Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

Àz országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1927 november 16-án, szerdán. 381 különös érdeklődés mutatkozik. A) megyei, községi életnek nagy jelentősége lesz a jövőben. Soha olyan nagy érdeklődés a magyar közéletben a községi élet iránt nem mutatkozott, mint épen ma, mert mennél bonyolultabb lesz az államhatalom kezelése és mennél bonyolultabbak lesznek annak kérdései, annál inkább átterelődnek a különféle problémák a városokba és a községekbe. Kikkel érintkezik az állami Elsősorban a községi, városi, megyei szervezetekkel. A törvények végrehajtása, a statisztikai adatfelvétel tehát javarészt ott folyik le a községekben, és nekünk, akiknek a jövőben nagy súlyt kell helyeznünk a községek fejlődésére és fejlesztésére, különös gondot kell forditanunk arra, hogy a községeket illetőleg teljes adatfelvétel történjék. A Statisztikai Hivatal körülbelül 14 évvel ezelőtt egy nagy kötetet adott ki, amelyben közzétette a régi Nagy-Magyarország községi életének különböző adatait: mennyi az egyes községek kiadása, bevétele, milyenek a háztartási dolgok, az üzemi kérdések; mindarról, ami a községben történni szokott, egy szép kötetben informálta az ország közvéleményét. Most, midőn a. belügy minist er ur a városok, a törvényhatóságok újjászervezésére készül, midőn az országban egy uj élet foigr megindulni a községekben, városokban és megyékben, rendkivül lényeges, hogy az ország tájékozva legyen a, községi élet különböző részeiről, mert a 14 éves statisztika elavult, alapok mentek: tönkre, amelyekről most hiába beszélünk- a községek kiadásai és bevételei egészen másképen alakultak. Az a statisztika tehát elavult, régi dolog, amelyet újra fel kell épitenünk, ki kell pótolnunk, és a mai csonka Magyarország községi életét a modern életnek megfelelően kell összegeznünk, tisztán megkapnunk, hogy igy az uj törvénynek kapcsán, amely módot fog adni a polgárságnak arra, hogy nagyobb tömegekben vonulhasson be a megyeházába, a községházába, a törvényhatóságokba, ezeknek utat és módot nyújtsunk ahhoz, hogy megismerhessék az ország különböző problémáit. Itt van például a községi üzemek kérdése, itt vannak a villamvilágitási üzemek, a vágóhidak, a közbirtokosság vagyonkezelése. Csupa olyan kérdések, amelyek elütnek egymástól. Mennyire érdekes volna megtudni, hogy miként működnek az egyes községekben az üzemek, miként kezeltetnek a vagyonok. A községi életben rendkivül lényeges és fontos például az üzemi kérdés. Már látszik, hogy az üzemi kérdés lesz a modern községi életnek a gyújtópontja, a forrpontja. Látjuk, hogy a különböző országrészekben, minden városban, minden faluban százával alakulnak az üzemek. Azoknak vezetése és rentabilitása szempontjából tehát rendkivül fontos, hogy az ország közvéleménye tájékozva legyen arról, hogy az üzemek hogyan és miképen vezettetnek. Ott van például a tüzoltókéxdés. Ebből csak egy kis részt szakítsunk ki: mennyire fontos tudni, hány tűzoltó van a községben; mennyire fontos tudni, hogy hol nines még tűzoltóság és ott tehát tüzoíltóság meg kell, hogy szerveztessék. Száz meg száz ilyen kérdés van, és az ember egy hónapig nem lenne készen, ha mindazt a gondolatot és kérdést felvetné, ami ezzel kapcsolatban az agyába tolul. Én tehát azért, hogy a községi háztartásokról információt, statisztikai adatfelvételt kapjunk, arra akarom kérni a kereskedelemügyi minister urat egy határozati javaslatban, hogy a községi .háztartásokról szóló adatgyűjtést iktassa a Statisztikai Hivatal munkatervébe. Erre vonatkozólag leszek bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Utasítsa a Ház a kereskedelemügyi minister urat, hogy a községi háztartásokról szóló adatgyűjtést iktassa a Statisztikai Hivatal munkakörébe.« Mélyen t. Képviselőház! Itt van a második kérdés, amelyről szólani akarok: a szociális kérdések problémája. Ennek megoldása szempontjából is fontos a statisztikai adatfelvétel. Az ár maga az, amely az egész gazdasági életben a legtöbb gondot okozza; az áron fordul meg minden, szükséges tehát, hogy megbízható árstatisztika legyen. Az országban mindenkinek, aki a gazdasági életet figyeli, tisztában kell lennie a mezőgazdasági árak és az ipari árak fejlődésével, lássa meg az egész ország azt, hogy a mezőgazdasági árak sokkal lentebb, sokkal alacsonyabb nivón mozognak, mint az ipari termékek árai. Hányszor halljuk a különböző ellentétek megnyilatkozását, amelyek az egyik osztály: az agrártársadalom felől hangzanak el az ipari társadalom felé — és az tán az ipari társadalom visszalő. S mert nincsenek megbizható statisztikai adatfelvételek olyan hatóság által, amelynek tekintélye van és amely a pártatlanság jellegével bir, épen azért rengeteg a nézeteltérés, a félreértés. Azért szükséges, hogy az árstatisztika a legteljesebb mértékben kiépíttessék, a termelés, a fogyasztás, valamint a külkereskedelem szempontjából is; rendkivül lényeges, hogy ebben az irányban elindittassék a Statisztikai Hivatal munkája. Itt vannak a bérpolitika különböző kérdései, amelyekről nagyon helyesen szólottak már az előbbi szónokok. Ilyen a bérfelvétel kérdése, ilyen a kollektiv szerződésekről szóló statisztikai adatok kérdése, hogy hol, melyik iparágban van kollektiv szerződés. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy maga a sztrájk is súlyos szimptoma, amelytől félteni kell az országot, óvni kell az ipart mindenképen, munkásságot és a tőkét egyaránt. A sztrájkot magát, hacsak lehetséges, ki kell küszöbölni a munkából. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy legyen béregyeztetés, legyen jó munkabérpolitika, legyenek kollektiv szerződések, vagyis legyenek meg mindazok az eszközök, amelyek a sztrájkot kiparirozzák, kivédik. (Peidl Gyula: Mindez nem lehetséges szervezkedési szabadság nélkül! — Jánossy Gábor: Megvan a szervezkedési szabadság! — Peidl Gyula: önöknek! Ahol van, ott van!) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás: Óvni kell a munkásságot a sztrájktól, mert az rendszerint nagyon súlyos gazdasági katasztrófát hoz nemcsak a tőkére, hanem elsősorban a munkásságra is. Méltóztassék elgondolni, hogy milyen annak a munkásembernek helyzete, aki, mondjuk, két-három héten át nem keres semmit. Nincs semmiféle vagyona, a házjbérét sem tudja ki fizetni és ha nem fizet, kidobják a lakásából: mindenért pénzt kell kiadnia, gyermekének ruhát kell vennie. Ezek azok a dolgok, amelyek a munkást arra szorítják rá, hogy mennél kevesebbszer nyúljon a sztrájk fegyveréhez, A sztrájkot azonban teljesen ki kell küszöbölnünk a gazdasági életből, ki kell azt parírozni. Ez pedig csak okos eszközökkel, béregyeztetéssei, kollektiv szerződéssel lehetséges. (Farkas István: Amelyet leszavaztak!) Ezek mind jó eszközök arra, hogy a gazdasági életet nyu-