Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-89
384 Az országgyűlés képviselőházának 8, ismeri a viszonyokat... (Kothcnstein Mór: Ez fáj! — Farkas István: Magának is jobb lett voina Pestre nem jönni, hanem otthon maradni! — Zaj.) Nem értettem, hogy a képviselő ur mit mondott. (Rothenstein Mór: Jobb is, ha nem értette!) Maga, aki ehhez nem ért, amit én beszélek, kár, ha egy szót is szól. (Élénk derültség jobbfelől.) Ha én meghivnám képviselőtársamat csak az én kis gazdaságomba, holnapután ott minden felfordulna, mert ilyen tudással rendelkezik. (Ugy van! Úgy van! jobbfelől.) Minél inkább csoportokba tereljük a földmivesmunkást, annál jobban előállítjuk a szegénységet. Ha ugy keresték volna ezelőtt 30 évvel a vidéken a szegény embert, mint ahogy a szemétben a tüt keresik, ugy sem látott volna senki egy-egy piacon 200 munkást. Ma pedig, amióta megvannak a szervezetek, ott árulja a munkás erejét a piacon. Ha jól megveszik, kifizetik, munkába áll. Ezek napszámos munkások és mind szegények. Azoknak pedig, akik elhelyezkednek egy-egy gazdánál, akár kicsinél, akár nagynál, a kenyere tisztességesen biztosítva van, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) mert azokat a földmives munkásokat, — nem a kubikosról beszélek, aki a földet egyik helyről a másikra szállitja és nem termel öt esztendő alatt öt véka búzát — akik termelik a magot, akik a földet munkálják, ennél a témánál igazán kényes kérdés szervezetekbe tömöríteni. Bűnt követnek el maguk Isten ellen és a munkások ellen, amikor a földmives munkást szakszervezetbe kivánják szervezni, (Farkas István: Ez fáj maguknak! Csak olcsó napszám kell!) csak azért, hogy azt a heti díjat learassák. (Farkas István: Ez fáj!) Én — mint kisgazda — az önök munkájával szemben mindig azt kutattam életemben, hogy minek volna több haszna gazdasági szempontból. De olyan hasznos portékát, olyan jószágtartást, olyan birkát még nem tapasztaltam, amelyet 52-szer lehetne évente nyirni, mint a szociáldemokrata szakszervezetek teszik ezt munkásaikkal. (Élénk derültség jobbfelől. — Jánossy Gábor: Hetenként nyírják!) Egy önérzetes kisgazdának nem szabad egy fillérrel sem megcsonkítania a munkását. A becsületes gazda a szegődött bért kiadja. (PeidI Gyula: Hol van ez 1 ?) Mindenütt megvan az Alföldön! (Jánossy Gábor: Nemcsak az Alföldön, mindenütt vannak becsületes gazdák!) Mindenütt megvan. Én a képviselő urakat csak arra kérem, hogy méltóztassanak erre a legtöbb figyelmet fordítani, az országnak így teszünk legnagyobb hasznot. (Farkas István: A falu nyomorúságát nem szabad _ megnézni, mert ez fáj Csontos bácsinak! — Zaj.) A múlt napokban tárgyaltuk a Népszövetség jelentését. Uram Isten, én csak azon gondolkozom, hogy milyen jelentést fog a magyar kormány tenni akkor, amikor tömegesen beereszti a szegényt Budapestre és e szerint mutatja be Magyarországot, mint Budapestet. Milyen jelentést fog tenni a magyar kormány, amikor Budapest ábrázatát odaállítja Európa birálószéke elé. Tessék itt rendet teremteni. Ön is benne van a városi közigazgatásban, más képviselőtársunk is benne van. Tessék ott felállítani a statisztikát, hogy mindazoknak az embereknek... (Farkas István: Jó volna, ha Karcagon is volna olyan statisztika! — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Csontos Imre: Ne lehessen