Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-89
Az országgyűlés képviselőházának 89. mert az adatok megbízhatósága hiányzik, mert az illető hatóságok nem hozzák nyilvánosságra az adózás különböző részleteit. A Statisztikai Hivatal volna tehát hivatva arra, hogy az adózásra vonatkozó adatokat leközölje, de ne a Statisztikai Hivatal gyűjtse az adatokat, hanem ott vannak erre a célra az adó-hatóságok, s a Statisztikai Hivatalnak csak le kellene közölni az adatokat. Ugy emlékszem, a pénzügyminister ur kijelentette, hogy ő nyilvánosságra fogja bocsátani és le fogja közöltetni ezeket az adatokat. Azt kérem tehát a kereskedelemügyi minister úrtól, hogy abból a célból, hogy Magyarországon az adózás kérdésében tisztábban lássunk. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A pénzügyminister úrtól kell kérni!) hogy lássuk, milyen terheket visel az ország, hogy milyen súlyos terhek vannak egyik-másik foglalkozási ágban, hogy hozzák mielőbb nyilvánosságra ezeket az adatokat. Ebből majd megtudjuk azt. ami a múltban történt, mert az adózás minden évben változik. Az egyes szociális kérdések megítélése szempontjából, az egyes vagyoneltolódásqk szempontjából rendkívül fontos, hogy tudja minden államférfiú, hogy az adózásban melyik osztály, melyik foglalkozási ág mennyiben vesz részt. Hogy ezt elérhessük, arra kérem a t. Képviselőházat, hogy a következő határozati javaslatomat méltóztassék elfogadni (olvassa): »Utasítsa a Ház a kereskedelemügyi minister urat, hogy az adózásra vonatkozó és részletezett adatokat közöltesse le a Statisztikai Hivatal kiadványaiban«. Tisztelettel kérem, méltóztassék mind a két javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Ehhez a javaslathoz igazán nem szóltam volna hozzá, ha erről ennyi beszéd el nem hangzott volna. Nincs értelme annak a túlsók beszédnek, (Derültség jobbfelől.) holott kevés magyarázattal rá lehet mutatni a hibákra. Itt volt napok óta a szociális kérdések tárgyalása. Amikor a Statisztikai Hivatal munkarendjét nézem, azt kell mondanom, igazán kell, hogy történjék valami. Legjobban kell, hogy történjék a statisztikai megállapítás helyes vezetése itt Budapesten a szociális érdekeknek az enyhítésére vonatkozólag. Miért mondom én eztl Azért, mert világosan látom azt, hogy itt az emberek annyit beszélnek, hogy ezt kellene, azt kellene tenni és látom Budapest helyzetét, csak igy kívülről, inkább a képviselő uraktól, a vidékről meg azt látom, hogy mindenki menekül attól a munkától, amely egy kicsit nehéz, ide Budapestre és itt rakásra vergődik annyi ember (Ugy van! a jobboldalon.) hogy a munkanélküliség természetes beállása határozottan bekövetkezik. Itt kell tehát elsősorban a statisztikát kihasználni. Minden államnak a statisztikába, magának az Egyesült-Államoknak a statisztikája is arra van, hogy ekkor ennyit eresszünk be, máskor ennyit eresszünk be. Budapesten pedig mindenki szabadon helyet foglalhat, otthagyja azt a terepet, ahol az államnak magának és mindenkinek, a társadalomnak határozottan több hasznot tenne, mint itt Budapest székesfővárosban, ahová ezerszám betolakodik. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ha a főváros igy gazdálkodik, ha ilyen statisztikát tart fenn, hogy nem szabályozza, kik jöhetnek be, ha mindenki szabadon jöhet be, akkor ez kihatással van nemcsak Budapestre, hanem a vidékre is. Ismerek embereket, akik kis vagyonukat, tanyáülése 1927 november 16-án, szerdán. 