Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

382 Az országgyűlés képviselőházának 81 godtabbá tegyük és mentesitsük a konjunktúráktól és dekonjunktúráktól. Ezek az eszközök mind szükségesek ahhoz, hogy mi a sztrájk jelenségét, a sztrájk fegyverét a gazdasági életből kiszoríthassuk. Ezért fontos, hogy pontos adatokat kapjunk arra nézve, hány kollektiv szerződés van az országban, hány iparág kötött kollektiv szerződést. Azután akárhányszor vannak, ugy-e, olyan szociális jelenségek az életben, amelyekre senki sem tud választ adni, pedig nagyon érdekes volna tudni, hány iparban találta meg egymás kezét a tőke és a munka, hány ember fog össze a gazdasági bajok kiparirozására. Rendkívül érdekes volna a szociális terhek nagyságát is megtudni, mert a szociális terhek nagysága nemcsak szociálpolitikai szempontból, hanem a termelés szempontjából is lényeges. A szociálpolitika pedig, szerintem, a legjobb tőkebefektetés, mert a szociálpolitikára költött összegek tízszeresen meghozzák kamatjukat. Csak egy példát említek és az szemmelláthatólag bizonyítani fogja azt, amit mondok. Itt van a balesetvédelem, a balesetelháritás kérdése. Ki lehet mutatni, hogy a tőke Magyarországon sok milliárdot fizet azért, hogy azok. akik balesetet szenvedtek, kártalanítást kapjanak. Ellenben, ha azt az összeget, amelyet kártalanításra adok, befektetném baleseteiháritásra, ha minden gépre olyan védő; eszközöket szerelnék fel, amelyek lehetetlenné teszik a munkás megcsonkítását, hogy még, ha erőszakkai akarná, ha öngyilkos akarna is lenni, még akkor sem tudjon hozzányúlni, az erre forditandó összeg sokkal kisebb, mint az, amelyet ma fizet a nagytőke a törvény alapján balesetkártalanitásra. Ez az egy tétel mutatja, hogy a szociálpolitikai befektetés, a baleseteihárításra költött összegek visszatérülnek a nagytőkének. Ezért volna lényeges az, hogy tudjuk azt, hogy mit adnak ma szociális teherképen az országnak, hogy ne legyenek meg a különböző nézeteltérések, hogy az ország végre tudja meg, hogy a magyar tőke, a magyar társadalom mennyit ad szociális adózásra és hogy a szociális terhek mit jelentenek a magyar termelés szemüvegén keresztül. A sztrájkstatisztikával kapcsolatban még egy érdekes adatot akarok a t. Képviselőház elé terjeszteni. Ez nem más, mint a haszonrészesedés kérdése. Olyan idea ez, amelyet nagyon sok helyen már megvalósítottak. Nézetem szerint a jövő megoldás, a tőke és a munka közötti harc lecsillapítása csak a haszonrészesedés utján lehetséges. (Ügy van! a jobboldalon.) Magyarországon egy csomó vállalat már bevezette a haszonrészesedést és nagyon sok gyár az ő végzett munkája eredményeképen jövedelmének egy részét odaadja munkásainak, hogy ezek együttérezzenek a munkaadókkal, hogy érezzék azt, hogy ha többet dolgoznak, saját magukért is dolgoznak. Ez helyes szociális gondolat, amelyet népszerűsíteni kell, amelyet lehetőleg be kell vezetni az ipari életbe, mert minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a tőke és a munka közötti harcot elimináljuk, csendesebbé tegyük, mert az én hitem az, hogy nem szükségszerű az osztályharc a munka és a tőke között; a munkának és a tőkének közös nagy gazdasági érdekeik vannak és a jövő termelés szempontjából, a jövő szociális élet nyugalma szempontjából a tőkének és a munkának meg kell találnia egymás kezét. A keresztényszocialista munkásság ezt hirdeti és minden ideát felvet, minden gondolatot a nyilvánosság elé visz, amely a