Budapestre jönniök mindazoknak az embereknek, akiknek a megélhetése künn a vidéken megvan. (Farkas '. ülése 1927 november 16-án, szerdán. István: Azok nem is jönnek ide!) Dehogy nem jönnek! Miből szaporodnék meg Budapest, az Isten áldja meg. {Derültség, — Farkas István: Ott hagyják a jómódot és eljönnek ide nyomorogni?) Elnök: Farkas István képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Csontos Imre: Ezt Budapest székesfővárosának a kormánnyal összefogva szabályoznia kellene, statisztikát kellene róluk összeállítani, meg kellene kérdezni a vidéki hatóságokat, hogy az illetőnek milyen a módja ott a vidéken. (Farkas István: Kossuth Lajos szellemében! Visszaállítják a jobbágyságot!) Ezt tisztességesen végre lehet hajtani, ki kell keresni, kinek van megélhetése és azt tessék visszautasítani,, tessék annak odakünn maradni. Majd meglátják, hogy nem lesz önöknek ennyi bajuk, dolguk, igaz, hogy nem lesz ennyi heti fizetésük sem a pártban. (Derültség jobbfelől.) De ez mellékes. A helyzet az, hogy én országos érdekből azt a vándorlást, amely Budapest felé történik, károsnak tartom és arra kérem a kereskedelemügyi minister urat. de arra kérem a kormányt is, hogy ebből a szempontból készítsen statisztikát, hogy ne tolakodjék ide mindenfajta elem. (Rothenstein Mór: És a szabad költözködési jog? — Farkas István: Vissza a középkorba, vissza a jobbágysághoz! —Zaj.) Mert minden olyan embert, aki munkanélkül marad Budapesten, a többinek el kell tartania. Márpedig, ha munkát keres, nem áll az ma sem, hogy a földmives munkásnak ne lenne dolga. (Farkas István: Csontos bácsi, ilyet már ne állítson!) Elnök: Farkas képviselő urat ismételt közbeszólásaiért rendreutasítom! Csontos Imre: A helyzet ez: nem akarunk túlzásba menni, mert hiszen gúnyolódás jön tőlük csak, amikor az ember lelkiismerete szerint bírálja ezt a dolgot. Ha ma kimegy Farkas István képviselő ur és azt mondja: tessék nekem napszámba jönni, megmondják Farkas urnák, mikor mennek el napszámra. Majd ott megtanulja; itt nem tud semmit a nap alatt, ami kivül történik. (Farkas István: Többet tudok, mint Csontos bácsi!) Hiszen ma-holnap ott leszünk, hogy annak a mindennapi kenyérnek a megmunkálása sem volna biztosítva, ha a kisgadák arra vetemednének, hogy csak anynyit termelnek, amennyi nekik kell, s akkor holnap Budapest már éhen halna. (Peidl Gyula: Maga meg mezítláb járna!) Én? Hisezn én mindig kaszálok, ma is kaszálok ugy, hogy megél a családom. Maga mit beszél nekem? (Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak ahhoz a parlamenti ildomossághoz tartani magukat, hogy egymást lekicsinylő megjegyzésektől tartózkodnak. (Rothenstein Mór: De a szónok is!) Kölcsönösen szól az intelem. (Peidl Gyula: Ez csak reflexió volt!) Csontos Imre: Méltóztassanak a képviselő urak megengedni nekem, én semmiféle illetlen szóval az urakat nem akarom illetni, ha engem nem bántanak. (Rothenstein Mór: Hogy jön a csizma a statisztikához? — Jánossy Gábor: Majd megmagyarázza! — Halljuk!) Ha pedig gúnyolódnak, én sem fogok adós maradni az uraknak. Az a fő, hogy én ugy országos érdekből, mint minden érdekből kifolyólag azt kérem, amit az előbb is kértem: méltóztassék a túlságos betolakodást megakadályozni; higyjék meg a képviselő urak, többet használ ez, mint l mindenféle kínlódás, ami itt történik. Csak