383 jukat, ahol pompás lakásuk van, otthagyják, mert ugy számítanak, hogy Budapesten uri világban könnyen megélhetünk és nem kell a kaszát, kapát húzgálni, hanem majd jó helyet ád nekünk Budapest. Én épen arra hivom fel nemcsak a kormány figyelmét, hanem Budapest székesfőváros hatóságának figyelmét is, hogy tartsa meg a sorrendet, a korlátokat a Budapestre költözésnél. (Jánossy Gábor: Igaza van ám !) Akinek megélhetése van a vidéken, ne jöjjön ide, nem szükséges azoknak mind az ipari gócpontokra bejönni, tessék ezeket visszatartani, maradjanak ezek ott, ahol'a búzát, a kenyeret termelik a nemzet számára. (Helyeslés jobbfelől.) Ha onnan a vidékről szabadon eresztjük az embereket Budapestre és adunk nekik hacsak villamos kalauzi állást is, ha minden állást azoknak adunk, ott marad a többi, akiknek semmije sincs, ezek kiszorulnak, azoknak pedig, akiknek volna megélhetésük, ha hozzá fognának a munkához, ha nem hagyják ott a földműves munkát, több kenyér jut. Szerintem itt van a legfőbb hiba. Rakásra verődik ebben a városban Magyarországnak mindenféle potentátja. Itt kínlódnak óriási kiabálással, hogy itt a munkanélküliség, hogy éhenhalnak az emberek, hogy rosszak a lakásviszonyok. Hogyne volnának rosszak! Van-e Atya Úristen földjén olyan ember — bocsánatot kérek a kifejezésért — aki meggyőzze lakással azokat, akik ott hagyják a maguk földjét és feljönnek Budapestre? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Itt kell a Statisztikai Hivatal és itt kell ugyancsak a szocialista képviselőknek tiltakozni minden olyan ember befogadása ellen, akinek megélhetése van. Tessék minden embernek a maga munkáját odahaza elvégezni. (Farkas István: A középkorba még se lehet visszamenni ! Akinek jól megy, az nem jön ide koplalni ! — Zaj.) Bocsánatot kérek, én tudom és be is tudom igazolni azt, amit beszélek. (Jánossy Gábor: El is hisszük!) Épen az előttem szólott képviselő urak beszélgettek a földműves munkásságról. Ezek között a munkások között két fajta kategória van. Az egyik kategóriába tartozik az a munkás, aki termel, aki a földet a termelés alá munkálja, a másik kategóriába tartozik az a földműves munkáscsoport, amely a földet az egyik helyről a másikra hordja. Azok, akik ezt csinálják, természetes csoportokban dolgoznak. Ezek sztrájkba léphetnek a munkavállalkozóval szemben. Ha a kubiknál a vállalkozó kihasználja őket, ezeknek jogos a fellépése. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A többieknek persze nem!) Amazok azonban széjjel szórtan nagyszámban keresik kenyerüket kaszával és kapával. Megmagyarázom a képviselői uraknak, hogyan áll vidéken a dolog. Nem egészen ugy áll, ahogy Önök gondolják. Az előttem szólott képviselő ur haszonrészesedést kivan beállítani. Uram Isten ez 10—15 meg 20 éven keresztül be van állítva a magyar Alföldön. Vidéken mindenki részbe dolgozik, senki másképen egy kaszavágást, egy kapavágást nem tesz, csak részbe. (Frühwirth Mátyás: Nálunk ez a gyárakban nincsen meg; azért meg akarom ezt csinálni a gyárakban is!) Ha az a részesmunkás jól dolgozik, ebből nemcsak a gazdájának, hanem neki is meg van a haszna. (Frühwirth Mátyás: A gyárakban ez nincs meg! — Zaj.) Ha önök ott maradnak a szakszervezeteknél, — akár a kereszténypárt, akár a szociálistapárt — semmi közöm magukhoz. (Derültség.) Amikor azonban kiterjeszkednek a vidékre, ott ahol egyik sem