harcot a tőke és a munka között csillapítja, lehetőleg megszün1 ülése 1927 november 16-án, szerdán. téti, mert ezeknek nem mint ellenségeknek kell egymással szembenállniok, hanem mint jó barátoknak, mint a termelés két fontos tényezőjének, amelyek közül az egyik sem fontosabb a másiknál, hanem mind a kettő egyformán lényegesen fontos a termelés^ szempontjából. Ezért kell a munkásságnak is minden eszközt megragadnia, amely a tőke és a munka közti harcot csillapítja és eliminálja. Fontos tehát, hogy a haszonrészesedésről is kapjunk egy kis statisztikai adatot, hogy megtudjuk, melyik gyár vezette már be azt, amit ad haszonrészesedés címén, (Peyer Károly: Deficites részesedés!) hogy mi az, amit prémiumképen ad. Ez mind lényeges dolog

1 a szociális élet szempontjából. Ez nem uj idea, mert Angliában, Németországban pontosan vezetik azt^ a statisztikát, hogy milyen haszonrészesedést kap ott a munkásság. Ha Magyarországon is a szociális életnek erre az útjára akarunk j lépni, akkor a kutatásokat el kell végezni, | mielőtt a törvényes rendezéshez hozzányúlunk. A közművelődési statisztikával kaposolatoi san ez a munkaterv felvetette a mozielöadásokI ról szóló adatok összegyűjtését is. A mozik j élete természetesen falun nagy jelentőséggel l bir, s ezért én már a bizottsági tárgyalásokon ! is rámutattam arra, hogyha ez a statisztika a J mozielőadásokat nézi és kutatja, akkor ne feI lejtse el a közművelődés többi tényezőit, a kü! lönböző kulturestéknek, a különböző előadásoki nak sorozatát is bevenni ebbe a statisztikába. i Akkor ígéretet kaptam épen a Statiszikai Hi\ vaal igazgatójától, hogy ezt szintén össze fogja ! iratni és a kérdő ivén szerepelni fog, hogy mi I történik falun ezen a téren. Mert a magyar [ intelligencia óriási munkát végez a falun, szá2 és száz előadást tart a pap, az orvos, a tanítói földbirtokos, amiről senki nem tud a világon, senki nem tudja, mit végez a magyar intelligencia, mennyit foglalkozik a magyar néppel. Ha mi ezt a statisztikát felszinre fogjuk hozni, látni fogjuk a magyar falu igazi kulturális életét, látni fogjuk, hogy a magyar falu kulturális életéhez hozzátartozik ennek a sok egyszerű napszámosembernek a munkája... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Frühwirth Mátyás: ... annak a sok intelligens embernek a munkája, aki ott a falun dolgozik, foglalkozik a néppel, belekerül a statisztikai évkönyvbe és mi igazán megkapjuk annak a magyar falunak egész életét. Ez az adatgyűjtés arra lesz jó, hogy visszaverjük vele azt a támadást, hogy a magyar intelligencia nem törődik a magyar néppel. Igenis hiszem és vallom, mert látom a magyar falu életét, hogy a magyar intelligencia hihetetlen heroikus munkát végez egyik-másik • helyen, épen a magyar falu kulturális fejlesztése érdekében. Méltóztassanak megengedni, hogy még csak egy ideát vessek fel, s ezzel azután hitem szerint mindazt a megjegyzést megtettem, amely a statisztikai adatfelvétel tökéletesítése szempontjából szükséges. Az adózási statisztikának a kérdése ez, amelyet az előadó ur volt szives beiktatni jelentésébe. De facto megtörténik az, hogy Magyarországon az adózásnak csak a végeredményeit tudjuk, de annak részletei hiányoznak az ország megítélése szempontjából. Aki emlékszik erre, tudja, hogy itt egy évvel ezelőtt súlyos vita volt Gaal Gaston t. képviselőtársam és az Omke. emberei közt abban a tekintetben, hogy ki fizet több adót. Magyarországon tehát lehet erről vitatkozni,