egyik oldalon azt az államot, amely ugy látszik, várhatja azt, hogy kedvező Ítéletet kap, odaszorítja, hogy lemondjon az ezen Ítélettel való élésről, a másik oldalon pedig odaszorítja a döntőbíróságot, hogy a döntőbiróság ne teljesíthesse kötelességét addig, amíg az egyik állam le nem mond és a másik jogtalan előnyökhöz nem jut; ha ez mind lehetséges, t. Képviselőház: akkor a Népszövetség, akkor az arbitrázs, akkor a döntőbíróság és mindazok a nagy eszmék, amelyek a paktumba felvétettek és amelyek alapját teszik a Népszövetség létének és lehetőségének, nem egyebek, mint farsangi tréfa, (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps. — Huszár Károly: Világosalás!) amely farsangi tréfával szemben nekünk dokumentálnunk kell, hogy a magunk részéről komolyaknak vesszük ezeket a gondolatokat, komolyan hiszünk és bizunk benne, hogy a fegyverek helyébe a bíróság eszméje ültethető, de csak akkor, ha ezt az eszmét mindenki egyformán tiszteletben tartja, akkor is, ha a bíróság az ő hátrányára intézkedik. (Ugy van! Ugy van! — Élénk helyeslés.) Ugy érzem, hogy ebben az ügyben nemcsak magyar ügyet védünk, hanem az emberiség nagy eszméjét is (Ugy van! Ugy van!) és 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. ez ad erőt és fog erőt adni a magyar kormánynak arra, hogy kitartson a maga álláspontja mellett. Mármost mi a teendő, t. Kén viselőház? (Halljuk! Halljuk!) A magyar közvéleményben olyan hangok hallatszottak, hogy azonnal ki kell lépni a Népszövetségből. (Egy hang a balközépen: Csak ha nem sikerül!) Némelyek azt mondják, hogy vessük fel azonnal a trianoni szerződés megváltoztatásának gondolatát; mások azt mondják, vonjuk vissza a magyar döntőbírókat a döntőbíróságokból addig, amig a Népszövetség nem teszi lehetővé, hogy a másik döntőbiró helyettesittessék. Én azt mondom, t. Képviselőház, hogy komoly a helyzet, komolyan szembe kell néznünk minden lehetőséggel, de veszettnek ezt az ügyet mégsem nyilatkoztathatom ki. Hiszen nem jogmegtagadással, hanem halasztással állunk szemben, amely kellemetlen, amely össze nem egyeztethető a 239. § szószerinti intézkedéseivel, de amely mégsem direkt megtagadása azoknak a jogoknak, amelyek minket ebből a szakaszból kifolyólag megilletnek. Épen ezért Magyarország mindaddig, amig ilyen helyzetben van, amig kilátása lehet arra, hegy egy későbbi időpontban a maga igazához juthat, semmiféle retorzióra nem gondol. (Élénk helyeslés.) Én helytelennek, elhibázottnak tartanám, ha Magyarország a Népszövetségből ebben a pillanatban kilépne. Mit jelentene ez? Feladását a harcnak abban az ügyben, amelyben nemcsak magyar szempontból, hanem a Népszövetség szempontjából, az általános emberi szempontokból is a magunk igazát, a magunk jogait átérezzük és valóban magunkéinak valljuk; (Ugy van! Ugy van!) feladását annak a harcnak, amely harc be kell, hogy bizonyitsa azt, hogy ezeknek az igazságoknak, igenis, átütő erejük van és átütő erejűek lesznek a Népszövetség előtt is. De igenis, en garde állásra szükség van. Mert ha lehetséges az, hegy a döntőbiróságok ítéleteket hoznak hátrányunkra; a magyar államot, magyar állampolgárokat egyes kérdésekben, egyes perekben elmarasztaljanak, ellenben lehetetlenné van téve a másik oldalon, hogy ugyanazok vagy hasonló bíróságok ítéleteket hozhassanak, amelyek magyar felperesek javára szolgálnak, akkor olyan igazságtalan, olyan hátrányos helyzetbe juthat a magyar állam és a magyar állampolgár, amelyért a magyar kormány a felelősséget nem vállalhatja. Kérem, méltóztassék tehát tudomásul venni azt, hogy ezzel a helyzettel szemben és addig, amíg a bírák nem lesznek kijelölve a Népszövetség részéről, a magyar kormánynak megfontolás tárgyává kell tennie, hogy vájjon ne függessze-e fel a vegyes döntőbiróságok által eddig meghozott ítéletek végrehajtását az egész vonalon, (Élénk helyeslés.) mert különben félő, hogy egyik oldalon a magyar állampolgárok fizetnek. (Ugy van! Ugy van!) a másik oldalon azonban, ott, ahol pernyertesek lennének, ez reájuk nézve lehetetlenné tétetik. (Élénk helyeslés és taps.) Messzebbmenő eljárást egyelőre nem tartok szükségesnek. Bejelentem azt, hogy a szeptemberi ülésszak folyamán a magyar kormány álláspontjának teljes fentartása mellett fogja követelni, hogy^ a Népszövetség teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket a trianoni békeszerződés ráruház. (Élénk helyeslés és taps.) Ezekben kérem, méltóztassék válaszom tu-